Tévévásárlást tervez? Mutatjuk, mikre érdemes figyelni az ideális modell kiválasztásához

2026-03-01 - 18:54

Korábban már készítettem vásárlási tanácsadót vezeték nélküli álló porszívókhoz, robotporszívókhoz, körbejártam a lehető legjobb mobil kiválasztásának részleteit, illetve megnéztem azt is, mire érdemes figyelni egy e-book olvasó megvásárlása előtt. A sort a televíziókkal folytatom, és jelen cikkemben egyenként kitérek az olyan, vásárlás előtt mindenképpen átgondolandó fontos részletekre, mint az ideális méret, a felbontás, a különböző paneltechnológiák (LCD, QLED, OLED, Micro LED stb.) előnyei és hátrányai, a képfrissítés, a fényerő, a HDR-képességek, a manapság elengedhetetlen csatlakozók és az alapvető videójátékos követelmények. A méret a lényeg? Az első és egyik legfontosabb kérdés, hogy mekkora legyen a készülék? Ahogy az okostelefonoknál, a képernyő méretét ennél a termékkategóriánál is hüvelykben szokás megadni, ami a képátlót, tehát a kijelző két szemközti sarkának távolságát jelöli. Napjainkban ezek a legelterjedtebb méretek: 43 hüvelyk (109 centiméter) 50 hüvelyk (127 centiméter) 55 hüvelyk (140 centiméter) 65 hüvelyk (165 centiméter) 75 hüvelyk (190 centiméter) 85 hüvelyk (215 centiméter) A legfontosabb szempont mindig az, hogy mekkora hely áll rendelkezésre a tévének – fontos a szélesség, a magasság és a mélység is. Utóbbi főleg akkor, ha nem a falra, hanem egy bútorra helyezzük a készüléket: vásárlás előtt mindig érdemes ellenőrizni, hogy az állvány/lábak mennyi helyet igényelnek a képernyő stabil tartásához. Adrián Zoltán / 24.hu Érdemes lemérni, hogy pontosan mennyi hely van egy szekrényen a tévének. Amennyiben van elég hely, mondhatnánk, hogy „minél nagyobb, annál jobb”, de a megfelelő képernyőméret kiválasztásánál nemcsak azt kell figyelembe venni, hogy mekkora területet foglal el, hanem az is nagyon fontos, hogy milyen távolságra helyezkedik el attól a ponttól (fotel, ágy, kanapé stb.), ahonnan használni fogjuk. A jelenleg általánosnak mondható ajánlások szerint 43 hüvelykes tévét akkor érdemes választani, ha 1,8 méter alatt van ez a távolság, 1,8 és 2,5 méter között az 50/55 hüvelyk ideális, 2,5 és 3 méter között már van értelme a 65 hüvelyknek, 85 hüvelykes (vagy ennél is nagyobb) méretet pedig akkor érdemes választani, ha az ülőhely és a képernyő között 3 méternél nagyobb a távolság. Ezek figyelembe vételével elkerülhető többek között, hogy a kijelző bántsa a szemünket, fejfájást vagy más kellemetlen állapotot okozzon. Felbontás A felbontás azt jelöli, hogy a képernyő hány pixelből (vagyis képpontból) áll, és általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb a szám, annál jobb képet kapunk. 2026-ban már egyértelműen a 4K (avagy UHD) felbontás (3840×2160 pixel) a legelterjedtebb, ugyanakkor az olcsóbb modellek között még találkozhatunk Full HD (1920×1080 pixel) variánsokkal, illetve akadnak olyan gyártók, amelyek évek óta próbálják az emberekre sózni a 8K-s (7680×4320 pixel) készülékeket. Adrián Zoltán / 24.hu OLED paneles okostévé 55 hüvelykes méretben 4K felbontással. Utóbbival kapcsolatban már most leszögezném, hogy otthoni felhasználásra nincs gyakorlati haszna egy ilyen képernyőnek, hacsak nem hencegni szeretnénk. Egyrészt azért, mert a valóban 8K-s tartalom elenyésző (és semmi nem utal arra, hogy ez változna a jövőben), továbbá