Lovas Rozi: A Fidesz azt mondja, vagy minket választasz, vagy meggyilkolják a szeretteidet. Ez nonszensz

2026-02-26 - 14:05

Lovas Rozi a Magyar Narancsnak adott interjút, amiben új filmje, az Itt érzem magam otthon gyártási nehézségei is szóba kerültek. Holtai Gábor első filmjében a színésznő által alakított főhőst egy bizarr család rabolja el, akik arra kényszerítik, hogy játssza el a lányuk szerepét, miközben mindent megtesznek, hogy a diktatorikus családfő kedvében járjanak. A filmről kritikusunk úgy fogalmazott, ugyan a készítők nem mondják ki nyíltan, hogy ez a hazugságokra és megfélemlítésre alapuló Családi Együttműködés Rendszere Orbán Viktor kormányzásának volna valamiféle műfaji allegóriája, ugyanakkor az egyenruhaként viselendő, otthoni ruhadarabok afféle keresztény-konzervatív, fakó divatot követnek, az elhangzó, paternalista bölcselmek-fenyegetések ideológiája pedig a kormányzati retorikából ismerős. Lovas Rozi szerint az áthallás a filmtámogatásokról döntők számára is egyértelmű lehetett, a film ugyanis a forgatókönyv fejlesztésére még kapott támogatást az Inkubátor Program kereteiben, a gyártásra viszont már nem. Sőt, azt is egyértelműen megfogalmazták, hogy ez a film ebben a rendszerben soha nem fog magyar állami támogatást kapni. Gábor egy közönségtalálkozón el is mesélte az esetet: nagyon tetszett nekik a könyv, látták, hogy egy magas színvonalú terv, amely már forgatókönyvként is működik, de látták benne a parabolát is, azt, hogy ez a máról, rólunk szól. Az egyik döntnök úgy fogalmazott: ő emlékszik arra, amikor még Rita volt, és arra is emlékszik, amikor úgy döntött, hogy Szilvi lesz, mert Szilvinek lenni igazából jó. A színésznő arról is beszélt, hogy a karakterében lévő forradalmi hevület benne is megvan: ő sem bírja az igazságtalanságokat, és nem tudna belesimulni egy olyan rendszerbe vagy állapotba, amely nem igaz, nem valódi. Ennek azonban felelősségét is érzi: „ha nem tetszik, ami most van, akkor tenni szeretnék ellene” – mondja. Lovas szerint az elnyomó rendszerek azt használják ki, hogy az ember nagyon könnyen jut olyan egzisztenciálisan kiszolgáltatott helyzetbe, amikor nincs ereje, ideje vagy lehetősége lázadni. Nem is kell ehhez kinyitnunk a történelemkönyvet: most jelent meg az új propagandavideó, amelyben egy zokogó kislány apukáját fejbe lövik az ukrán fronton. A Fidesz azt mondja, vagy minket választasz, vagy meggyilkolják a szeretteidet. Ez nonszensz. És hiába íródott öt éve, ott a filmben is az analógia: a Papa ezzel riogatja a családtagokat a vacsoraasztalnál: „Tudjátok mi történt ma odakint? Tűz! Meg valakit megkéseltek! Milyen szerencse, hogy mi itt vagyunk bent, és biztonságban vagyunk!” Egyszerűen nem arra vagyunk kondicionálva, hogy mindennap harcoljunk – mondja, hozzátéve: el tudja fogadni, hogy sokaknak nem komfortos szembemenni a propagand által sulykolt üzenetekkel, utánajárni a dolgoknak vagy több helyről tájékozódni, ráadásul vannak generációk, akik abban nőttek fel, hogy amit a tévében látnak, az az igazság – nehéz arra átállítani az ember agyát, hogy ez nem így van. A társadalmat, a bürokratikus rendszerünket, az egész országot átjárja ez a fajta függőség, szervilizmus és sokszor az öncenzúra is. Ha jól viselkedek, ha úgy teszek, ahogy szerintem elvárják tőlem, akkor jó pontot kapok, akkor megtűrnek, talán még szeretni is fognak. Ez a kulturális életben is jelen van. A támogatási rendszernél, a díjak kiosztásánál, a különböző megnyilatkozási lehetőségeknél egészen nyilvánvaló módon. Olyan szinten olvadt össze az országunkat vezető párt és az elvileg attól független államszervezet, amelynek az lenne a feladata, hogy segítse a mindennapi életünket, hogy az teljesen átmosta az embereket. Ma már az a domináns gondolat, hogy ha biztonságban szeretném tudni az egzisztenciámat, meg akarom tartani az állásomat, esetleg csak arra vágyom, hogy hagyjanak békén, akkor meg kell felelnem azoknak a viselkedési normáknak, amelyeket ez a rendszer állított fel. Csak az a kérdés, ki-meddig hajlandó kompromisszumokat kötni és lenyelni a dolgokat – fogalmaz a színésznő, aki ennek ellenére azért éppen bizakodva tekint a jövőbe: „most egy elég erőteljes aktivizmus érzékelhető a közéletben, mintha felbolydult volna a társadalom. Egyre több ember tájékozódik és áll ki a véleménye mellett” – mondja. Kapcsolódó Vágybeteljesítő pszichothriller készült arról, hogyan bukik meg a Családi Együttműködés Rendszere Holtai Gábor első filmjében csak addig gondoskodik rólad a család, amíg eljátszod a neked írt szerepet. Lovas Rozi belülről döntené meg a rendszert. Itt érzem magam otthon, kritika.