„Nagyon sok hiábavaló kálváriát meg lehet előzni azzal, ha a beteg talál egy olyan orvost, akinek fontos, hogy ő jól legyen”

2026-03-03 - 20:04

A forrás- és szakemberhiánnyal küzdő magyar állami egészségügyi ellátórendszernek – ahol adott esetben akár több évet is várni kell egy vizsgálati időpontra – nagyobb gondjai is vannak, mint az, hogy miként kommunikálnak az orvosok és az ápolók a betegekkel és a hozzátartozóikkal. Az egyéni tapasztalat szempontjából mégis nagyon fontos, hogy az egészségügyi dolgozók milyen kapcsolatot alakítanak ki az emberekkel, akiket kezelnek. Hiszen rengetegen lehetnek olyanok, akik – mondjuk egy korábbi kellemetlen élmény miatt – annyira irtóznak az orvosi rendelőktől, hogy csak akkor keresnek fel szakembert, ha már elviselhetetlen fájdalmat éreznek. És akkor a komolyabb helyzetekről, mondjuk, amikor egy életmentő műtét után nem kap megfelelő tájékoztatást valaki, még szót sem ejtettünk. Mindkét szélsőséges példa jól rávilágít, milyen problémákat rejt magában az orvosok és betegek közötti, természetéből fakadóan kiegyensúlyozatlan kapcsolat, ahol a tudás az orvosok birtokában van, a kiszolgáltatott betegek pedig úgy szeretnének gyógyírt találni a testi tüneteikre, hogy közben a lelkük is a lehető legkevésbé sérül. Arcanum Újságok Bálint György a Thalassa folyóirat címlapján 2010-ben. Az orvos maga a gyógyszer „Nagyon fontos tudni, hogy minden beteg, aki bejön az orvoshoz, regresszív állapotban van. Még az is, aki nem súlyosan beteg. Mert a hatalom az orvosé” – írta le a helyzet faramuciságát Dobó Katalin belgyógyász és háziorvos, a Magyarországi Bálint Mihály Pszichoszomatikus Társaság korábbi elnöke. Dobó a világszerte elismert, budapesti születésű 20. századi orvos és pszichoanalitikus, Bálint Mihály munkásságának elkötelezett híveként úgy látja, hogy a gyógyítás célja nem pusztán a betegség megszüntetése, hanem a beteg meggyógyítása – amihez az orvos személyisége, kommunikációja és empátiája az egyik legfontosabb gyógyszer. „Az orvos-beteg találkozás évszázadokig úgy zajlott, hogy az orvosnál, a gyógyítónál volt minden tudás, a betegnél meg alig valami – nagyon aszimmetrikus, egyenlőtlen helyzetből indulunk” – foglalta össze röviden Dobó utódja, a szintén háziorvosként praktizáló Becze Ádám. A zsidó származása miatt az 1930-as évek végén az Egyesült Királyságba menekült Bálint Mihály kidolgozott egy elméletet, amely a betegségek lelki okait és a páciensek holisztikus gyógyítását tartotta szem előtt. Ebből az elgondolásból kiindulva pedig kifejlesztett a háziorvosok számára egy empátiát kialakító, önreflektív csoportfoglalkozási formát, amit aztán más területekre is bevezettek. Németországban például több orvosi szakképzésen is kötelező a Bálint-csoportok látogatása. A betegségek lelki okainak kutatásában úttörőnek számító Bálint Mihály elméletét és csoportfoglalkozási módszerét világszerte elismerik, nevét mégis kevés magyar ismeri. Az orvos-beteg kapcsolat kérdéseiről, Bálint munkásságáról és a Bálint-csoportokról a róla elnevezett társaság korábbi és jelenlegi elnökével beszélgettünk. Már Hippokratész is ebben gondolkodott „Nagyon sok hiábavaló kálváriát meg lehet előzni azzal, ha a beteg talál egy olyan orvost, akinek fontos, hogy ő jól legyen. Aki figyel rá, aki megérti az ő kontrolligényét. De a mostani betegek nagyon mások, mint a régiek. A mostani betegek rámennek az internetre, már van három-négy tippjük, hogy milyen betegségük van” – mondta Dobó. Szajki Bálint / 24.hu Dobó Katalin belgyógyász és háziorvos „Az a legfontosabb, hogy kiépítsünk egy bizalmi kapcsolatot, mert anélkül nem lehet segíteni. Hogy a beteg anélkül elmondhassa, ő mire gondolt, hogy már ezt vagy azt csinálta, hogy már nyolcvan diétán túl van, mert az interneten azt olvasta, hogy megszégyenítenénk. Igazából meg kell őt érteni, hogy mi történik vele” – mutatta be a Bálint tanításain alapuló