a szem egy pont után nem képes érzékelni a különbséget. Ha veszünk egy 85 hüvelykes, 8K felbontásra képes tévét, akkor az ilyenkor ideális legalább 3 méterről nézve egyszerűen nem látható a 4K és a 8K közti különbség. Annak meg nincs sok értelme, hogy 30 centiről elemezgessük a részleteket. Full HD felbontású tévét manapság már csak akkor érdemes választani, ha a lehető legolcsóbb megoldásra vágyunk, illetve olyan helyre (konyha, műhely, esetleg gyerekszoba) keresünk készüléket, ahol nem a lehető legjobb képminőségen van a hangsúly. Jelenleg a 4K a logikus választás, hiszen egy ilyen képernyőn még a jóval alacsonyabb felbontású, hagyományos lineáris tévéadások is elfogadhatóan néznek ki, miközben már a különböző streamingszolgáltatások, videójátékok, a letöltött filmek és a Blu-Ray lemezek nagyobb felbontását/jobb képminőségét is képes kiszolgálni. Fontos ugyanakkor, hogy pusztán a 4K-tól nem lesz szebb a látvány, ehhez szükséges a megfelelő paneltechnológia, egy jó képfeldolgozó processzor, illetve számít a tévének fényereje is. Ezeket a területeket veszem át részletesen a folytatásban. Paneltechnológia A tévévásárlás akkor kezd bonyolulttá válni, mikor a paneltechnológiát illetően kell döntést hozni. Cikkem írásának pillanatában több megoldás is elérhető, a legelterjedtebb típusokat szedtem össze, nemcsak az előnyökre és hátrányokra kitérve, de arra is, hogy melyik milyen felhasználáshoz lehet jó választás. LCD A Liquid Crystal Display évtizedek óta velünk lévő technológia, melynek alapját többek között a háttérvilágítás és a folyadékkristályok (innen a név) jelentik. Ennél a megoldásnál a manapság már LED-ek segítségével előállított fény egy folyadékkristályos rétegen halad keresztül, a megjelenített színek pedig az RGB szűrőknek (piros, zöld és kék) köszönhetően jönnek létre. Fontos, hogy amennyiben egy gyártó LED tévéként pozicionálja valamelyik termékét, valójában az is LCD technológia. Érdemes tisztában lenni továbbá azzal is, hogy ezen szegmensen belül is bőven akadnak eltérések, a képminőséget (és az árat) nagyban befolyásolja, hogy a készülék milyen háttérvilágítást használ. Napjainkban az alábbiak a legelterjedtebb változatok: Edge-lit (avagy oldalsó világítás): ezzel a megoldással manapság a legolcsóbb LCD tévéknél találkozhatunk, és a név arra utal, hogy a háttérvilágítást a képernyő szélein elhelyezett LED-ek biztosítják. Ennek hátránya, hogy a megvilágítás sokszor egyenetlen, illetve sötétben a legtöbbször jól látható, hogy a képernyő széleinél a háttérvilágítás közelsége miatt kivilágosodik a megjelenített tartalom. Direct-lit (avagy közvetlen világítás): a háttérvilágítás itt a kijelző mögött található, így az ilyen technológiával szerelt televízióknál nagyobb a fényerő, ami világos szobában is jól látható képet eredményez, viszont sötétben ezen modelleknél is előfordulhat foltosodás. Ez esetben nem a széleken, hanem a képernyő azon részein fedezhetünk fel világosabb részeket, ahol a háttérvilágítást elhelyezték. Local dimming (avagy helyi fényerő-szabályozás): itt a háttérvilágítás szintén a kijelző mögött található, de a LED-ek vezérlése már területenként szabályozható, így a képernyő eltérő részein egyszerre lehet világosabb vagy sötétebb a kép. Ennek hála jobb a kontraszt, illetve a fentebb említett foltosodás sem annyira jellemző. Mini-LED: viszonylag