Vidámparkok és táncoló Micimackó: ez Észak-Korea! – a TikTok korában szintet lépett Kim Dzsongun országimázsa is

2026-03-25 - 20:21

A YouTube felületére 2022-ben került fel egy bemutatkozó videó, amiben egy fonott hajú tizenegy éves kislány mesekönyvekkel és játékokkal körülvéve lelkesen meséli, hogy Észak-Korea fővárosában, Phenjanban él. A kislány, Song A elmondása szerint az észak-koreai főváros „gyönyörű és nagyszerű város, ahol mindenfelé vidámparkok vannak”. A felvétel első látásra egy hétköznapi kislány által otthon – de láthatóan felnőtt segítségével – készített videó látszatát nyújtja. Azonban a videó nézése közben furcsa érzés foghat el minket. Song A monoton hangja mellett például az, hogy a lány gyakran a kamera lencséje mögé tekint megerősítésért, tovább fokozza a néző bizarr élményét. Song A videói az észak-koreai propaganda terjesztésére készültek. Tartalmaival az ideológia közvetítése, a megfelelő életszínvonal látszatának megteremtése a cél. Song A esete nem egyedi: az utóbbi években egyre több hasonló tartalmat gyártó profil lát napvilágot. A kommunista totalitárius Észak-Korea mindennapjairól gyakran pusztán mítoszok keringenek. Az ország, ahonnan a döbbenetes nélkülözés felvételei szivárognak ki, a közösségi médiában nyugatias, fejlett térségnek láttatja magát. Az észak-koreai disszidensek beszámolóinak tökéletesen ellentmondó vlogok, az állami narratívát megerősítő felvételek terjedtek el az interneten, melyek tudatos imázsépítéssel kísérlik meg a globális közvélemény figyelmét a fejlődő, jóléti kapitalista állam illúziója felé terelni, leplet borítva a borzasztó nélkülözés és szegénység valóságára. KCNA VIA KNS / AFP Kim Dzsong Un azokkal a katonákkal, akik részt vettek az észak-koreai Észak-Pjongan tartományban található Sinuiju kombinált üvegházas farm építésében 2026. február 1-jén. Utánajártunk, milyen eszközökkel és hogyan próbálja Észak-Korea a külvilág véleményét befolyásolni; cikkünkben a centralizált propagandagépezet módszereit és a mögöttük rejlő motivációt vizsgáljuk Dr. Csoma Mózes Korea-kutató és volt szöuli nagykövet segítségével. Puha hatalom és propagandaállam 2.0 – a meggyőzés és manipuláció eszközei A fejlett technológiai és kommunikációs térben a kemény katonai vagy parancsoló hatalom helyett egy állam hatalmát legitimálhatja a kulturális vonzereje – ez Joseph S. Nye amerikai politológus puha hatalomról szóló (soft power) elméletének alapja. A puha hatalom eszközei közé tartoznak a kultúra, az ideológia és a nemzetközi intézmények. Rongbin Han „Propaganda State 2.0” in China című tanulmányában honosítja meg a propagandaállam 2.0 kifejezést, amit a kínai propaganda működésén keresztül vizsgál. A szerző állítása, hogy az állami propaganda átalakult Kínában, a kommunista ideológia közvetítése helyett az állami teljesítményekre támaszkodik, ami közelebb áll az állampolgárok valóságához. A politikusok a médiát arra használják, hogy kompetenciájukat és elkötelezettségüket tolmácsolják. Ez a tendencia az észak-koreai digitális diplomáciát is jellemzi: a konkrét ideológia népszerűsítése helyett a soft power, a helyi kulturális és nemzeti értékekre fektetik a hangsúlyt, bemutatva a területek értékeit és mellette azt a látsztatot keltve, hogy az állam egésze kulturálisan túlcsordul, elfedve, hogy a Világélelmezési Program (WFP) felmérése szerint közel 11 millió ember alultáplált az országban. Mi történik Észak-Koreában? Az észak-koreai kommunista rezsim elszigetelődő politikájával látszólag nehezen összeegyeztethető a közösségi média felületeinek meghódítása, azonban az állami vezetés részéről ez saját hatalmuk legitimitását bizonyítja, és projektált eredményeit tárja a globális média elé. Alapvetően azt igyekeznek bemutatni, hogy Észak-Korea nem a cementből és vasbetonból épített sztálinizmus állama, hanem egy 21. századi stílusban változó ország – mondta lapunknak Csoma Mózes, aki szerint az észak-koreai országimázsépítés Kim Dzsong un hatalomra kerülését követően vett éles fordulatot. Az ország sokat tanult a dél-koreai kommunikáció és soft power jellemzőiből: céljuk, hogy a világhálón és közösségi médián keresztül egy hagyományokkal és mély szellemi örökséggel rendelkező ország látszatát keltse. Észak-Korea azt szeretné megmutatni