szemléletmódját a háziorvos. Majd így folytatta: Ha Hippokratészt nézem, már ő is ebben gondolkodott. A régi korokban voltak sámánok, akik csodákat csináltak. Azt gondolom, hogy úgy tudtak csodákat csinálni, hogy az egész embert és a viselkedését is nagyon figyelték, nem csak a testi tüneteit. Descartes alatt vált szét igazán a test és a lélek, és nincs is jó szavunk az egészre. Hiszen a pszichoszomatika az már egy kettéválasztás pszichére és szomatikusra. Becze Ádám egy másik fontos aspektusát is hangsúlyozta a betegre való kellő odafigyelésnek. „A személyközpontú és a holisztikus gyógyításra példa, hogy nemcsak a vércukorszintjét nézzük egy cukorbetegnek, hanem azt is, hogy ő hogyan viszonyul a betegségéhez, mennyire képes a saját állapotát felmérni: tudja-e a saját vércukrát rendszeresen mérni, a gyógyszereket adagolni, mi lehet számára a reális cél a kezelés során, illetve milyen cukorgyógyszert tud megvenni magának” – fogalmazott a háziorvos. Egy 90 éves, megkopott szellemi frissességgel rendelkező embernek például bizonyos gyógyszereket már nem szabad adni. Még akkor sem, ha maga a gyógyszer jól működne, mert ha egy ilyen páciens nem tudja pontosan szedni a gyógyszereit, az veszélyessé válhat – hozott fel egy viszonylag hétköznapi példát Becze, aki nagyon fontosnak tartja, hogy a munkájuk során mindig ilyen szempontokat is mérlegeljenek a kollégái. A legelső csoportját még Budapesten szervezte meg Bálint Bálint Mihály – eredetileg Bergsmann Mór Mihály – (1896–1970) budapesti születésű orvos és pszichoanalitikus volt, akinek gondolatai ma is alapvetően formálják azt, ahogyan az orvosok a betegeikről és saját hivatásukról gondolkodnak. Az orvosi diplomáját a budapesti egyetemen szerezte, majd a pszichoanalízis iránt kezdett érdeklődni és Ferenczi Sándor tanítványaként dolgozott. Az orvosoknak szóló csoportfoglalkozások legelső változatát ebben az időszakban szervezte meg a Mészáros utca 12. szám alatt működő pszichoanalitikus rendelőjében. Már Bálint legelső csoportjának is nagy sikere és híre volt. Olyannyira, hogy Dobó Katalin szerint még a titkosrendőrség is megfigyelte őket, a beépített ügynök pedig a foglalkozásokon megismert orvosok közül választott orvost, amikor a feleségének problémái lettek az egészségével. Azonban az 1930-as években zsidó származása miatt kénytelen volt elhagyni Magyarországot, és feleségével, a szintén pszichoanalitikus Székely-Kovács Alizzal együtt Berlin érintésével Angliába emigrált, ahol háziorvosként és kutatóként folytatta a munkáját. Bálint felismerte, hogy az orvos nemcsak gyógyszert ad, hanem ő maga is a „gyógyszer” része – a személyisége, a hangja, a figyelme és a jelenléte ugyanis mind hatással vannak a beteg gyógyulására. Ezt nevezte el híres tételében „the doctor as a drug”-nak, vagyis „az orvos mint gyógyszer”-nek. A felesége halála után a második felségével, Enid Flora Eichholz-zal közösen tovább folytatta munkáját a Tavistock Klinikán, ahol orvosoknak és pszichológusoknak kezdett csoportfoglalkozásokat tartani. 1950-ben szervezte meg hivatalosan az első Bálint-csoportot, és 1957-ben írta meg fő művét, a főként a háziorvosi munkára fókuszáló Az orvos, a betege és a betegség című könyvet. Az élete végén a Brit Pszichoanalitikus Társaság elnöki tisztjét is betöltő Bálint Mihály munkássága később világszerte ismertté vált. Ahogy a róla elnevezett Bálint-csoportok is, ahol a résztvevők nem diagnózisokat, hanem emberi történeteket beszélnek meg: a gyógyító és a beteg közötti kapcsolatot, a benne rejlő érzelmeket, feszültségeket, nehézségeket. A módszer azóta több mint hetven országban elterjedt, Németországban, Angliában és Hollandiában pedig a háziorvosi képzés részévé is vált. Hogy néz ki egy foglalkozás a Bálint-csoportokban? A Bálint-csoportok azonban nemcsak empatikusabbá teszik a résztvevőket, hanem egy-egy eset felelevenítésén keresztül segítenek