új, a fentieknél fejlettebb és sokkal drágább technológia. Az elnevezés arra utal, hogy a local dimming variánsoknál jóval több (akár több ezer) külön vezérelhető, apró LED kerül a képernyő mögé. Még precízebbé téve, hogy a kijelző mely részei legyenek világosak és sötétek. Ez a megoldás tovább javít a kontraszton, illetve csökkenti az úgynevezett halo effektet, mikor a képernyőn megjelenő világos tárgyat (például egy űrben utazó űrhajót) világos derengés vesz körül. Egy LCD tévé legnagyobb előnye az ár, hiszen akár 65 hüvelykes megoldást is találhatunk 200 ezer forint alatt, így egy ilyen készülék beszerzése leginkább akkor javasolt, ha a képminőségnél jóval fontosabb a méret. A fejlettebb háttérvilágításért pedig akkor érdemes kifizetni a felárat, ha a készüléket nemcsak hagyományos, lineáris tévézésre használjuk, hanem rendszeresen töltünk le nagy felbontású filmeket/sorozatokat, illetve a különböző streamingszolgáltatásoknál is extra összeget fizetünk olyan funkciókért, mint a HDR (erre még kitérek), vagy éppen a 4K felbontás. Azzal viszont érdemes tisztában lenni, hogy az ilyen típusú tévéknél sosem kapunk végtelen kontrasztot, illetve tökéletes feketéket (0 nit fényerő), továbbá egyes paneltípusok esetében a betekintési szög sem túl széles, azaz a képernyőt nem szemből nézve fokozatosan kifakulnak a színek. QLED Nem összekeverendő az OLED technológiával, és fontos, hogy a QLED televíziók alapját az LCD technológia adja, tehát itt is háttérvilágítást és folyadékkristályokat kapunk, csak ez ki van egészítve egy olyan extra réteggel, amin úgynevezett kvantumpontok (vagy kvantumpöttyök) találhatók – innen jön a Q betű az elnevezésben. A kvantumpontok lényegében nagyon apró, mindössze 2–8 nanométeres kristályok, amelyekből akár több millió is elhelyezhető az említett extra rétegen. Ezek képesek úgy megtörni a háttérvilágításból érkező, alapvetően kék fényt, hogy az végeredményben a hagyományos LCD-tévéknél tapasztalhatónál sokkal élethűbb színek megjelenítését teszi lehetővé, jelentős nagyobb fényerő kíséretében. A fejlettebb technológia természetesen magasabb árat is eredményez, a sima LCD-nél magasabb összegért cserébe viszont adott az 1000 nitet meghaladó, a kifogástalan HDR-hez nélkülözhetetlen, és a világos szobában is jó képminőséget biztosító magas fényerő, illetve az olcsóbb megoldásoknál jóval pontosabb színmegjelenítéssel dolgozó, több részletet tartalmazó látvány. Tökéletes feketéket ugyan itt sem kapunk, viszont sokáig az volt az egyik legtöbbet hangoztatott érv a QLED mellett, hogy a háttérvilágításon alapuló technológia okán nem kell attól tartani, hogy beég a kép. Érdemes megjegyezni továbbá, hogy egyes gyártóknál már a QLED tévékből is létezik felsőbb kategória. A gyártók eltérő néven illetik ezeket a megoldásokat, leginkább QD-miniLED (TCL) vagy Neo QLED tévéként (Samsung) hivatkoznak rájuk, és itt a Mini-LED háttérvilágítás használata biztosít a korábbinál szebb és nagyobb fényerejű megjelenítést. Emellé érkezett meg 2026-ban az úgynevezett SQD-Mini LED (szintén a TCL kínálatában), ahol a Mini-LED háttérvilágítás mellett továbbfejlesztett kvantumpontos technológia dolgozik, ami a korábbinál is kisebb és precízebb nanokristályok használatát jelenti, még szebb színeket, illetve még magasabb fényerőt eredményezve, utóbbit ráadásul a korábbinál alacsonyabb