Karácsony Gergely Orbán Viktor szavaival köszöntötte az ünnepet

2026-03-15 - 07:55

Hosszú videóposzttal jelentkezett március 15-én délelőtt Karácsony Gergely. A főpolgármester a YouTube-ra feltöltött ünnepi beszédének elején arról értekezett, hogy a tél és tavasz határán nyíló hóvirághoz hasonlóan március 15-e ünnepe is mindig magában hordozza a változás ígéretét. Ezért van, hogy a fordulatos magyar történelemben március 15-e talán a leghosszabban üldözött ünnepünk is egyben. Felidézte, hogy 37 évvel ezelőtt, a rendszerváltás hajnalán tudta visszavenni a nemzet magának ezt az ünnepet. 1989. március 15-ének emlékezete ötlött fel bennem most. Az a nap, amikor megmutatta magát a változás akarata a maga higgadt és békés, mégis roppant erejében. Kamaszként éltem meg azt a 37 évvel ezelőtti napot, de emlékszem az érzésre, amikor visszaigazolást nyert, hogy a demokrácia és a jogállam reménye utat tör magának, immár megállíthatatlanul. Egyik oldalon egy ijedt hatalom, amely elöregedett eszméit, mozdulatlanná tokosodott struktúráit félti milliók reményétől, a másik oldalon pedig az egymásba fonódó halk mondatok mennydörgése. Olyasmi történt, ami 1848-ban, amikor ennek a városnak az ifjúsága az utcára vonult, mert sajtószabadságot akart, szólás- és gyülekezési szabadságot akart, állampolgári jogegyenlőséget, felelős kormányt akart. Sokat elmond azóta megélt kudarcainkról, hogy ezekért a célokért még mindig az utcára kell menni. Karácsony Gergely felidézte, milyen mondatok hangzottak el 1989. március 15-én például „az akkor is pártpropagandát sugárzó köztévé” székháza elől. Csengey Dénes például így fogalmazott: Itt az ideje, hogy végre elmosolyodjunk, abban a biztos tudatban, hogy ez itt Magyarország, mi itt itthon vagyunk, és amikor az ország jövőjéről beszélünk, arról beszélünk, ami a miénk. A főpolgármester szerint Csengey Dénes mondata lehetne ez az idei ünnep kulcsmondata. „De beszélt ’89 március 15-én egy szépreményű fiatalember is, kissé hadarva még, akkor még fiatalként akkor még a fiatalokhoz szólt. Arról beszélt, hogy a 1848–49-es forradalom és szabadságharc a magyar nemzet számára felállította a nemzeti függetlenség és politikai demokrácia európai mércéjét. És egyetlen kormány sem kerülhette el, hogy ezzel a mércével megméressék.” Ha ez igaz volt, akkor – márpedig igaz volt – igaz kell legyen ma is. És az akkori Orbán Viktor kérdéseire a mainak kellene tudni megfelelni: a jelenlegi hatalom közelebb vitt-e bennünket az 1848-as eszményekhez? A főpolgármester szerint az 1848-as 12 pont számos tétele ma is – illetve újra – megvalósításra vár. A jelenlegi kormányzatra utalva úgy fogalmazott: akik „csakis az erő logikájában hisznek, maguk is ennek rabjává váltak. Az erő logikájába zárva megszűnik a mérték, az arány, megszűnik az emberség és az empátia. Ide juttattak bennünket azok, akik abban erősek, hogy másokat tegyenek gyengévé, hogy leromboljanak intézményeket, hogy felrúgjanak szabályokat, normákat, törvényeket, szövetségeket, de ahhoz nincs erejük, hogy újakat teremtsenek helyettük. Az erő látszatát az erőszak teremti meg.” Karácsony szerint a béke az erő helyett az igazság uralmát jelenti. „A béke nem pusztán a háború szünetelése, hanem intézmények és jogrend által fenntartott állapot. A béke annak a politikai gyakorlata, hogy az emberi élet értékét nem nemzeti, etnikai vagy ideológiai határok szerint mérjük.” Sokszor kellett utcára mennünk a szabadságért az elmúlt években is, a sajtó szabadságáért, az oktatás szabadságáért, a kultúra szabadságáért, a tudomány szabadságáért, a civilek szabadságáért, a szabadság kis köreiért, az önkormányzatokért, de még a szerelem szabadságáért is. A valódi változást, a hatalom humanizálását, amitől a haza mindannyiunk közös otthona lehet, a társadalmi autonómiák összekapcsolódása hozhatja el. Mert csak az tud hozzátenni a világhoz, akitől a világ nem veszi el azt a szabadságot, hogy azt adja, amit csak ő adhat neki – fogalmazott a főpolgármester. Hozzátette: a magyar önkormányzatok ennek jegyében követelik vissza jogaikat és lehetőségeiket, Budapest nincs egyedül ebben a küzdelmében. Szerinte az erőszakot mindig megelőzi egy olyan nyelv, amely már korábban elvégezte a maga pusztító munkáját. „De, ahogy a gyűlölet felszítása szavakkal kezdődik, úgy az összetartó társadalom építése is. Ez pedig arról kell szóljon, hogyan alkossunk elkerülhetetlen sokféleségünkben és egyet nem értésünkben politikai közösséget úgy, hogy abban az emberi méltóság, benne a személyes önrendelkezéshez való jogunk, a lehető legjobban érvényre jusson.” Mind mondta, a fő kérdés most az, hogy „a közös álmainkat választjuk, vagy a történelmünkben már sokszor átélt rémálmainkat. A rémálmaink következményeit ismerjük: egy kiszolgáltatott, sodródó ország, ahol a belső békétlenség külső konfliktusokba torkollik. De hogy igenis vannak még közös álmaink, arra emlékeztet bennünket 1848 öröksége is.” A főpolgármester még egyszer idézte Csengey Dénest, akinek ez volt az egyik leghíresebb mondása: Európába, de mindahányan! „És, ha nem akarjuk, hogy ezt a fejezetet, a mi életünk, a gyerekeink életének új fejezetét mások írják helyettünk, akkor magunknak kell hozzáfognunk. Ott lesz hozzá a toll, 28 nap múlva a szavazófülkékben, azzal lehet elkezdeni megírni annak a Magyarországnak a történetét, amely visszatalál 1848 eszményeihez” – utalt zárásként az áprilisi választásokra. Kapcsolódó Március 15. percről percre – kövesse élőben az eseményeket a 24.hu-n A 24.hu élő hírfolyama a március 15-i eseményekről.