„Ha Orbán itt lenne, beolvasnék neki” – a 100 százalékban fideszes faluba is beszivárgott Magyar Péter és a Tisza

2026-03-27 - 09:11

Beszarva ott szaladgál a városban, a diszkóból is kidobálják Magyar Pétert! Ott fogják a nyakát ketten, teperik le, mutatta a tévé. Mindegy, milyen ez az Orbán Viktor, de ilyet nem hallottam róla, hogy beszarva szaladgál az utcán, mint egy idióta! Ez meg ellopja a telefont, bedobja a vízbe meg mi a faszom! Épp egy spontán politikai fórum zajlik Fájon. Állunk a faluvégen, veszekszik egymással egy tiszás meg egy fideszes. Nem erre számítottunk, de ezt kapjuk. Két és félóra autózás után szálltunk ki a felhős délelőtt közepén a falu elején, és sétálni kezdtünk a csereháti faluban, hogy megszondázzuk a politikai hangulatot. Aztán máris kipattan a vita: Orbán Viktor vagy Magyar Péter? 6 fotó Előbb a 2018-as választás után, aztán négy éve, a kampányban jártunk itt: akkor nem volt semmilyen vita. Mindenki a Fideszre szavazott. Most meg kiabálnak egymással az emberek. Fáj egy apró, észak-borsodi zsákfalu, negyven percre Miskolctól, a Cserehát márciusban még kopár dombjai közt. Ötszáznál kicsivel többen lakják, többségük szegénységben él – egyik hónapról a másikra. Bölcsőde van, óvoda nincs, iskola van, de csak az első három osztály, negyedik tanterme ugyanis nincs az épületnek. A lakosság csaknem fele gyerek, a legnagyobb foglalkoztató a helyi önkormányzat, úgy tudjuk, közel hetvenen dolgoznak közmunkában. Túl kevesen járnak el a falun túlra dolgozni, ez a bajok fő forrása. Két tucat emberrel beszéltünk, egyikük sem keres havi százezer forintnál többet. Ezeknek a bevételeknek egy része rendre tartozástörlesztésre megy minden hónapban. Ami marad, abból kell élni: számlákat és rezsit fizetni, enni, esetleg gyógyszert venni. A pár utcából álló falu házai közt akad lakatlan és teljesen romos is, sok épületen lyukas a tető, omlik a vakolat, vagy egyszerűen csak bűn rosszak a nyílászárók. Jártunk olyan házban, ahol nem tudtuk eldönteni, amin bemegyünk, az egy ajtó vagy csak egy kartonpapírból összetákolt szélfogó. Valójában persze mindkettő volt egyszerre. Fájon 2022-ben száz százalékot kapott a Fidesz jelöltje, Demeter Zoltán. 216 szavaztak rá, másra senki. Amikor négy éve jártunk itt, kizárólag kormánypárti szimpátiával és alapvető elégedettséggel találkoztunk. „Mi elégedettek vagyunk. Most jó. Jobb, mint volt. A Fideszre fog szavazni egész Fáj. Pont úgy lesz, mint a múltkor” – mondta akkor Horváth Tamás, az épp a pihenőidejét töltő közmunkás. A férfi kérdésünkre akkor így részletezte elégedettségének okát: „Többet kapunk, mint régen, ezért kell nekünk a Fidesz meg Orbán Viktor. A nyugdíjat megemelte, meg az én közmunkámat is. Nemsokára itt a húsvét. Remélem, most is küld majd sonkát, ahogy tavaly is küldött.” Farkas Norbert / 24.hu Horváth Tamás 2022-ben. Általános vélemény volt ez, nemigen panaszkodott senki 2022-ben, pedig akkor is akadt baj a faluban épp elég. Az akkori polgármester, Tóth Attiláné a munkája legnagyobb kihívásáról azt mondta nekünk: „Mindig ott a kérdés, hogy segítsek-e, vagy inkább fegyelmezzek. Szigorú legyek vagy megértő, segítő? Melyik a jobb? Van 90 közmunkás a faluban, de ez a munka csak arra jó, hogy a felszínen tartsa őket. A közmunka ételre elég, de arra nem, hogy szépítgessék a házukat, hogy kicsit előrelépjenek. Nekem arra is kell figyelnem, hogyha valaki kiesik 2–3 hónapra, akkor azzal törődni kell, mert