fogyasztás mellett. Mindezért persze a megszokottnál jóval magasabb összeget kell fizetni. Összességében elmondható, hogy a QLED elsősorban azoknak lehet jó választás, akiknek fontos a magas fényerő, akár a HDR, akár a világosban is elfogadható képminőség okán, illetve komoly hangsúlyt fektetnek arra, hogy a lehető legszebb látványt kapják, de idegenkednek az OLED technológiától. Hogy a beégéstől való félelem mennyire jogos, arra külön is kitérek a folytatásban. OLED Az OLED az Organic Light-Emitting Diode (organikus fénykibocsátó dióda) rövidítése, és az elmúlt 15 évben egyre inkább elterjedő technológia lényege, hogy nincsenek folyadékkristályok, és háttérvilágításra sincs szükség. A kijelző organikus diódákból épül fel, amik maguktól, ráadásul egyenként képesek fénykibocsátásra. Itt az egyik legnagyobb előny, hogy a diódák egyenként teljesen kikapcsolhatók, így a képernyő képes végtelen kontraszt és a tökéletes fekete megjelenítésére. Nem elhanyagolható továbbá az sem, hogy háttérvilágítás híján a kijelzők sokszor csak pár milliméter vastagok, és a betekintési szög is jóval szélesebb, mint az LCD-nél. Marjai János / 24.hu Egy átlagos OLED panel vastagsága. Az OLED kijelzők az LCD-nél (legyen az akár QLED) szebb képet biztosítanak, ugyanakkor a régebbi technológiával készült legújabb modellek még mindig nagyobb fényerőre képesek, mint az organikus diódákkal dolgozó televíziók. Manapság ugyanakkor már az OLED képernyők is képesek akkora fényerő biztosítására, hogy ne csak egy sötét, de egy teljesen világos szobában is kiváló látványt biztosítsanak, ráadásul a végtelen kontrasztnak és a tökéletes feketéknek hála egy ilyen képernyőnél az alacsonyabb fényerő ellenére is jobb minőséget kaphatunk. Nem véletlen, hogy 2025-ben is egy OLED kijelzős készüléket választottak a tévék királyának, méghozzá a Sony tavalyi csúcsmodelljét, a K65XR80M2 kódnevű Sony Bravia 8 II-t. Erről a készülékről persze érdemes tudni, hogy már nem „sima” OLED képernyőt kapott, hanem úgynevezett QD-OLED panelt, ami az organikus diódák előnyeit ötvözi a QLED-nél már ecsetelt kvantumpontos technológiával, a hagyományos megoldásoknál jóval nagyobb fényerőt biztosítva. Itt érdemes továbbá megjegyezni, hogy az OLED technológia éllovasának számító dél-koreai LG is előállt egy, a korábbinál fejlettebb változattal, MLA (Micro-Lens Array) néven. Ebben a tévében extra rétegek (két kék fényű, illetve egy piros és egy zöld) gondoskodnak arról, hogy a hagyományos OLED képernyőkhöz képest jóval nagyobb fényerőt kapjunk – ennek persze ára van, sokszor egymillió forint fölé csúszik az ilyen technológiával szerelt televíziók ára. Adrián Zoltán / 24.hu QD-OLED paneles Samsung okostévé. Ami a beégés problémakörét illeti, az OLED technológiánál valóban van rá esély, hogy, amennyiben folyamatosan ugyanazt a statikus mintázatot jeleníti meg nagy fényerő mellett, akkor az beég a panelbe, így folyamatosan láthatóvá válik a szellemkép. Egy évekig használt OLED kijelzős telefonnál például láttunk rá példát, hogy a sokat használt Messenger alkalmazás statikus részei beleégtek a képernyőbe. Habár tíz évvel ezelőtt ilyesminek még volt minimális esélye az OLED képernyős tévék esetében is, ma viszont már tesztek igazolják, hogy a modern organikus diódákkal szerelt képernyőket átlagos használat mellett (részben a szoftveres