Szíriai kurd vezető: Európában meg kellene ijedniük

2026-02-25 - 17:14

A szíriai átmeneti kormány több forrásom szerint is begyűjti a lakosság fegyvereit azokban a kurd falvakban, ahol átvették az irányítást. Ez nem rendcsinálás? Nem, ez a kurdok védekezési képességének felszámolása. Az átmeneti kormány a kezdetektől fogva a katonai kérdéseket tolta előre minden mással szemben. Igen, lefegyverzik az embereket, hogy védtelenné váljanak, és utána azt tehessék velünk, amit akarnak. Hasonló etnikai tisztogatástól tart, mint, ami a drúzokkal történt Szuveidában 2025-ben? Igen. Amikor meghallottuk a híreket – a szuveidai vérengzésről nemzetközi hírügynökségi jelentések és izraeli hivatalos nyilatkozatok is szóltak –, hogy iszlamista fegyveresek elkezdték halomra ölni a drúzokat, mindezt a szíriai hadsereg támogatásával, válságstábot hoztunk létre. A fő kérdés az volt, hogyan segíthetnénk – akár katonailag is – a drúzokon. Nekünk nincs vallási agendánk. Sajnos semmilyen lehetőségünk nem volt megsegíteni őket a fizikai távolság miatt. Izrael végül beavatkozott, hivatalos indoklásuk szerint a drúzok védelmében. A drúzokkal történt incidens mindenesetre illusztrálja, hogy mennyit ér Ahmed es-Saraa elnök fogadkozása, miszerint megvédi Szíria kisebbségeit. Damaszkusz szerint a drúzok elleni vérengzést helyi beduin szunnita törzsek követték el, és nem a szíriai hadsereg. Damaszkusznak ez a fő narrációja mindenre. Ismeretlen milicista csoportok kegyetlenkednek, szabadítják ki az Iszlám Állam terroristáit, nem a kormányerők. Meglepő módon a szuveidai események mégsem akkor kezdtek deeszkalálódni, amikor Izrael rakétákat lőtt a helyi szunnita milíciákra és a biztonsági erőkre: a vérengzés azután állt le, amikor Izrael a védelmi minisztériumra és a katonai főparancsnokságra mért csapást Damaszkuszban. Egy ilyen helyzetben mindennél fontosabb, hogy a népünk meg tudja védeni magát. Kemény harcok után, de Rozsava (az északkelet-szíriai kurd autonóm terület – a szerk.) határait biztosítottuk, és megvédtük a területeinket. A béke egyik garanciája, hogy jól szervezettek maradunk, fenntartjuk a védelmi egységeinket és a társadalmi modellünket. Ami egy külön univerzum Szíria többi részéhez képest. A nők ötvenszázalékos jelenléte minden politikai intézményben és döntéshozatalban, még az önvédelmi erőkben is. Klasszikus marxista-kommunista ideológia. Ahogyan bizonyára tudja, mi Abdullah Öcalan társadalomfilozófiáját követjük, és ezt kommunalizmusnak vagy demokratikus szocializmusnak nevezzük, de az ideológiánk alapja valóban marxista, ahogyan sok nyugati vagy közel-keleti közösségé is. A Közel-Keleten egyedülálló, amit Rozsavában felépítettünk. Olyan érték, amiért érdemes küzdeni. Integrálható ez a modell az Ahmed es-Saraa vezette Szíriába? Szíria részei vagyunk. Azzal kell foglalkoznunk, aki Damaszkuszban ül. Az előző rezsim alatt is demokratikus jogokat követeltünk, sokszor kopogtattunk az ajtón, hiába. Nem akartak párbeszédet. Most mások az arcok, de a mentalitás hasonló: ugyanazok a Baasz-módszerek (Szíriában 1963-tól a Baasz Párt lett az uralkodó hatalom, és Háfez al-Aszad 1970-es hatalomátvétele után az Aszad-dinasztia alatt a rendszer gerincévé vált – a szerk.), csak iszlamizmussal keverve. 2025 tavaszán Mazloum Abdi, a Szíriai Demokratikus Erők, az SDF főparancsnoka és Ahmed es-Saraa, a szíriai átmeneti kormány elnöke elfogadott egy keretszerződést a békés integrációról. Mindketten azzal vádolják a másik felet, hogy megszegte a megállapodást. A patthelyzet miatt indított támadást Damaszkusz? Sokkal több tényező közrejátszott ebben, nem csupán az a tény, hogy nem tartották be a tűzszünetet. Törökország mindenáron el akarja pusztítani a rendszerünket és felszámolni a kurd identitást, a damaszkuszi dzsihadisták pedig égnek a vágytól, hogy bosszút álljanak rajtunk az Iszlám Állam legyőzéséért. Van azonban egy harmadik tényező is: a nagyhatalmi érdekek. Syrian Presidency / Anadolu / Getty Images Ahmed es-Saraa fogadja a Tom Barrack vezette amerikai delegációt Damaszkuszban, Szíriában, 2026. február 4-én. 2026. január 6-án amerikai közvetítéssel a damaszkuszi vezetés és Izrael leült tárgyalni egymással Párizsban – a találkozóról több nyugati hírforrás is beszámolt, és a hivatalos amerikai kommunikáció egy „dedikált kommunikációs csatornáról” és koordinációs mechanizmusról szólt hírszerzési információmegosztás és katonai deeszkaláció céljával. Másban is megegyezhettek azonban, mert másnap meg is támadtak minket. Vége a