ott akkor már a gyereken is látszik, hogy nincs munka. Nagyon nehéz ezt az egyensúlyt megtalálnom. Valahol tízen laknak egy szobában. Sokan állnak sorban a szociális lakásért, ott is dönteni kell, hogy ki ne menjen rendes, tiszta házba, amit állami támogatásból építettünk. Egyetlen megoldás lenne, ha a közelben, mondjuk Encsen lenne egy nagyobb munkahely. Néhányan bejárnak Miskolcra a Bosch-ba, de az napi több mint két óra út, és nehéz, mert sokszor 12 óráznak. Hajnalban kelni, sötétben hazaérni, ezt nem lehet soká csinálni. Van, hogy elmennek hónapokra dolgozni, de aztán hazajönnek. Azt is megértem. A közelbe kellene munkahely, nincs más kiút.” Azért kerestük fel most ismét a falut, hogy megtudjuk, változott-e valami, vonzó-e a kormánypártin kívüli politikai alternatíva pár héttel a választás előtt, van-e elégedetlenség a borsodi mélyszegénységben. És most ugorjunk is vissza a faluvégre, a Rákóczi utcába, ahol rögtönzött politikai fórumot csődített össze az, hogy épp csak felhoztuk a politikát. * Azzal kezdődik minden, hogy megszólítjuk Lacit és a cimboráját, akik egy friss építésű, földszintes családi előtt állnak. „Nincs munka. A faluban semmi, elfele meg kocsi kéne, jogsim viszont nincs. Ezzel a szar busszal meg nem lehet elmenni sehova, direkt úgy jár, hogy sehova se lehessen odaérni. Úgyhogy nincs semmi, itthon vagyunk. Néha elmegyünk hetelni, építeni, utat csinálni, Pestre meg máshova, ahova visznek. Egy hét, két hét, aztán jövünk haza. Abból van pénz. Különben nincs. Németbe is voltunk, az is jó pénz. Amúgy semmi. Ez itt nulla.” Megszólal a bőrkabátos barát. „Én Győrben voltam egy évig, építőipari cégnél. Hazajöttem. Csak a közmunka van most. Amíg elvoltam, pénz volt, csak a családdal nem voltam. Milyen élet az? Most itthon vagyok, így viszont pénz nincs.” Farkas Norbert / 24.hu Laci és cimborái. A maguk háza? – Az önkormányzaté. Gyerek kellett hozzá meg bejelentett munka. Úgy kaptuk meg. Nagyon jó. Egy közeli tábla hirdeti, hogy 200 milliós uniós forrásból épültek ezek a házak az antiszegregációs program keretében. Szoktak szavazni? – Minek? Nekünk úgyis mindegy, ki győz. Itt úgysem változik semmi – mondja a piros dzsekis Laci. Ekkor jelenik meg a falu leghangosabb Tisza-szimpatizánsa, Dezső úr felesége fekete mackónadrágban, zöld pulcsiban. Hívjuk Erzsinek. Kiabál felénk, mert korábbról tudja, mi járatban vagyunk. – Vigyázzon, ezek nagy fideszesek, jobb, ha tudja! Pedig azt mondják, hogy nem szavaznak! – Jaj, hát mindegyik fideszes! – Hát már miért ne lennénk azok?! – hagyja abba az eddigi óvatoskodást Laci, aki pedig az előbb még azt mondta, minden mindegy, úgysem változik semmi. – Orbán mindent megad – szögezi le. Farkas Norbert / 24.hu – Nézz már magadra! – üvölti le az asszony. Hát mid van neked?! Mit ad neked?! Laci ebbe inkább nem megy bele, elengedi a füle mellett, és témát vált, mint egy sarokba szorított kormánypárti politikus. Magyar Pétert húzza elő. – A másik meg drogos. Drogozik meg iszik. – Ő élete, azt csinál, amit akar – áll meg mellettünk az asszony. – Magyar Péter drogot ad. – Gondolkozz már, mit beszélsz! Bolond vagy? Mit ad?! Megy a kiabálás, mégis valahogy békés az egész. Szenvedély ez, nem agresszió. – Benne volt a tévében. Az is, hogy elkapták. – Mindent hazudnak róla. Mindent! – mondja az asszony. – Issza a sört, úgy beszél a néphez. Pfuj! Sört?! – Hadd igya, ő dolga! – Orbán nem issza! És ekkor Laci tényleg ráfordul a