„Ne rázzuk le azzal, hogy ez csak politika” – így beszéljünk a gyerekekkel a kampányban

2026-03-22 - 06:11

Akár a mesterséges intelligencia által generált videókról, akár háborús plakátokról beszélünk, az érzelem, amit mindannyian meg tudunk fogalmazni, az a félelem. Ez is a manipulatív szándék: tartsunk valamitől, ami az alapvető biztonságunkat veszélyezteti. Ezek a tartalmak pont úgy elérik a gyerekeket is, ahogy minket elérnek. „Joga van érteni. Joga van kimaradni belőle” – ez a mottója a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány „A gyerek is látja” elnevezésű információs oldalának, amit azért indítottak, hogy a kampányidőszakban felmerülő gyerekjogi kérdésekre válaszokat adjanak. A szervezet úgy hiszi: bár a kampány csak a felnőtteknek szól, de a gyerekek is ugyanúgy látják, hallják a mindennapokban. Hiszen a kampány ott van az utcán, az online terekben és a mindennapi beszélgetésekben is. Az oldal szülőknek, kampányszervezőknek, politikusoknak és újságíróknak is szeretne válaszokat adni – szakmai anyagok, videók, magyarázó plakátok segítségével. Hogyan hat a gyerekekre, ha rejtett kamerás felvételek kerülnek nyilvánosságra? Törvénysértő-e, ha egy politikus gyerekekkel fotózkodik a kampány alatt? Az AI-videók sértenek-e gyerekjogokat? Ilyen és ehhez hasonló, égető kérdésekre is igyekeznek válaszokkal szolgálni. A Hintalovon azt vallja: a gyerekek a választási kampány idején alapvetően azért sérülékenyek, mert a valódi jogvédelmük nem biztosított, miközben a kampány nemcsak politikai térben zajlik, hanem a gyerekek mindennapjaiban is. A gyerekek nem tudják „kikapcsolni” a kampányt akkor sem, ha nem akarnak részt venni benne. Kampányeszközzé válhatnak anélkül, hogy értenék, valójában mibe vonják be őket. Az üzeneteket pedig ugyanúgy hallhatják és láthatják a gyerekek a legkisebbektől a legnagyobbakig – magyarázza lapunknak a cikk elején idézett Stáhly Kata, a Hintalovon Alapítvány pszichológusa, gyermekjogi szakértője. A legfontosabb minden korosztály esetében az, hogy a gyerekek tudjanak beszélni a látottakról és hallottakról. Ne rázzuk le őket azzal, hogy »á, ez csak politika«, vagy »jaj, ez nem neked szól«. Ezek a mondatok nem segítik a gyerekeket, ezek helyett menjünk bele azokba a beszélgetésekbe, amiket éppen ők is kezdeményezhetnek. Egyébként nem a Hintalovon az egyetlen szervezet, amely az utóbbi időben aggodalmakat fogalmazott meg a kampány gyerekekre gyakorolt potenciális hatásairól. A Gyermekjogi Civil Koalíció azt követően adott ki nyilatkozatot, hogy a budapesti Fidesz megosztotta azt a mesterséges intelligenciával készült videót, amelyben egy kislány édesapját a fronton fejbe lövik. A videóról akkor azt írták: „Ez a félelemkeltésre építő kampányvideó jelentős pszichés megterhelést okozhat a gyermekek számára, fokozhatja a szorongásszintjüket, és tartós félelmi reakciókat idézhet elő. Mindez alááshatja érzelmi biztonságérzetüket, és kedvezőtlenül hathat mentális jóllétükre és fejlődésükre.” skata-foto Stáhly Kata A Gyermekjogi Civil Koalíció is hangsúlyozza, hogy a gyermek nem eszköz: sem a valós, sem pedig a mesterséges intelligencia által generált formában nem használható politikai kampánycélokra. Kiemelték azt is, hogy a mesterséges intelligencia által generált gyermekek is képesek ugyanolyan vagy nagyon hasonló negatív hatást kiváltani, hiszen ugyanúgy a gyermekek tárgyiasítását és felhasználását jelenítik meg. A Hintalovon egyébként már régóta dolgozik együtt szerkesztőségekkel azzal kapcsolatban, hogyan érdemes gyermekjogi szempontokat figyelembe venni a kommunikációban. Nem véletlen, hogy a kampány közeledtével arra jutottak, mivel erősebbé válik a gyerekeket is érő kommunikáció, érdemes nekik is fokozottan felkészülni ebben a témában. A gyerekek nem választópolgárok, nem nekik készülnek ezek a tartalmak, de