kezelni az orvosok – adott esetben embert próbáló – kihívást jelentő hivatása okozta kiégést és stresszt. A két háziorvos elmondása alapján a csoportok egyfajta bizalmi térnek tekinthetők, ahol az orvosok, a pszichológusok és más segítő szakmák képviselői nem a diagnózisokról, hanem kapcsolatokról beszélgetnek. A cél, hogy megértsék, mi történik az orvos és a beteg között – mit vált ki a másik viselkedése, és hogyan lehetne empatikusabban, tudatosabban jelen lenni a gyógyításban. Egy-egy találkozó 45 perctől másfél óráig tart, és általában 6-12 fő vesz részt rajta. A résztvevők általában 2-6 hetente találkoznak. A Dobó Katalin által vezetett háziorvoscsoport például havi egyszer tart gyűlést. A beszélgetések menete mindig hasonló. Először az egyik orvos – az úgynevezett esethozó – elmeséli, mi történt vele egy beteggel, akivel valamiért nehéz dolga van vagy volt. „Az az instrukció az orvosnak, hogy úgy mondd el, ahogy benned van – nem kellenek jegyzetek, nem kellenek feljegyzések. Illetve az, hogy olyan esetet mondjon, ami éppen az eszébe jut. Mert az a feltevés, hogy az az eset jut az orvos eszébe, amivel valami gondja van, ahol úgy érzi, hogy valami nem kerek. Vagy nagyon felzaklató, vagy nagyon nyomasztó, vagy valami miatt nagyon kiemelkedik a többi eset közül” – kezdte a csoportfoglalkozás bemutatását Dobó Katalin. Itt jön az első észrevétlen készségfejlesztés, hogy az orvos beszélhet az esetéről, ez már maga terápiás hatású, mert azt jelenti, hogy gondolkodik is a saját esetéről, és a többiek meghallgatják. Nem szólnak bele, még ha ingerenciájuk van is erre, hanem hallgatják. És aztán ezt a készséget is észrevétlenül hazaviszik a rendelőbe. Hiszen vannak olyan statisztikák, amik szerint a legtöbb beteg egy mondatot sem tud elmondani rendesen, mert már bele szokott kérdezni az orvos. Bálint azt mondja, hogy meg kell tanítani az orvosokat figyelni – folytatta a Bálint Társaság korábbi elnöke. Miután az esethozó elmondta, amit akart, kap néhány tisztázó kérdést a konkrét esettel kapcsolatban. Mondjuk azt, hogy milyen betegről van szó, milyen a családi állapota, rendszeresen visszatérő vendége a rendelőben vagy új páciens. Ezt követően a csoport többi tagja is átbeszéli az esetet inkább emberi, mint orvosi szempontból úgy, hogy az esethozó nem szól közbe. „Hogy nem kell reagálnia semmire, az abban segíti az esethozót, hogy szabadon lehet ebben a térben, hogy önmagával, a gondolataival, az érzéseivel találkozhat a dolgok kapcsán, amiket hallott. Miközben a csoport többi tagja megosztja az érzéseit és a gondolatait a szituációval kapcsolatban, az esethozóban egy saját folyamat zajlik” – tette hozzá Dobó. A résztvevők nem tanácsokat adnak, és nem is szakmai döntéseket elemeznek, hanem „arról beszélnek, hogy mit éreztek, amikor hallgatták a történetet” – fogalmazott Dobó. A csoportvezető ilyenkor arra figyel, hogy mindenki szóhoz jusson, és a beszélgetés ne a „mit kellett volna csinálni” irányba menjen el, hanem a kapcsolat megértésére fókuszáljon. A csoport többi résztvevőjével szemben pedig az az elvárás, hogy bármilyen asszociációt nyugodtan osszanak meg, ami az eset kapcsán az eszükbe jut. „A Bálint-csoport nem azt fejtegeti, hogy jól végezte-e a munkáját az esethozó, de az ember szíve és agya mélyén azért mindig ott van ez a kérdés. A csoport azonban a kapcsolatot próbálja körüljárni. Nem az esethozót fejtegetjük, hogy ő milyen személyiség, meg mennyire jó orvos, hanem azt, hogy a konkrét beteggel kapcsolatban mi történik kettejük között” – fogalmazott Becze. Szajki Bálint / 24.hu Dr. Becze Ádám házirovos, a Magyarországi Bálint Mihály Pszichoszomatikus Társaság elnöke Miért van, hogy dühösek egymásra? Miért van az, hogy ezer lelete van a betegnek, de semmilyen kezelés nem működik? Miért van az, hogy már egy bizonyos beteg nevét meglátva az előjegyzések között, felmegy a vérnyomásunk, vagy összeszorul