Sykes–Picot-egyezménynek? (Az 1916-os Sykes–Picot-megállapodás egy titkos háborús alku volt a befolyási övezetekről az Oszmán Birodalom várható felosztása után – a szerk.) Igen. A térség határainak átrajzolása zajlik, és ebben Ahmed es-Saraa f egy eszköz. Azt gondolom, hogy azok, akik Idlibből Damaszkuszba juttatták, több feladatot is rábíztak. Például, hogy szabaduljon meg Irántól, az oroszoktól, a Hezbollahtól, és állapodjon meg Izraellel. Mindet teljesítette. Nyilván még vannak feladatai, de amint elvégezte azokat, le fogják váltani. Feladták az etnikailag inkább arab területeket, beleértve Rakkát és Deir ez-Zórt is. A damaszkuszi kormány próbálja úgy keretezni a harcokat, mint egy etnikai konfliktust a kurdok és az arabok között. Több törzs is felkelt az SDF ellen. És sokan továbbra is mellettünk harcolnak. Meg kell értenie, hogy ez nem etnikai alapú konfliktus. Az arab törzsek elsősorban társadalmi szervezetek, nincs politikai agendájuk. Mindig amellé állnak, akitől hasznot remélnek. Ez azt jelenti, hogy minden szereplő fel tudta használni őket. A régi rezsim is így működött. Most is ez történt. Mi az új politikai és társadalmi rendszerünkkel próbáltuk politikailag tudatosabbá tenni őket, de, ahogyan láthatja, ez nem működött. Nehezen is írhat felül bármi pár év alatt évezredes társadalmi berendezkedéseket. Amikor megérkeztek a különböző iszlamista csoportok az Öböl menti országok pénzével, és nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy arab–kurd etnikai konfliktust robbantsanak ki, inkább visszavonultunk, hogy megvédjük az eszmét és a társadalmi rendszerünket. Feladtak több börtönt is, ahol eddig az Iszlám Állam életben maradt milicistáit őrizték, és az al-Hol tábort is, ahol a családtagjaikat. Hány emberről beszélünk, és tudják-e, hol vannak ők most? Az elfogott aktív harcosok száma körülbelül 12 ezer fő volt. A táborokban a nők és a gyerekek hatvanezren lehettek. Most sokan eltűntek. Azt mondják, kevesebb mint 600 család maradt Rozsavában. Nem tudjuk, hol vannak – talán Törökországban, talán máshol. Meg kellene ijedniük. Miért? Mert Európa hamarosan tudni fogja. A nemzetközi nyomás hatására január 30-án tűzszünetet kötöttek a damaszkuszi kormánnyal. A müncheni biztonságpolitikai konferencián ezt megerősítették, és egy újabb keretmegállapodás született. Mind az Egyesült Államok, mind Franciaország garanciát vállalt, hogy felügyelni fogja a megállapodások betartását. Bízik bennük? Nem. De a realitás az, hogy megszülettek, ezért elfogadjuk őket. A nagyhatalmak a saját érdekeiket követik – de néha ezek egybeesnek a mi érdekeinkkel is. Ők változást akarnak a Közel-Keleten; mi is változást akarunk – csak másképp. Az SDF az egyetlen erő az országban, amely meg tudja akadályozni, hogy Szíria Afganisztánná változzon. Jó kapcsolataink és erős szimpátiánk van mind a drúzokkal, mind az alavitákkal, de azokkal a szunnitákkal is, akik nem csatlakoztak a dzsihadistákhoz. Rozsava támogatása mindenkinek az érdeke. A szerző felvétele Kivéve Törökországnak. Melyiket tartja veszélyesebb ellenfélnek: a török vagy a damaszkuszi kormányt? Törökországot. A törökök célja szétzúzni a rendszerünket, és kiirtani az identitásunkat. Ehhez hadseregük és hatalmas, szervezett apparátusuk van. A szíriai hadsereg hadurakból és ilyen-olyan, rossz kommunikációjú milíciákból áll. Ha Törökország inváziót indít, elvesznek. Nem lehet mindent előre megjósolni. Törökország szemtől szemben nehezen boldogult a gerillákkal, a kurd fegyveres csapatokkal, kénytelen volt inkább a technológiára támaszkodni – főleg drónokra. A célunk most is politikai: úgy gondoljuk, hogy Szírián belül kell dolgozni, és kiszorítani a török befolyást. Független Szíriát szeretnénk, nem külön államot. Törökország azonban nem akarja, hogy a kurdok bárhol demokratikus jogokhoz jussanak. A müncheni biztonságpolitikai konferencia után mi elsősorban a diplomáciai és a politikai küzdelemre koncentrálunk. Az ENSZ és sok résztvevő állam arról beszélt, hogy Szíria jövőbeli alkotmányának elkészítésébe az ország összes etnikumát be kell vonni. Mi készen állunk, vannak javaslataink. Rozsavát és amit eddig elértünk, védeni kell – de nem tudjuk, ki dönt róla, és mikor valósul meg az alkotmányozási folyamat. Kapcsolódó „Húsz–harmincezer ember, aki bármikor kész felrobbantani magát a bosszúért” – Jászberényi Sándor riportja Észak-Szíriából Al-Hol szétesett, és tízezrek tűntek el Észak- és Kelet-Szíriában. Európa hallgat – miközben a következő hullám már úton van.