képfrissítési védelemnek köszönhetően) egész egyszerűen nem fenyegeti a beégés veszélye. Ilyen, az átlagos LCD-modellekhez mérve még mindig elég drága képernyőt persze tényleg csak akkor érdemes választani, ha ki is használjuk a képességeit. Amennyiben a tévénket elsősorban lineáris tévéadások megtekintésére használjuk, nincs sok értelme kifizetni az OLED-ért kért felárat, viszont, ha mindenünk a képminőség, és rendszeresen áldozunk is erre (Blu-Ray, prémium streamingszolgáltatások, UHD/HDR filmek letöltése, videójáték), akkor megérheti ilyen tévét választani. Micro LED és RGB LED Csak a rend kedvéért érdemes megjegyezni, hogy az LCD, QLED és OLED mellett lehet hallani úgynevezett Micro LED (nem összekeverendő a Mini-LED-del), illetve RGB LED technológiákról is. Előbbinél rengeteg egészen apró, önállóan vezérelhető LED biztosít az OLED-nél nagyobb fényerőt, tökéletes feketék és végtelen kontraszt kíséretében. Az RGB LED (vagy Micro RGB) tévék nem hagyományos (tehát fehér vagy kék fényt kibocsátó) LED-eket használnak, hanem olyanokat, amelyek egyszerre tartalmaznak piros, zöld és kék részeket. Ezek használatával a korábbinál nagyobb fényerőt, illetve a tisztább és szélesebb színtartományt sikerült elérni. Bár ilyen technológiákat használó tévékkel már találkozhatunk, de mivel új és nem nagy mennyiségben előállított megoldásokról van szó, így az árak is egészen horribilisek lehetnek a tömeggyártásban készülő LCD, QLED és OLED modellekhez képest. Az ilyen modellekért kért összeg könnyen elérheti a több millió forintot. Fényerő A fényerőről már rengeteg szót ejtettem, de most részletesebben is foglalkozom azzal, hogy ez mit is jelent. Nem csak azt, hogy mennyire fényes a képernyő, de azt is, hogy a kijelzőnk mennyire képes valósághű színeket és látványt megjeleníteni, illetve ez határozza meg, hogy egy tévé milyen képminőséget biztosít egy világos szobában. A használat közben elérhető fényerőt általában nitben adják meg a gyártók (de használatban van a cd/négyzetméter is), és alapigazság, hogy minél nagyobb ez a szám, a felhasználó annál jobban jár. Fontos ugyanakkor, hogy a gyártók olykor szeretnek trükközni ezzel az értékkel, és laborban, egy pixelen rövid ideig mért értékeket megadni maximumként. Éppen ezért nem árt résen lenni, ha valaki meglepően kedvező áron kínál kiemelkedően magas fényerőt, akkor érdemes olyan hiteles teszteket keresni a modellel kapcsolatban, amelyekben szakértők műszerekkel mérték meg, pontosan mit nyújt a kijelző teljesen átlagos használat közben. Persze laikusként azzal még nem feltétlenül vagyunk beljebb, ha kapunk egy pontos számot, így az alábbi listában összeszedtem, hogy nagy általánosságban a különböző értékek mit jelentenek a gyakorlatban. 300 nit alatt: az olcsóbb LCD tévék tartoznak ebbe a tartományba, a mindennapokban ez annyit tesz, hogy egy besötétített szobában teljesen jól látható a képernyő, míg nappali fényben már kevésbé. Fontos továbbá, hogy ekkora fényerő még kevés a magas dinamikatartományú (HDR) tartalmak megjelenítéséhez. 300–600 nit: a régebbi és belépő kategóriás OLED tévék, illetve a jobb LCD tévék tartománya, ami már nappal is elfogadható képet biztosít, illetve legalább ennyi szükséges ahhoz, hogy a tévé képes legyen megjeleníteni a magas dinamikatartományt. Itt ugyanakkor érdemes kiemelni, hogy az OLED előnyei (tökéletes feketék, végtelen kontraszt) miatt a hasonló, de akár kisebb fényerő mellett is sokkal jobb képminőséget kapunk, mint egy LCD esetében. 