a plakátokon vagy akár TikTok-videókban szereplő üzenetek ugyanúgy hatnak a gyerekekre, mint ránk – hangsúlyozza Stáhly Kata. De akkor hogyan is érdemes elkezdeni beszélgetni a különböző korosztályokkal? Kezdjük a kisgyerekekkel. Ahogy a pszichológus is mondja, természetesen a legkisebbek esetében nem konkrétan ezeknek a tartalmaknak a témájából lehet kiindulni, hiszen nem is értenék, miért beszélgetnek velük erről. Ám a kicsik esetében gyakori lehet, hogy ők fogalmaznak meg valamilyen benyomást a látottakkal kapcsolatban, és erre a környezetük rákapcsolódhat. Ugyanakkor a gyerekek sok esetben nem felnőttek körében fogalmaznak meg ilyesmit. A Hintalovon is egyre több visszajelzést kap óvónőktől, bölcsődei nevelőktől is, hogy már a gyerekek játékában is megjelenik a politikai narratíva. Amikor szidják egymást, ilyen szavakat is használnak. Az óvodában veszekedés közben egymást olykor oroszoknak vagy ukránoknak hívják. Beépülnek ezek a szavak úgy, hogy nem tudják, miről beszélnek pontosan, csak érzik, hogy valami indulatos dologról van szó. A pedagógusok persze mondhatják, hogy ők bizony nem pártpolitizálhatnak – a törvény is kimondja, hogy egy köznevelési intézmény nem lehet politizálás színtere –, de attól még nem lehet félvállról venni, ha a gyerekek maguk viszik be az intézmény falai közé az őket ért ingereket. Getty Images „Ha ilyenkor is azzal védekezünk, hogy »erről nem lehet beszélni«, vagy »kérdezd meg inkább a szülőt«, akkor megint a tabusítás irányába visszük a folyamatot. Miközben volt olyan óvodapedagógus, aki arról számolt be: akad olyan gyerek, aki folyamatosan a háborúról beszél, de nem mer visszajelezni a szülőnek, mert nem akar politizálni.” Stáhly Kata viszont azt gondolja, ilyen esetben mindenképp vissza lehet jelezni legalább annyit a szülőnek, hogy ez sok. Tehát, hogyha sokat beszél egy kicsi gyerek valamiről, akkor vagy a feszültségét vezeti le ezzel, vagy válaszokat akar. Nem véletlenül csinálja. Ezt vissza lehet jelezni szerintem a szülőnek, hogy a gyerek vagy sokat hall otthon erről úgy, hogy nem érti. De miért is értené? Összességében a Hintalovon szerint minden életkorban alapelv, hogy a felnőttek a gyerekeket ne ijesztgessék, ne terheljék túl a részletekkel, és tegyék világossá, a gyerek nincs felelőssé téve a politikáért. A cél nem az, hogy „jól gondolkodjon”, hanem biztonságban kérdezzen és gondolkodjon. Ezeken kívül érdemes az alábbi tanácsokat megfogadni az egyes korosztályoknál: Kisebb gyerekeknél (óvoda, alsó tagozat): érdemes a konkrét, hétköznapi magyarázatoknál maradni: a választás arról szól, hogy a felnőttek időről időre döntenek közös dolgokról. Nem kell pártokról beszélni, inkább azt fontos hangsúlyozni, hogy lehet különböző véleménye az embereknek, de ettől még mindenki tiszteletet érdemel. Felső tagozat: már lehet beszélni véleménykülönbségekről, kampányról, arról, hogy az üzenetek meggyőzni akarnak. Fontos a segítség annak felismerésében, hogy nem minden hangos állítás igaz, és rendben van, ha kérdez, illetve az is, ha bizonytalannak érzi magát. Kamaszokat már érdemes partnerként kezelni, beszélgetni értékekről, érdekekről, hatásokról, arról is, hogy nem kell állást foglalniuk. Fontos, hogy érezzék: a véleményük számít, de nem kell ugyanazt gondolniuk, mint a szüleiknek. A különböző tartalmak pedig különböző hatást képesek elérni. Azok a plakátok például, amelyek képregényszerűen ábrázolják a Tisza Párt elnökét, különösen veszélyesek lehetnek a gyerekekre a pszichológus szerint, hiszen a képregény a gyerekek nyelve, egy olyan eszköz, amit ők is ismernek. Sok plakátról lehet azt mondani, hogy felnőtteknek készült, de ezek, ha csak a vizuális tartalmukat nézzük, akár a gyerekeknek is készülhettek volna. Az ő nyelvük, mégsem nekik szól. Erős manipuláció, hiszen jobban felkapja a gyerek a fejét