„Szó szerint elhangzott, hogy az oroszok miatt nem támogatták” – hiába találta értékesnek, mégis elkaszálta az NFI az erőszakoló szovjet katonákat ábrázoló filmet

2026-03-20 - 14:11

Minden egy családi traumával kezdődött. A filmjeivel A-listás fesztiválok versenyprogramjába rendre eljutó rendező, Csuja László azután kezdett dolgozni a Fehér Liliom című film forgatókönyvén, hogy életútinterjút készített egy akkor 89 éves, közeli női hozzátartozójával, aki a beszélgetés során elárulta neki: 15 éves korában négy szovjet katona megerőszakolta. A titkot több mint hetven éven át magában tartotta, így, amikor az eset kiderült, az egész család megdöbbent. Ez addig nem volt téma a családban, mi nem tudtunk róla, ő pedig soha nem beszélt róla. Viszont készült erre, amit mutat, hogy nem is én kérdeztem rá, hanem magától kezdte el mondani. Számomra ez egy megrendítő és felszabadító beszélgetés volt. Nagyon sok mindent megértettem a családomból, hirtelen azt éreztem, hogy része vagyok a történelemnek, nagyon direkt módon és nagyon személyesen – mondta a 24.hu-nak a rendező, aki ezután beleásta magát a társadalmilag is tabusított téma történelmi és pszichológiai vonatkozásaiba, hiszen „a háborús szexuális erőszak nagyon sok nőt és családot sújtott, amiről aztán nem lehetett beszélni történelmi okok és a traumát kísérő szégyen miatt.” Mohos Márton / 24.hu A jelenséget egy fikciós történelmi kamaradrámában dolgozta fel, megkísérelve feltárni, mi juttathat el embereket oda, hogy ilyen tettre vetemedjenek, illetve ennek milyen társadalmi feltételei vannak. Az 1944 őszén játszódó történet egy magyar nemesi család és a gróf 15 éves lányának szemszögéből mutatja be az arisztokrata lét utolsó napjait, amelyet aztán a megérkező front mindenestül elsöpör. A többek között a Saul fián dolgozó Zabezsinszkij Évával közösen írt forgatókönyv fejlesztését többször is támogatta a Nemzeti Filmintézet (NFI), ám a film végül nem készülhetett el. A nemzetközi helyzet fokozódik Csuja Lászlót annak nyomán kerestük meg, hogy lapunk birtokába jutott az NFI Televíziós Döntőbizottságának döntése, amellyel 2023 májusában elutasította a Fehér Liliom gyártási támogatásra benyújtott pályázatát. Egy pályázat elutasítása önmagában nem feltétlenül hírértékű esemény, ám ebben az esetben a hivatalos indoklásban expliciten és többször is megfogalmazott politikai szempontok teszik azzá. „A Fehér Liliom című filmterv értékes munka, amely 1944 szeptemberében játszódik, egy alföldi magyarországi kastélyban és egy fiatal arisztokrata lány életének legdrámaibb fejezetét meséli el. A történetben a felnőtté válás nehéz kérdései Magyarország sorstragédiájával fonódnak össze” – indul a szöveg, majd méltatják „a vitathatatlanul érzékenyen megírt történetet” és „a tehetséges alkotói kört”, amelyek egy „biztos kézzel, magas írói színvonalon megírt pályaművet eredményeznek.” Említik még, hogy a Sára Sándor-díjas Csuja László munkája látleletet nyújt a korról, egyben „erősen felidézi Sára Sándor A vád című remekművét is.” De akkor mégis mi szólt a film megvalósítása ellen? A döntőbizottság indoklása szerint elsősorban a 2023 tavaszára beállt nemzetközi politikai kontextus: A Fehér Liliom által felvállalt téma az egyértelmű alkotói szándékok ellenére is hordozhatják azt a veszélyt, vagy csak túl kézenfekvő lehetőséget adnak