600–1000 nit: a középkategóriás OLED televíziók, illetve a QLED modellek már folyamatosan képesek ilyen mértékű fényerő megjelenítésére, így már nappal is jól látható a képernyő, illetve ezek az értékek már megfelelőek ahhoz, hogy a tévénk úgy jelenítse meg a HDR tartalmakat, ahogy azt eredetileg megalkották. 1000–2000 nit: a Mini-LED háttérvilágítást használó QLED, illetve a prémium QD-OLED/MLA modellek képesek ekkora fényerőre, viszont arra érdemes készülni, hogy utóbbiakból még a tavalyi 55 hüvelykes modellek is súlyos százezrekbe kerülnek, a 2026-os tévék árai pedig ebben a kategóriában az egymilliót is meghaladhatják, főleg, ha 65 hüvelykben vagy annál is nagyobb méretben gondolkodik az ember. 2000 nit felett: a 2026-ban piacra kerülő, kifejezetten drága csúcsmodellek esetében lehet számolni ilyen, lényegében minden körülmények között kiváló képminőséget biztosító fényerővel. Mi az és miért fontos a HDR? Ahogy okostelefonok kapcsán azt már körbejártuk, a magas dinamikatartományú, azaz HDR (high dynamic range) tartalmak lényege, hogy képesek a 10 bites vagy 12 bites színtárolásra, ami 10 bit esetén több mint egymilliárd, míg 12 bitnél 68 milliárdnál is több szín megjelenítését jelenti. A kijelzőn ez a hagyományosnál sokkal valóság- és színhűbb képvilágot, illetve sokkal részletgazdagabb megjelenítést eredményez – és ez kiemelten igaz az átlagnál sötétebb vagy világosabb részekre. Itt olyasmire kell gondolni, hogy egy sötét barlangban játszódó jelenet nemcsak fekete sűrűség a képernyőn, hanem láthatóvá válnak az olyan részletek, mint a fal textúrája vagy éppen a lassan lecsorgó víz. És ez nemcsak álló, illetve mozgóképekre igaz, de a magas dinamikatartományú megjelenítést támogató videójátékokra is. HDR-ből több szabvány létezik (HDR10, HDR10+, HLG, Dolby Vision stb), és tévénként változó, melyik készülék mit támogat. Fontos továbbá, hogy például az egyes streamingplatformok melyik formátumot használják, és érdemes úgy tévét választani, hogy az támogassa az általunk preferált szolgáltatásnál is elérhető változatot. A Netflix, az Apple TV+ és a Disney+ például már a HDR10, a Dolby Vision és a HDR10+ formátumokat is támogatja, így kompatibilis televízióval a nagy dinamikatartományú filmeknél és sorozatoknál színhűbb, egyes esetekben (például robbanások) vakítóbb képet kaphatunk, illetve a világos és sötét részek esetén is jóval részletgazdagabb lehet a végeredmény, mint egy HDR-t nem támogató készülék esetében. Mire figyeljünk a csatlakozóknál? A napjainkban kapható tévék a csatlakozók terén nagy meglepetéseket nem tartogatnak. ettől függetlenül van néhány apróság, amikre érdemes figyelni. Nagy általánosságban elmondható, hogy minden modern tévén találunk két RF csatlakozót (az antennához, kábelhez), 3 vagy 4 HDMI-t, 2 vagy 3 USB-portot, optikai digitális audio kimenetet, Ethernet bemenetet, viszont vezetékes fejhallgatók csatlakoztatására (is) alkalmas 3,5 milliméteres jack egyre kevesebb készüléken kap helyet. Adrián Zoltán / 24.hu Csatlakozók napjaink okostévéin. Hiába írunk már 2026-ot, a legtöbb tévén az USB-portok leragadtak a 2.0-s szabványnál (480 Mbit/s adatátviteli sebesség), jobb esetben már előfordul 3-as variáns (pontos nevén