a torkunk? De a betegnél is ugyanez lehet a helyzet – folytatta a Bálint Társaság elnöke. Majd végül, miután a csoporttagok sok szempontból átbeszélték az esetet, az adott orvos-beteg találkozást, újra az esethozóhoz kerül a szó. Az esethozó ilyenkor elmondhatja, mi az, ami új felismerés volt számára, vagy mi az, ami más megvilágításba került a csoportfoglalkozás alkalmával. Minden egyes szakember számára jó módszer lehet, aki segítő kapcsolatban dolgozik A Bálint-módszer ugyan orvosok számára született, de ma már nem kizárólag a gyógyításban dolgozóknak szól. A Magyarországi Bálint Mihály Pszichoszomatikus Társaság háziorvosi, kórházi orvosi csoportjain kívül folynak vegyesszakmás csoportok, ahol orvos, pszichológus és ápoló, gyógytornász, szociális munkás együtt vesznek részt, de pedagógus csoport is működik, illetve lelkész és állatorvos tagja is volt már a foglalkozásoknak. A Bálint-csoport minden egyes szakember számára jó módszer lehet, aki segítő kapcsolatban dolgozik. Annyi kritérium van, hogy tudjon olyan klienst hozni, akiért ő vállal feleséget, akinek ő segít. Emiatt olyan is volt, hogy ügyvédek csináltak maguknak Bálint-csoportot, de az persze teljesen más – fejtette ki Dobó Katalin. A résztvevők közül sokan úgy érzik, a csoport lelki biztonságot és megtartó közeget nyújt a mindennapi stressz közepette. „Minden orvos, aki Bálint-csoportba jár, azt éli meg, hogy nagyobb kedvvel, nagyobb hatékonysággal dolgozik, és jobban érzi magát a bőrében” – fogalmazott Dobó. Az egyik háziorvosi csoportjuk tagja így mesélte el, milyen hatással volt rá a közösség: „Képzeljétek el, nyáron volt egy nehéz esetem, és nem volt csoport. Leültem, körbeültettelek benneteket képzeletben, és elmondtam az esetet. Hallottam, hogy mit mond a Kati, meg mit mondanak a többiek, és utána sokkal könnyebb volt” – folytatta Dobó, hozzátéve, hogy azért is lehet ilyen komoly hatása a közösségnek a csoporttagok mentális állapotára, mert a kiégés egyik legfontosabb ellenszere a társas támogatás. A Bálint Társaság korábbi elnöke szerint annak ellenére, hogy nem terápiás csoportról van szó – így nem is ez a cél –, de a résztvevők egy alkalmak során lassan kialakuló, pozitív személyiségváltozást szoktak tapasztalni magukon. A társaság jelenlegi és korábbi vezetője által elmondottak szerint a magyar származású háziorvos és pszichoanalitikus által kifejlesztett módszer kifejezetten jó hatást tud gyakorolni az orvos-beteg kapcsolatra azáltal, hogy egyszerre csökkenti az orvosok lévő szorongás és kiégés érzést, valamint növeli a betegekkel való kapcsolatuk minőségét. Így nem meglepő, hogy a világ minden tájára eljutott Bálint módszere, amivel még Kínában is kísérleteznek az utóbbi időben. Szajki Bálint / 24.hu Dr. Dobó Katalin és Dr. Becze Ádám „Németországban, ahol számszerűleg is a legnagyobb a Bálint-mozgalom, egész pszichoszomatikus kórházi hálózat van, amit a német biztosítók finanszíroznak. Mert rájöttek, hogy közgazdasági szempontból is megéri komplex pszichoterápiát, pszichoszomatikus klinikát finanszírozni, hiszen kevesebb táppénzes nap lesz a vége” – mondta Becze. Németországban kötelező több szakképzésben is a Bálint-csoport; a háziorvosok mellett például a pszichiátereknek, a gyerekgyógyászoknak és újabban az adatorvosoknak is kötelezővé tették a csoportfoglalkozást – emelte ki a háziorvos, aki még a 2000-es években, az orvosi tanulmányai idején ismerkedett meg a módszerrel. A praxisa mellett a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékén is tanító Becze Ádám elmondása alapján a módszer még a magyar orvostársadalomban sem számít közismertnek, nemhogy a magyar társadalomban. A Bálint Társaságban azon dolgozunk, hogy belátható időn belül ez változzon, és a gyorsan változó, sok kihívással küszködő egészségügyben legyen képviselete az élő, odafigyelő orvos-beteg kapcsolódásnak Bálint Mihály és követői nyomán.