gasztrokultúrájával és a hagyományos koreai szórakozási lehetőségek sokaságával, hogy egy gazdag kulturális közeggel rendelkező modernizálódó állam. Észak-Korea már 2011-től kezdve próbál nyitni a könnyedebb műfajok irányába, többek között létrehozta a Moranbong nevezetű női zenekart, amelynek fellépésein az amerikai populáris kultúra elemei is megjelentek. Ahogy Csoma Mózes fogalmaz: Micimackó táncol a háttérben, miközben a máskor forradalmi dalokat játszó Moranbong női zenekar mesezenéket énekel – ez a Kim Dzsong Un-éra. KNS / KCNA / AFP Moranbong zenekar fellépése 2012. július 6-án. A legnagyobb áttörést azonban a közösségi média felületein megjelenő, állami narratívával egyező nézőpontú, a rendszernek behódoló influenszerek színrelépése hozta el: „Számos olyan videóval találkozhatunk, amit az Észak-Koreába látogató rezsimbarát vloggerek készítenek, például a hagyományos koreai konyhától a koreai szórakozási lehetőségekig bezárólag, sok mindent mutatnak be ezeken a videókon, amik mögött felderengenek a Dél-Korea által megteremtett „Koreai Hullám” jellemzői. Koreai Hullám A Koreai Hullám, vagy másnéven Hallyu a koreai kultúra globális ismertetését jelenti. A popkulturális termékek, a gasztronómia és a koreai szépségápolás főbb elemeit mutatja be. Észak-Korea a globálisan ismert trendekre reagálva kapcsolatot teremt a dél-koreai soft power jellemzőivel. „Észak-Koreának hagyományos turisztikai kapcsolatai nincsenek. Diplomaták utazhatnak be, illetve akiket a rezsim meghív. A rendszert támogató külföldi vloggerek által posztolt videók ellenére nem magától adódik, hogy az észak-koreai fővároson belül exkluzív éttermeket látogathatnak az ott élők: itt a rezsim által kreált és létrehozott produktumokról van szó” – mondta lapunknak a Korea-kutató. Korábban mi is írtunk Észak-Korea világtól elzárt turistaparadicsomáról, mellyel Kim Dzsongun tovább próbálja erősíteni azt a nézőpontot, hogy Észak-Korea egy turistabarát demokratikus állam. Vidámparkok és víziparkok: éljen a rezsim! Az említett külföldi influenszerek mellett az észak-koreai narratívát a helyi emberek beszámolóin keresztül próbálják meggyőzővé tenni. Így születhetett meg Song A vagy YuMi YouTube csatornája. Mindkét felület hasonló eszközöket alkalmazva próbálja meggyőzni a nézőt, a fiatal lányok ártatlan hangja és tökéletes angolsága könnyen rokonszenvet válthat ki a nézőből. YuMi vidámparkba látogat el, miközben arról az idealizált valóságról beszél, amiben az észak-koreai ember szabadidejében sportol vagy a telefonján játszik és filmet néz – a telefonnyomkodókat meg is rója, hogy az élet sokkal több mint öncélú hibernáció. A videóban gyakran el van homályosítva a háttér, így irányított módon sok esetben pusztán a lány alakja vehető ki tisztán. A videó nagy részében nem narrálja a történéseket, klasszikus vlog jellegű, olykor kontextus nélküli felvételeket kapunk, ahogy YuMi kipróbálja a vidámpark elemeit. Más videóiban pingpongozni tanul, vagy a foci világ égető kérdéseiről értekezik: Messi vagy Ronaldo? Song A egyik videójában Aquaparkba megy, ahol megmutatja a külső és belső medencéket, sőt az uszodai étkezdét is. A videó elején elmondja, hogy ő már harmadjára jár a víziparkban, ugyanis olyan nagy, hogy egy alkalommal nem lehet mindent kipróbálni. Ahogy YuMi videójában, itt is kommentár nélküli felvételek váltják egymást, olykor egy-egy stilizált narrációval egybekötve. A felvételek alatt nem hallható propagandaszöveg, a csend azonban nem semlegességet jelent. A jelentést látszólag nem a videó készítője, hanem a néző rakja össze, ám a képernyőn megjelenő valóság szigorúan kontrollált. Ezek a videók nem állításokat fogalmaznak meg Észak-Koreáról, hanem azonosulást kínálnak: a néző nem egy államról, hanem egy aranyos, hétköznapi gyerekről alkot benyomást. A propaganda nem meggyőzni próbál, hanem érzelmi kapcsolatot létrehozni. Mindkét csatornát 2022-ben élesítették, azonban már egyik eredeti felület sem elérhető: a YouTube 2023-ban mindkét csatornát megszüntette, arra hivatkozva, hogy a tartalmak szembemennek a platform irányelveivel. Mind YuMi, mind Song A videói az Internet Archive felületén továbbra is megtekinthetőek. FRILET Patrick / hemis.fr / Hemis / AFP Aquapark az észek-koreai Phenjanban. Az