arra, hogy a jelenlegi nemzetközi politikai helyzetre reflektáló film jöjjön létre – írták, majd a rövid érvelés során visszatértek még egyszer erre a gondolatra, hangsúlyozva: A tehetséges alkotók által jól megírt történet felveti, de sajnos nem egyértelműen, nem kételyek nélkül válaszolja meg a téma-megközelítés univerzalitásának kérdését. A történet nem emelkedik el minden elemében, így jelen nemzetközi környezetben akaratlanul is a profánul kínálkozó narratíva értelmezés részesévé válhat. Végül hozzátették, hogy „mindezeket, továbbá a film megfelelő színvonalon való elkészítéséhez szükségesen felmerülő kiemelkedően magas gyártási költségeket összességében figyelembe véve” nem támogatják a gyártási pályázatot. Csuja László elmondása szerint az alkotókat teljesen váratlanul érte a döntés, mindenekelőtt azért, mert a forgatókönyv-fejlesztés során több alkalommal tartott beszélgetéseken semmi olyan nem hangzott el, hogy bármi probléma lenne a filmtervvel. Sem a téma „veszélyes” áthallásairól, sem a túl magas költségekről nem kaptak visszajelzést a filmintézet szakembereivel tartott egyeztetések során. „Sokkolt a dolog. Elképesztőnek éreztem, hogy, miután az idős rokonom több mint hét évtizeden át nem beszélhetett a vele történtekről – a kommunista rendszerben politikai okok és a traumával járó szégyenérzet miatt –, ezt követően engem is, mint művészt elhallgattattak a témában. Ez számomra személyesen, családilag is egy nagyon fontos ügy, ezért utána akartam menni” – mondta interjúnk során a rendező, aki ezt követően a döntőbizottság két tagjával is beszélt az elutasítás okairól. Mindketten egyöntetűen azt mondták, hogy az oroszok miatt döntöttek így. Szó szerint elhangzott: az oroszok miatt nem támogatták. Az egyik döntőbizottsági tag azt is elárulta, hogy több másik filmet is leállítottak, amelyek valamilyen formában az orosz bevonulást ábrázolták volna – akár a második világháborúban, akár az ’56-os forradalom leverésekor. A másik döntéshozó pedig arról beszélt, hogy az orosz titkosszolgálat figyeli őket, és nem akarnak ebből galibát, mert félnek. Csuja elmondása szerint egyikük azt is hozzátette: ne csináljon az ügyből sajtóbotrányt, ha szeretne még valaha filmes támogatást nyerni. Mohos Márton / 24.hu A tervezett költségvetésről a rendező elmondta: 540 millió forint körüli gyártási támogatásért folyamodtak, ami egyáltalán nem számít példátlannak a Televíziós Döntőbizottság döntéseinél. Hogy csak a legkirívóbbakat említsük az elmúlt évekből: a Hunyadi-sorozatnak például összesen több mint 15 milliárd forintot, a Tündérkertnek több mint kétmilliárdot, a S.E.R.E.G.-nek mintegy 950 milliót, a Rákay Philip-féle Aranybullának pedig 692 millió forintot ítéltek meg. De egyedi tévéfilmek is bőven kaptak hasonló nagyságrendű közvetlen állami támogatást, mint például a Kálomista Gábor vezette Megafilm Service Kft. Félrelépni szabad című vígjátéka, amelyet 610 millióval, vagy a szintén megafilmes Majdnem menyasszony, amelyet 436 millióval támogattak. Filmintézet: Nem, nem és nem A sajátos indoklású döntés hátterével kapcsolatban a Nemzeti Filmintézetet is megkerestük, többek között arról érdeklődve, hogy problémának tartják-e, ha egy művészileg – saját megítélésük szerint – magas színvonalú történelmi filmterv reflektál a nemzetközi politikai helyzetre, ez esetben