Tényleg nyomást gyakorol az EU az Orbán-kormányra? Épp ellenkezőleg

2026-03-25 - 06:11

16 évbe telt, de az Európai Unió vezetői – akikből ez idő alatt több garnitúra is akadt – bizonyos dolgokat végre megértettek abból, amit az Orbán-kormány külpolitikaként előad. Megértették a pávatánc értelmét, amikor a Fidesz lép egyet előre, majd, amikor kritikákat kap, kicsit visszatáncol, de akkor már előrébb van, mint ahonnan indult. Megértették a jogászkodást is, amelyben a jog szellemének nincs szerepe, csak a betűjének, márpedig szinte minden lépésre lehet betűt találni benne. Megértették azt is, hogyha keménykednek az Orbán-kormánnyal, akkor azt Orbán Viktor kíméletlenül felhasználja ellenük. Ez utóbbit azonban mintha mégsem sikerült volna teljesen megérteni. Nehéz lenne az uniós vezetőket hibáztatni ezért, hiszen a magyarok nagy része szintén nem érti minden elemében azt, ahogy az Orbán-kormány politizál. Még arról is vita van, minek nevezhető az a rendszer, amelyben élünk. Bármiről van is szó – spindiktatúrától, maffiaállamról, hibrid rezsimről, választási autokráciáról vagy plebiszciter vezérdemokráciáról – az tény, hogy úttörő a politikai technológiákban. Ezeket a politikai technológiákat pedig úgy kellene megérteniük a nyugati vezetőknek, hogy több kulturális és világnézeti akadály gátolja őket ebben. Félreértett veszély Helyesen a harmadik fenti állítás egyébként úgy hangozna: mindegy, tesz-e valamit az EU, Orbán bármit képes felhasználni a belpolitikai kampányában. Nem kell ahhoz semminek sem történnie, hogy a magyar kormány bármiből képes legyen narratívát felépíteni, amit aztán használni tud a választási kampányban. Sőt, sok szempontból könnyebb dolga van a kabinetnek, ha nem történik semmi. Orbán Viktor az ukrán olajblokád narratívájának felépítésekor még aktívan rémisztgette a magyarokat azzal, hogy a benzinkutakon ezer forintos literenkénti ár jöhet, ha Ukrajna nem nyitja meg a Barátság kőolajvezetéket. Amint azonban Donald Trump és Benjamin Netanjahu – az Orbán-kormány két szoros szövetségese – háborút indított Irán ellen, majd Irán bosszúból elzárta a Hormuzi-szorost, amelyen a világ olajtermelésének jelentős része áthalad, ezek a rémisztgetések abbamaradtak. Addig ugyanis, amíg csupán az Orbán-kormány politikai kommunikációjában szerepelt az ezerforintos üzemanyagár, sokkal könnyebb volt azt elkerülni, mint, amikor valódi esélye lett, hogy ez megtörténhet. Fenyegető események Ezért érdekes, hogy sokan az utóbbi hét eseményeit úgy kezelik, mintha az Európai Unió elkezdett volna aktívan tenni valamit azért, hogy fellépjen az Orbán-kormány ellen. Csakhogy ennek épp az ellenkezője az igaz. Kínosan szeretnék elkerülni, hogy bármit tegyenek az Orbán-kormány ellen, amikor a közvélemény-kutatások szerint az ellenzék nyerésre áll a közelgő választáson. De valójában félreértik a helyzetet, ha attól tartanak, hogy bármilyen külső nyomásgyakorlással segítenék Orbán Viktor kampányát. Kaiser Ákos / Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály / MTI Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnöke országjárásának egri állomásán, a Dobó István téren 2026. március 17-én. Kezdjük az EU-csúccsal, amiről már írtunk. Lehet, hogy ez volt Orbán Viktor utolsó uniós csúcstalálkozója, és ehhez méltóan feljebb is emelte a lécet abban, amit ő politikai ellenállásnak nevez. Az, amit a magyar kormányfő legutóbb Brüsszelben csinált, rásimul egy jól felrajzolható ívre: Orbán egyre radikálisabb és egyre kevésbé hatékony lépéseket hajt végre a külpolitikában, és ezeket egyre inkább a belpolitikában, a hazai politikai kommunikációban használja fel. Most például visszatáncolt valamitől, amit korábban megígért, amivel az EU működésének alapját kérdőjelezte meg. Az Ukrajnának nyújtandó hitelből három