észak-koreai influenszerek mellett megjelennek a személyességet mellőző, a párt ideológiáját terjesztő profilok is; például Instagramon a @kimnoha._.21 vagy a @everydayprk. Felületeik interaktálnak a követőkkel és kommentelőkkel, gyakran mémek formájában reagálva a hozzászólásokra. @dprkvision The only thing I hear in my head is "that's propaganda" (sorry if it's not coordinated I couldn't keep up) #GreaterDPRK #NorthKorea #dprk #jucheism #kimyongun ♬ sonido original - DPRK Vision Csoma Mózest arról kérdeztük, honnan lehet megállapítani, hogy ezek az észak-koreai profilokat az állam üzemelteti, vagy szoros kapcsolatban állnak az észak-koreai rezsimmel: Egyrészt az észak-koreai hírügynökségek vagy a helyi észak-koreai média anyagai vannak megosztva, másrészt pedig a vloggerek videói esetében teljesen egyértelmű az, hogy nem mindenki tud eljutni napjainkban sem az észak-koreai fővárosba. Propaganda vagy puha hatalom? Ivan Goldman elemző tanulmányában a New DPRK nevezetű YouTube-csatornát veszi górcső alá: tartalmai és az általuk közvetített álláspontok értelmezésével próbálja a nyilvános diplomácia és a propaganda közötti vékony határmezsgyét feltárni. A két fogalom közötti legfőbb különbség, hogy nyilvános diplomáciával ellentétben a propaganda nem nyitott a felek közötti dialógusra. Goldman elemzésében két fő szempont alapján vizsgálja a csatorna tartalmait: általános videójellemzők: nyelv, feliratok használata, nyilvános diplomáciai elemek: témák, címkehasználat, puha hatalmi erőforrások, ideológia és észak-koreai vezetők említése. A tanulmány írásakor a New DPRK YouTube-csatorna nem volt elérhető a felületen, azonban azóta újból megtekinthető, közel 190 shorts videóval rendelkezik és száztizenhétezer feliratkozóval büszkélkedhet. Az új csatorna esetében azonban nem könnyű ítéletet hozni, hogy amit szolgáltat, az teljesen komoly vagy paródiatartalom. A csatorna videói túlnyomórészt Kim Dzsongun nyilvános megjelenéseit követik végig. Az áhítattól zokog, lelkesen integet és tapsol a tömeg amint meglátják a legfőbb vezetőt, máskor A demokrácia itt nem vicc címmel feltöltött, egy hatalmas teremben állva tapsoló tömeget ábrázoló videóval próbálják befolyásolni az Észak-Koreáról alkotott közvéleményt. Csoma Mózes szerint nem véletlen, hogy a digitális propagandához dél-ázsiai területről invitálnak vloggereket, ugyanis a propaganda fő célja az ázsiai térség. A nyugati kultúrkörhöz tartozó közönség szempontjából abszolút nem tekinthető sikeresnek ez a taktika: ha a nyugati világban bárki Észak-Koreára gondol, hiába néz meg egy ilyen videót, azonnal eszébe jut az éhezés, és a diktatórikus rezsim, ami az alapvető emberi jogokat sárba tiporja. Mi történik valójában Észak-Koreában? Míg a rezsim által támogatott influenszerek éttermeket, víziparkokat és gazdagságot mutatnak be, a valóság – amelyet nemzetközi szervezetek és független megfigyelők rögzítenek – ennél sokkal sötétebb. Korábban írtunk arról, hogy a phenjani „kirakat-életen” túl, a vidéki Észak-Koreában megállt az idő: a mindennapokat a technológiai elmaradottság és a fizikai nélkülözés jellemzi. Nyilvánosságra kerültek olyan hús-vér emberek történetei, amik hűen példázzák az észak-koreai emberek valóságát: ez az éhezés, a fekete piacok, a nyomor és a folyamatos kontroll. Vádirat címen magyarul is megjelent egy észak-koreai szerző novelláskötete, amelyet kalandos úton sikerült csak kicsempészni az országból. Ed JONES / AFP Turisták a három charters emlékmű előtt Phenjanban 2019. április 14-én. Az állami propaganda egy 21. századi, technológiailag fejlődő ország képét sugározza. Ezzel szemben a valóságban a vezetés még szorosabbra fűzte az ellenőrzést az emberek élete felett, és a határokon tűzparancs van érvényben a szökni próbálókkal szemben. Míg a közösségi médiában mémekkel és angol nyelvű vlogokkal próbálják megnyerni a külföldi közönséget, a helyi lakosság számára az alapvető emberi jogok és a szabad kommunikáció elérhetetlenek. Így bár Song A már harmadjára látogatja meg a víziparkot, YuMinak pedig nehezére esik választania a rengeteg jégkrém közül, a digitális paraván mögött egy olyan ország rejtőzik, ahol a megkomponált jólét látszata mögött milliók éhezése és a külvilágtól való teljes elszigeteltség rejlik.