Ukrajna orosz megszállására. „Nem” – szólt a szűkszavú válasz, majd a tisztázó kérdésre, hogy akkor mit értettek az indoklásban „nemzetközi politikai helyzet” alatt, amelyre nem szabad „reflektálnia” egy filmnek, azt felelték: A Televíziós Döntőbizottság (DB) több tényező egyidejű figyelembevételével hozott döntést a Fehér Liliom című filmterv gyártási támogatásra irányuló pályázatáról. A DB döntése lényegét tekintve szakmai és költségvetési érveken alapult – írták, aminek igazolásra kiemeltek két részletet az indoklásból. Ezek szerint a Fehér Liliom gyártási pályázatát egyrészt azért nem támogatták, mert „A Vád című film örökérvényűsége, a magyar filmtörténetbe – a hazai díjak és méltó elismerés elmaradása ellenére is – beégő képek Sára Sándor egyedi és megismételhetetlen zsenijét mutatják, amelynek árnyékából jelen pályázat nem lép ki minden elemében.” Másrészt azért született elutasító határozat, mert »a film megfelelő színvonalon való elkészítéséhez szükségesen felmerülő kiemelkedően magas gyártási költségeket összességében figyelembe véve a Televíziós Döntőbizottság nem támogatja a gyártási pályázatot«.” A további kérdés-válaszokban sem fejtették ki érdemben, hogy mire is vonatkozott a hivatalos dokumentumban rögzített indoklás: Rendszeresen születnek olyan döntések az NFI-nél, ahol politikai narratívák, nem pedig művészeti, szakmai szempontok alapján ítélnek filmtámogatásokról? Nem. Farkas Norbert / 24.hu Káel Csaba a Nemzeti Filmintézet elnöke és a mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos. A döntőbizottság a „veszélyek” miatt eleve nem tartja méltónak támogatásra az olyan filmterveket, amelyekben előkerülnek témaként a bevonuló szovjet katonák történelmileg hitelesen ábrázolt visszaélései? A döntőbizottság minden filmtervet egyedileg véleményez, a pályázatokról egyedi döntéseket hoz szakmai és költségvetési alapon. A kérdésben foglalt állítás alaptalan. Más filmtervek is estek el támogatásoktól az elmúlt években, amelyek hasonló témában készültek volna? Nem. Az 1956-ban bevonuló szovjet csapatok bemutatásával kapcsolatban is fennáll a veszélye, hogy „nemzetközi helyzetre reflektáló” és a „profánul kínálkozó narratíva” részévé válhat egy film? Nem. Készülnek filmek az 1956-os forradalom hetvenedik évfordulójára? Amennyiben igen, mik ezek, és miben közelítik meg „elfogadhatóbban” a témát, mint a Fehér Liliom? Több alkotás készül televíziós formátumokban, köztük a Tóth Ilona dramatizált dokumentumfilm, az 1956: Az ifjú szíve lánglobogva ég, az Ötvenhat viharában – A Vajdaság és A kommunizmus gyermeke című dokumentumfilmek. Egész estés mozifilm pályázat nem érkezett ebben a témában a Nemzeti Filmintézethez. Lapunkhoz eljutott beszámolók szerint informális beszélgetésekben elhangzott a filmintézet egyes tagjaitól olyan állítás, hogy tartanak attól, hogy az orosz titkosszolgálat figyeli a filmtámogatásokat. Befolyásolta valaha a támogatási döntéseket olyan megfontolás, hogy Oroszország nem nézne jó szemmel egy filmtervet? Nem. Rossz vége lesz Annak amúgy az orosz-ukrán háború kitörése óta voltak már a nyilvánosságban is jelei, hogy Oroszország figyelemmel kíséri más országok múltfeldolgozását, és olykor nemtetszésének is markánsan hangot ad, ha úgy érzi, negatívan ábrázolják a szovjet katonákat. 