tagállam (Magyarország mellett Szlovákia és Csehország) eleve kimaradt, nem kell pénzzel beszállniuk, a többiek állják a számlát. Erre a „megerősített együttműködésre” Orbán decemberben rábólintott, ám utóbb megvétózta a megoldást. Az uniós vezetők pedig felháborodtak. Csakhogy hiba lenne ezt a felháborodást fellépésként kezelni. Felháborodás és fellépés Az a tény, hogy a legtöbb uniós vezető dühösen reagált, a német kancellár egyenesen következményekkel fenyegetőzött, nem jelenti azt, hogy ezek a következmények meg is történtek volna. Már csak azért sem, mert amúgy megtörténhettek volna. A megoldás megszületett arra, ha a tanács többi tagja erővel szerette volna felülírni a magyar vétót, ahogy arra is, milyen eszközöket lehet bevetni fenyegetésként Magyarország ellen. Ám ezek egyikét sem alkalmazták, nehogy úgy tűnjön, mintha nyomást akarnának gyakorolni Orbánra. A benzináras logika itt is visszaköszön: Orbán Viktor hatalmas elánnal sulykolta a baráti sajtónak, hogy óriási nyomás volt rajta, aminek sikerült ellenállnia. De nem volt rajta óriási nyomás, így nemigen kellett ellenállnia. A második ilyen esemény az a botrány, hogy Szijjártó Péter szivárogtathat az orosz külügyminiszternek az uniós csúcsokról. Az ügyet nem az EU robbantotta ki, hanem a Washington Post, amely arról is írt, hogy Európa-szerte létezik ilyen aggodalom. Furcsa is lenne, ha nem létezne, hiszen Szijjártó Oroszország ukrajnai háborújának kezdete óta 16 alkalommal látogatott el az agresszorhoz. Ahogy a többi külügyminiszter sem szereti, amikor joviálisan kell nevetgélni Szergej Lavrov mellett, vagy a Vörös térrel a háttérben nyilatkozni a kamerának. Szijjártó látványosan élvezi ezt, ami a többieknek is feltűnt. Lehallgatások Az esetre reakcióként a kormány közeléből kiszivárogtattak a kormánymédia zászlóshajójának, a Mandinernek egy hangfelvételt, amelyen Panyi Szabolcs újságíró beszél egy forrásával. Panyi könyvet ír a magyar-orosz kapcsolatokról, és éppen az után nyomoz, van-e harmadik telefonszáma Szijjártónak, amivel Moszkvába szokott telefonálni, vagy csak az a kettő, amiről ő is tud, és amit összevetett egy nyugati hírszerzéstől kiszivárgott híváslistával. A kormány vádja az, hogy Panyi adta meg a telefonszámot Szijjártóhoz, így tudták őt lehallgatni. Ez már csak azért is abszurd, mert a beszélgetés, amelynek a szövegét Panyi később ki is rakta, évekkel korábbi (2020. februári), mint a lehallgatott beszélgetés Panyi és a forrása között. A tiszás szál emlegetését külön érdekessé teszi, hogy amikor Szijjártó beszélgetését lehallgatták, Orbán Anita, a Tisza jelenlegi külpolitikai szakértője még a NATO főtitkár-helyettesi posztjáért indult Szijjártó Péter támogatásával, Magyar Péter pedig még két évre volt attól, hogy még egyszer, utoljára a Fideszre szavazzon az országgyűlési választáson. Az, hogy ezután több uniós forrás arról beszélt a Politicónak, hogy már egy ideje nem osztanak meg Magyarországgal minden információt, szintén a felháborodás összekeverése a fellépéssel. Egyrészt ez sem újdonság, másrészt ez sem fellépésnek, sem nyomásgyakorlásnak nem számít. A valódi nyomásgyakorlást onnan lehet majd felismerni, hogy a magyar kormány nem fogja róla azt kommunikálni, hogy nyomásgyakorlás történt. Ám ez még nem kezdődött el. NICOLAS TUCAT / AFP Orbán Viktor sajtótájékoztatót tart az EU-csúcstalálkozó szünetében az unió brüsszeli székházában 2026. március 19-én. Kapcsolódó Lehet, hogy utoljára, de Orbán Viktor kicsit megint szétverte Európát A magyar miniszterelnök kivitte a hazai kampányt Brüsszelbe, aminek sokkal komolyabb következményei lesznek, mint elsőre gondolnánk. Az biztos, hiába akadályozta meg most, hogy a többi ország pénzt küldjön Ukrajnába, ez végül meg fog történni. Neki viszont senki nem szeretne segíteni.