USB 3.2 Gen1, 5 Gbit/s átviteli sebességgel), utóbbiak a kék színről ismerhetők fel. Érdekes, hogy míg a hordozható eszközök világában (okostelefonok, laptopok, tabletek) már teljesen átvette az uralmat a Type-C csatlakozó, a televíziókon ezzel még mindig nem nagyon találkozhatunk, továbbra is a Type-A port a domináns. Manapság a legtöbb eszközt (konzol, PC, sok soundbar) HDMI-vel csatlakoztatható a tévére, éppen ezért ideális, ha ilyen csatlakozóból legalább négy áll rendelkezésünkre. És az sem mindegy, milyen szabvány. A legjobb, ha az összes 2.1-es, ugyanakkor még ma is találkozhatunk olyan csúcstévékkel, ahol a négy portból csak kettő felel meg ennek a szabványnak, a maradék pedig 2.0-s. Ez azért fontos, mert a HDMI 2.1 képes a 4K/120 Hz képminőségre, illetve a 48 Gbps adatátvitelre. Ennek főleg akkor van jelentősége, ha modern játékkonzolokat vagy asztali számítógépet kötünk a tévére. A HDMI portoknál találkozhatunk ARC/eARC jelölésekkel is. A HDMI ARC (Audio Return Channel) bemenetként és kimenetként is funkcionál a hang esetén, ami lehetővé teszi a modern hangeszközök egyszerű csatlakoztatását egyetlen HDMI-kábellel, illetve ez teszi például lehetővé, hogy a külső eszköz hangereje a tévé távirányítójával is vezérelhető legyen. A HDMI eARC (enhanced Audio Return Channel) ennek a technológiának az újabb változata, ami már támogatja a tömörítetlen hangformátumok (például Dolby Atmos) továbbítását a kompatibilis audióeszközök felé. Emiatt is érdemes figyelni a HDMI 2.1 portok számára, hiszen a legtöbb tévén az ARC/eARC ezek egyikén érhető el, így érdemes olyan tévét választani, ahol már az összes HDMI port 2.1-es szabvány, hogy több konzol vagy konzol és PC csatlakoztatása esetén egyik eszköznél se kelljen lemondani a csatlakozó előnyeiről. Érdekesség, hogy bár 2025 eleje óta létezik HDMI 2.2 szabvány (akár 96 Gbps átviteli sebességgel és 10K/120 Hz támogatással), ilyen porttal még a 2026-os tévéken sem találkozhatunk, leginkább azért, mert otthoni felhasználásban még semmi jele nincs, hogy a továbbfejlesztett csatlakozó képességeit bármi kihasználná. Itt érdemes még kitérni arra, hogy a tévé kiválasztásakor nem árt ellenőrizni, hogy a készülék melyik wifi-szabványt támogatja. Manapság még mindig a kétcsatornás (2,4 és 5 GHz) Wi-Fi 5 az elterjedt, de már léteznek olyan modellek, amik a Wi-Fi 6 szabványt támogatják. Ebben az esetben is igaz, hogy az újabb jobb, főleg, ha a tévénk nem kábelen, hanem vezeték nélküli hálózaton keresztül éri el az internetet. Mi fontos a videójátékokhoz? Amennyiben a tévénket rendszeresen használjuk videójátékra, akkor nemcsak arra érdemes figyelni, hogy minél több HDMI 2.1 portunk legyen, de az egyéb képességeket is érdemes figyelembe venni. Ilyen például a képfrissítés. Ez Hertzben (Hz) megadott érték, ami azt mutatja, hogy a panel egy másodperc alatt hányszor képes újra kirajzolni a képernyőn megjelenő képet. A tévéknél jelenleg találkozhatunk 60 Hz-es, 120 Hz-es, de akár 144 vagy 165 Hz-es képfrissítéssel is. Adrián Zoltán / 24.hu Nem mindegy, hogy videójáték mellé milyen okostévét választunk. A magasabb képfrissítési gyakoriság simább képmegjelenítést eredményez, aminek egy televízió esetében nem a hagyományos mozgóképes tartalmak fogyasztásánál van jelentősége, hanem a videójátékok esetében. A modern konzolok és játékok egy része már