2024-ben például Polcz Alaine Asszony a fronton című könyvének milánói bemutatóján szólalt fel az orosz konzulátus képviselője. A magyar hospice mozgalmat megalapító szerző itthon 1991-ben megjelent életrajzi könyvében többek között leírja, hogy a második világháborúban milyen borzalmakat követtek el a szovjet katonák a civil lakosság ellen, valamint azt is, hogy őt magát hogyan erőszakolták meg. Az olasz fordítás kapcsán fejezte ki tiltakozását az orosz diplomata, aki kijelentette, hogy a magyaroknak inkább hálásnak kellene lenniük a szovjeteknek, amiért felszabadították az országot a fasiszta agressziótól, egy ponton pedig úgy fogalmazott: A történelem átírásának és az Orosz Föderáció démonizálásának rossz vége lesz. A Fehér Liliom alkotóit részben az motiválta a forgatókönyv megírására, hogy Magyarországon alig készült nagyjátékfilm ebben a témában, leszámítva Sára Sándor már említett, A vád című filmjét. Csuja László szerint egy történelmi film mindig a máról is szól, épp ezért nagyon is lehet egyszerre „profánul kínálkozóan” aktuális és univerzális. „Általánosságban érdekel ez a jelenség, hogy mik azok a társadalmi berögződések, mik azok a társadalmi szerepek, amik létrehozzák ezt a fajta erőszakot. Ezért is csak a film vége felé lett volna az ominózus jelenet.” A történelmi traumáinkat is szerettem volna ezáltal feldolgozni, lehetőséget teremteni arra, hogy beszéljünk ezekről. Márpedig úgy alakult, hogy nekünk ez egy történelmi traumánk, mert hozzánk a szovjetek vonultak be. A saját történelmi traumáinkat hadd mondjuk már el úgy, ahogyan mi szeretnénk – mondta, hozzátéve, hogy Nagy Dénes nagyon helyesen megcsinálta ugyanennek a történelmi tapasztalatnak az inverzét: Természetes fény című filmjében bemutatta, hogy a magyar katonák mit műveltek a Szovjetunióban. Csujáék kiemelten foglalkoztak azzal, hogy a nemi erőszakot hogyan lehet felelősen ábrázolni. Mert szerinte nagyon fontos megérteni, hogy ez nem egy erotikus, hanem egy tisztán hatalmi alapú, erőszakos tett, amit sok film tévesen, kizsákmányoló módon mutat be. Ebben is szerettek volna jó példát szolgáltatni. Kulkával forgatnak betyárwesternt A Fehér Liliom elutasítása után Csuja még egy alkalommal pályázott az NFI-hez: Szilágyi István Kossuth-díjas erdélyi író Kő hull apadó kútba című regényének adaptációját nyújtották be, ez a terv fejlesztési támogatást sem kapott. „Egy magyartalan mondatoktól hemzsegő elutasítási indoklást kaptunk, aminek az volt a lényege, hogy túl sok a sár a filmben, ami a katarzis ellen hat, és ezért nem támogatják” – mondta a Karlovy Vary-ban díjazott Virágvölgy, a Sundance-en versenyző Szelíd és a Szarajevói Filmfesztiválon díjazott Kilenc hónap háború rendezője, aki ezek után döntött úgy, hogy többet nem pályázik. Jelenleg egy független finanszírozással készülő betyárfilmen dolgozik Kulka Jánossal a főszerepben. Sikerült megnyernünk őt a filmhez. Ez egy olyan western lesz, ami a betyárvilág végnapjaiban játszódik. Kulka egy idős betyárt fog alakítani, a történet pedig szorosan kapcsolódik az ő személyes tragédiájához is. Terveik szerint hamarosan el is kezdik a forgatást, de azért a Fehér Liliomról sem tettek még le. Csuja László az interjúnkat azzal a megjegyzéssel zárta: ha egyszer feláll egy oroszoktól függetlenül működő filmtámogatási rendszer, azonnal újra benyújtják a gyártási pályázatot. Mohos Márton / 24.hu