témára. – Meg háborút akar. A Magyar. Emez, az Orbán legalább nem. Ez nem enged be senkit, migránst, háborút sem. Ennyi. Mert én a családom jövőjét nézem, már nem is az enyémet. Mert én meghalhatok pikk-pakk. Mit érek, ha meghaltam? Semmit. De a gyereket ne vigyék háborúba, azt azért már ne! – üvölti Laci a kopár csereháti domboknak Csenyéte felé. – Mondom, hogy fideszes – legyint az asszony. – Mindenkinek saját öntudata van! – szól vissza Laci. – Pedig minden egyre rosszabb, minden drágább, és nem ad Orbán semmit – mondja az asszony. – Semmit se kapunk! – Mindent megad!” – kiáltja Laci. – De úgyse mi fogjuk eldönteni. Ez a 300 vagy 400 lakos, nem egy kis falu dönti ezt el. Laci, maga el tudja képzelni, hogy Magyar Péter legyen a miniszterelnök? – Lehet, hogy el tudnám, csak ha ilyeneket csinál, hogy ezt látja a tévében az ember, azért csak megijedünk tőle. A tiszás asszony ebben a pillanatban feloszlatja a rögtönzött politikai gyűlést. – Meg vannak félemlítve az emberek. Azért félnek. – Nem félek én semmitől! – Na, menjünk dolgozni! – zárja le a vitát az asszony. – Menjünk! – mondja Laci. Azzal nekiindul, pedig nincs is munkája. * Amikor behajtunk a faluba, úgy érezzük, mintha időhurokba kerültünk volna, és úgy jártunk, mint Bill Murray abban a régi filmben: minden nap ugyanaz történik. Négy éve, amikor megérkeztünk Fájra, egyből egy asszonyokból álló közmunkás csapatba botlottunk, akik gereblyéztek, sepregettek, és nem mellesleg nagyon kedvesen elbeszélgettek velünk. Most ugyanez történik. Amint leparkolunk a faluban, és kiszállunk a kocsiból, ismét megpillantjuk őket. Ugyanazok a közmunkás nőket, néhányukra emlékszem is, Andit nem is lehetne elfelejteni, akkora forma. Egyenesen megmondja, amit gondol, nem óvatoskodik, bármiről legyen szó. És ők is emlékeznek ránk – mindahányan örülünk a viszontlátásnak. Gereblyéznek most is, égetik az avart. – Nehezen, szegényen – mondja az egyik asszony, amikor megkérdem tőlük, hogy vannak. – Minden egyre drágább. Minden reggel drágább lesz a boltban – veszi át a szót Horváth Andi, aki ezúttal is élvezi az érdeklődést. – Százezer forintom van egy hónapban. Abból meg is lehetne élni, ha lenne, de hát nincs, mert ez a százezer csak ötvenezer egyből, mert meg kell gondolni, hogy bevásároljak, számlákat fizessek, felöltözzek, vagy a tartozásaimat rendezzem. SIM-kártya-tartozás, közműtartozás. Meg más tartozás, Provident. Egyszer felvettem 150 ezret, most már az 400 ezer. Hiába fizetem, nem csökken, csak nő. És hiába mennénk dolgozni, mert mennénk, látja, most is dolgozunk, nem piszkos a munka, elmennék én gyárba, bárhova, de az van, hogy ránk néznek, hogy mi romák vagyunk, cigányok vagyunk, és nem vesznek fel. Hiába jelenünk meg ápoltan, akkor is cigányok vagyunk, és nem vesznek fel.” Farkas Norbert / 24.hu Horváth Andi és közmunkás társai. Miből van még pénz a közmunka mellett? – Kukázunk például, Szlovákiában. Megfizetjük az autót, megyünk ki Kassa mellé. Itt van közel, én nem szégyellem, ott lomizunk, én szedek ott kaját, az édességet is kiveszem. A ruhákat, cipőket onnan hozom. Volt onnan pulóverem is. Meg van a flakonozás, ugye, ötven forint, az már valami darabjáért, azt adogálom le. A múltkor, amikor itt voltatok, állítólag küldtek nekem valami pénzt a cikk miatt, beküldték az önkormányzatba, de ott eltűnt sajnos. Eltitkolták. Kértem, nem adták oda. Az a baj, hogy van ez a százezer, amit kapok, de ezt is százfelé