támogatja a 120 képkocka/másodperc sebességet, egy tévére kötött, erős hardverrel szerelt PC esetén pedig már a 144 vagy 165 Hz-nek is lehet értelme. Ha tehát teljes egészében szeretnénk kihasználni például egy PS5 képességeit, akkor érdemes figyelni arra, hogy a vásárolt modell képes legyen 120 Hz-es képfrissítésre 4K felbontás kíséretében. Videójáték esetén nagyon fontos az is, hogy a televízió milyen bemeneti késleltetéssel (input lag) dolgozik. Ezt milliszekundumban (ms) szokás megadni, és azt jelöli, hogy mennyi idő telik el aközött, hogy kiadunk egy parancsot a kontrollerrel (mozgás, gomblenyomás stb.) és ennek az eredménye látható a képernyőn. Itt minél alacsonyabb értékre képes a tévé, felhasználóként annál jobban járunk. A legtöbb modern tévé esetében 10–15 milliszekundum az input lag, ami teljesen elfogadható eredmény, az ennél alacsonyabb értékekre képes, drágább OLED tévékért csak akkor érdemes felárat fizetni, ha rendszeresen játszunk olyan online kompetitív játékokkal, amelyeknél valóban számíthat négy milliszekundum különbség. Itt is igaz továbbá, hogy a gyártók olykor szeretnek lódítani a késleltetést illetően, így ebben az esetben is javasolt inkább független tesztekre támaszkodni a hivatalos kommunikáció helyett. Játékosként érdemes ellenőrizni azt is, hogy a tévé támogatja-e a VRR (változó képfrissítési gyakoriság) technológiát. Ennek lényege, hogy szinkronizálja a képernyőt a játék ingadozó képkockasebességéhez (nagyon ritkán kapunk folyamatosan 30, 60 vagy 120 fps értéket), így elkerülhető tearing néven ismert képszétcsúszás, illetve az akadozás is. Figyelmet érdemel továbbá az ALLM (automatikus alacsony késleltetési mód), amely egy modern konzol vagy PC bekapcsolásakor automatikusan úgy optimalizálja a képernyőnket, hogy a lehető legjobb bemeneti késleltetést kapjuk. Érdemes tudni továbbá, hogy, amennyiben a választott tévénk rendelkezik HDMI 2.1 csatlakozókkal, akkor szinte biztos, hogy ezek a funkciók elérhetők, amennyiben az említett porton keresztül csatlakoztatjuk a konzolunkat vagy a számítógépünket. Mi a helyzet a hanggal? Bár a gyártók szinte kivétel nélkül azt szokták kommunikálni, hogy a legújabb tévéik már tényleg csodálatos, olykor akár házimozi rendszereket idéző hangzást biztosítanak, a valóság ezzel szemben az, hogy még a drága modellek is maximum elfogadható szintet nyújtanak. Ez alól csak azon készülékek képeznek kivételt, amelyek valamilyen hangprojektorral egybeépítve kerülnek forgalomba. Ha valakinek nemcsak a képminőség, de a hangminőség is fontos, annak muszáj a tévé mellé valamilyen külső hangeszközt beszereznie. Egy jobb soundbar érezhető módon képes növelni a hangélményt, egy mélynyomóval és oldalsugárzókkal rendelkező rendszer még inkább, a komolyabb házimozis kiegészítőkről nem is beszélve. Hogy ezek közül hová milyet érdemes választani, az egy külön cikket is megérne. Vásárlási tanácsadóink a közelmúltból: Ezekre a részletekre érdemes figyelni új okostelefon vásárlásakor Mutatjuk, mire figyeljen, mielőtt roborpotszívót venne Álló porszívó vásárlását tervezi? Mutatjuk, mire figyeljen, mielőtt döntene Mi az a Bluetooth, és hogyan lehet jó minőségű a vezeték nélküli zenehallgatás? E-book olvasót venne? Mutatjuk, mire érdemes figyelni vásárlás előtt Ezt a cikket keresed, ha már elgondolkodtál egy Nintendo Switch 2 vásárlásán