egy olyan plakátra, amiről azt hiszi, ő van megszólítva, miközben nem ez a helyzet. Mindezek mellett érdemes onnan is megközelíteni a témát, hogy az elmúlt időszak tapasztalatai is határozottan azt mutatják: nem igazán szempont a gyerekek mentális egészsége. A Hintalovon szerint ez jócskán felvet gyermekjogi kérdéseket is, hiszen mégiscsak alapvetésnek kellene lennie az ENSZ gyermekjogi egyezményében foglaltaknak, melyek szerint egy országnak kötelessége mindent megtennie azért, hogy a gyerekek fizikai és lelki egészségét is megvédje. Ezek a tartalmak pedig nem igazán felelnek meg ennek az állításnak. Mindeközben nehéz felmérni ezeknek a plakátoknak és videóknak a rövid és hosszú távú hatásait is. Érdemes onnan kiindulni, hogy érzik magukat a gyerekek, és a válasz sajnos az, hogy nem túl jól – hangsúlyozza Stáhly Kata. A Kék Vonal Alapítvány éves jelentéséből is kiolvashatók a több mint aggasztó folyamatok a fiatalok esetében. Tavalyi cikkünkben arról számoltunk be, hogy a szervezetnél négy év alatt ötszörösére nőtt az önsértéssel kapcsolatos megkeresések száma. Az alapítványtól 1627-en kértek segítséget önsértéssel kapcsolatban, vagyis az őket megkereső fiatalok közül naponta öten küzdenek azzal a félelemmel, hogy önmaguk ellen fordulnak. 22 esetben maguk az ügyelők hívtak mentőt akut életveszélyben lévő fiatalokhoz. Egyébként sincs jó állapotban a gyerekek mentális egészsége, szóval erre az állapotra rátenni még valamit, amitől a szorongás nemhogy csökken, hanem éppen nő, az biztosan nem segíti, hogy jobban legyenek – szögezi le a Hintalovon munkatársa. A kisgyermekek esetében az is nehezíti a helyzetet, hogy ők sokszor nem is tudják megfogalmazni, mitől félnek vagy szoronganak – és a felnőttek feladata ezekre reagálni. Ha egy gyerek lát egy videót arról, hogy elviszik az egyik szülőjét katonának, akkor az is sérül, hogy ő mennyire érzi magát biztonságban a saját életében, tehát a szülőnek rendelkeznie kell olyan válaszokkal, hogy „nem, nem visznek el senkit”, vagy „te holnap ugyanígy fogsz tudni óvodába menni, és mesét fogunk olvasni.” Nagyon fontos ezekben a helyzetekben a megerősítés. A hosszú távú hatásokat pedig azért nehéz felmérni, mert minden gyereket másmilyen környezetben érik ezek az impulzusok. A hatás tehát nem biztos, hogy azonnal jelentkezik, lehetséges, hogy csak később – amikor viszont már nehéz visszavezetni, hogy pontosan honnan eredeztethető. Fontos segítség lehet a gyerekeknek az is, ha látják, hogy a szülők a saját érzéseiket is kommunikálják feléjük, azaz a felnőttek képesek elmondani a gyerekek nyelvén, milyen érzéseket keltenek bennük ezek a tartalmak, adott esetben nekik sem jó látni ezeket. A szülők mindezek mellett is hajlamosak lehetnek alábecsülni a gyerekeket ért hatásokat, viszont fontos megérteni, hogy nem feltétlenül politikáról, pláne nem pártokról kell a gyerekekkel beszélgetni az egyes plakátok, videók, reklámok kapcsán, hanem azokról az érzésekről, amiket ezek a tartalmak bennük kellenek. Nem beszéltünk még a legnagyobb korosztályról – akik még nem, vagy csak éppen nem választópolgárok, és akiknek van véleményük, akikhez nagyon sok új információ érkezik, és akik már tudnak is azokkal mit kezdeni. Nekik fontos, hogy lehet-e ellenkező véleményt megfogalmazni otthon, csak hát nem valószínű, hogy ebben a felfokozott időszakban kezdenek majd el kulturáltan vitatkozni az emberek, akár családi, akár iskolai közegben – jegyzi meg Stáhly Kata. A szervezet gyermekjogi szakértője szerint fontos aláhúzni azt is: az sem szerencsés, ha a gyerekeket arra neveljük, hogy minden mögött hátsó szándék húzódik, és nem lehet megbízni már semmiben és senkiben. Mi az, amit tenni lehet minden esetben? Reagálni és beszélgetni. A hallottakat nem lekeverni, kisebbíteni és bagatellizálni. És persze kérdezni. Varga Jennifer / 24.hu