„Még mindig az előző este sokkjának a hatása alatt vagyok” – 40 éve lett vb-ezüstérmes a magyar férfi kéziválogatott

2026-03-08 - 10:34

1986. március 8-án, napra pontosan negyven évvel ezelőtt nyerte első – és eddigi egyetlen – érmét világversenyen a magyar férfi kézilabda-válogatott, amely a világbajnokság zürichi döntőjében 24-22-re kikapott Jugoszláviától. A korábbi tíz vébéből hétszer szerepelt a magyar csapat, de a 7. helynél nem végzett jobb pozícióban. 1985 októberében az akkor mindössze 31 éves Mocsai Lajos lett a szövetségi kapitány, aki három évvel korábban a Vasas női együttesével BEK-et nyert, majd a Bp. Honvéd férficsapatát irányította, és vele a nemzeti csapat végre átlépte árnyékát – írta visszaemlékezve a magyar szövetség hivatalos oldala. Arcanum Újságok Népsport, 1986. március 9. Kovács Péter törött kézzel is remekelt A csapat a csoportkörben legyőzte Dániát (25-21), Svédországot (23-22) és Algériát (23-19), a középdöntőben pedig Izlandot (21-20), Romániát (19-17) és Dél-Koreát verte (34-28). Az Algéria elleni győzelem súlyos vezéráldozatot követelt, úgy tűnt, Kovács Péter számára befejeződött a torna. Két helyen tört el a lövő kezemen a kézközépcsontom. Belső késztetésből is, de a társak számára is egyértelmű volt, hogy játszom – nyilatkozta később. És a legendás átlövő valóban folytatta, Izlandnak és Romániának öt-öt, Dél-Koreának kilenc gólt szórt, így vezette a válogatottat a világbajnoki döntőbe.  Mocsai szerint játékosai nem hittek Az aranycsata előtt mindenki egyértelműen a jugoszlávokat tartotta esélyesebbnek, ehhez képest 5-4-től 12-11-ig rendre a mieink vezettek egy góllal, 12-12-nél kezdődött a szünet. Fordulás után aztán 18-16-ról 21-16-ra léptek meg a jugoszlávok és ezzel nagyjából el is dőlt a mérkőzés, a végére csak a szépítésre maradt erő (22-24). Mocsai Lajos így értékelt a döntőt követően: Valamennyi mérkőzésen erőn felül teljesítettek a fiúk, a döntőn ennyit tudtunk. Szünet után nem hittük el, hogy ott van előttünk életünk nagy lehetősége. Főleg a védekezésben bizonytalankodtunk, s néhány játékosunk szeme elé leereszkedett a ködfüggöny. A Magyar Nemzet másnap telefoninterjút kért a kapitánytól, aki azt mondta, hiába nagy dolog, amit elértek, borzalmas dolog kikapni. „Még mindig az előző este sokkjának a hatása alatt vagyok. Nem tudom még függetleníteni magam. Úgy látom mindannyian így vagyunk ezzel. Nem aludtunk sokat és főleg nem jól az utolsó éjszakán. Sokkal különbül szerettünk volna játszani a jugoszlávok ellen, most nem ment. A holtpontig megint el tudtuk juttatni a meccset, itt is megvolt a lehetőségünk, hogy mint eddig mindig, a nehéz pillanatokban felülkerekedjünk, de nem sikerült. Sajnos a csapatban jó néhányan nem hitték el, hogy világbajnokok lehetünk. Ez kicsit érthető is. A jugoszláv játékosok többsége világbajnoki, olimpiai és BEK-döntők után állt ki erre a meccsre, a mieink legtöbbje viszont életében először játszott ilyen rangos találkozón. Ez még sok volt néhányuknak.” Elfelejtett értesítés A kerek évforduló alkalmából a 191-szeres válogatott Gyurka János a Nemzeti Sportrádiónak emlékezett vissza a negyven évvel korábban történtekre. „Titkon bíztunk abban, hogy a dobogó közelében végzünk, hiszen a felkészülési mérkőzéseink, és a megelőző évek is biztatóak voltak. A környező országok nem nagyon hitték, hogy odaérhetünk a végén, a tudósításokban az esélylatolgatásoknál senki sem említette a mi nevünket a befutók között. Mi bíztunk magunkban” – mondta. A döntő előtt a bemelegítésnél nagyon csodálkoztak, hogy az ellenfél miért nem jelent meg, kiderült azért, mert a döntő később kezdődött, csak erről a magyar csapatot nem értesítették. „Az első félidőben fej fej mellett döntetlenre álltunk. A másodikban többször is előfordult, hogy elcsúsztunk, elveszítettük a labdát, így olyan hátrányt szedtünk össze, amit már nem tudtunk behozni. Az egész világbajnokság alatt nem volt akkor áramszünetünk, mint akkor a döntőben. Azért hozzátenném, hogy döntőt játszani egy világversenyen teljesen más, mint a csoportmeccsek. 11. férfi kézilabda-világbajnokság (1986. február 25.-március 8.) Döntő: Jugoszlávia—Magyarország 24-22 (12-12) Zürich, Hallenstadion, 12 000 néző v: Nilsson, Wester (svédek) Jugoszlávia: Basic, Arnautovic (kapusok) — Mrkonja 3, Vukovic 1, Rnic 1, Vujovic 4, Grubic 1, Isakovic 6/3, Saracevic 2. Elezovic, Cvetkovic 6. Edző: Zorán Zivkovic, Abas Arslanagic Magyarország: Hoffmann, Oross (kapusok) — Iváncsik 5, Gyurka 2, Kovács M. 3, Szabó 1, Kovács P. 5, Kontra, Fodor 1, Kenyeres, Horváth G. 3, Marosi 2. Edző: Mocsai Lajos. Adorján János