kell törni, ennivaló, tartozás meg a többi. Ez a baj. Mindenre kevés. – Mondjuk, van itt népkonyha! Aki kér, annak adnak enni az önkormányzatnál – kiáltja be egy másik asszony. Néha odaszalad Andi mellé, aztán megijed, hogy fotóznánk. Így futkorászik oda-vissza. De mindig mosolyog. – Megpróbáltam én dolgozni máshol – meséli Andi. – Mentem Pestre. De olyan volt ott a főnök, hogy átvert. Dolgoztunk, de semmi értelme nem volt, mert nem fizetett ki, futárcég volt, pakoltam a csomagokat a futószalagra, de nem fizettek ki. Kihasználtak, hazajöttem. Szavazni mennek-e? – Orbánt akarjuk, ez az igazság. A Magyar Pétert meg nem – mondja tovább Andi. Persze, a Viktor se az a híres ember, vannak benne hibák, de az az igazság, hogy inkább a biztonság. Mindenféleképp, mert ő megállít mindenkit, Magyar Péter meg be akarja hozni a háborút, meg a bevándorlókat is ide akarja hozni. Orbán nem engedi, hogy ez a háború megtörténjen velünk, nem. De persze Orbánnak vannak hibái. Drága, például én megmondom most, bizony, ha Orbán itt lenne, beolvasnék neki, bele a szemébe. Hogy például itt vagyunk, dolgozunk is, azt’ mire elég? Semmire. Aztán vannak olyan hibái is, hogyha orvoshoz kell menni egy kórházba, három-négy hónapra kapunk időpontot. Hát addigra az ember meg is halhat, ugye. Vannak itt Fájon tiszások? – Hát, van, aki azt mondja, hogy a Magyar. Igen, lettek. – Van, aki Magyart mondja, de többen vannak, akik Viktort. Tiszás szerintem csak kettő, három – ugrik oda a másik asszony. – Nekem az a bajom Magyar Péterrel – folytatja Andi –, hogy beszél mindenféléket, hazudozik is, mert egyik szavába ezt mond, a másikba meg azt. Mindent ígér, de persze, ha megnyerné, akkor már nem úgy lenne, ahogy ő ígéri. Viktor adott, amit tudott, eddig is megtette, amit meg tudott. Hol követik a politikát? Tévén? – Telefonon, főleg. Látták a kivégzős videót? – Azon azért megdöbbentünk, hogy mi folyik ott. Elég komorra is vettem azt a történetet. Ilyen a háború, nem? Szomorú. Igazi az a videó? – Amikor látok egy ilyen videót az interneten, úgy vagyok vele, hogy ez igaz, vagy nem igaz, vagy lehet, hogy igaz. Akkor most melyik? Mindenképp beképzeljük, hogy igaz. Amikor ránézünk, hogy úristen, mi ez, te most ez igaz, vagy nem, mi ez már?! Mert a legtöbb a TikTokon, Facebookon van, hogy hülyeség, csak össze vannak szedve, volt már olyan, hogy Orbán Viktorról is megszerkesztették, hogy táncol, annyira táncol, hogy úristen! Táncol a cigányzenére, pedig hát ő nem táncol, tudjuk, hogy nem, de összerakják, tudják már ezt csinálni még vele is, Orbánnal, az vicces volt, de jót nevettem. Különben én sokat nevetek, látod, most is nevetek, mert jókedvű ember vagyok, nektek is úgy örülök, hogy jöttetek! Farkas Norbert / 24.hu Annyiban sántít a Bill Muray-s párhuzam, hogy különbség is akad a négy évvel ezelőtti viszonyokhoz képest. Akkor csak a most is induló, ellenszavazat nélkül győző Demeter Zoltán plakátjaival találkoztunk, ezúttal pedig pár DK-s táblát is látunk. Tiszásat (Hatala-Orosz Csaba, hatgyermekes tanárember a jelölt) nem. * Dezsőt a háza előtt szólítom meg. A férfi és a párja a falu legvégén lakik, utána már csak a dombok és a mezők vannak, az út is elfogy. Dezső kinn áll a háza előtt, jókedvű, mosolygós ember. Szívesen beszélget, itt dolgozik a faluban, karbantartó. Onnan kezdünk vele is, hogy elégedetlen a fizetésével, mert kicsivel több, mint százezer forintot keres. És innen egyből Orbán Viktorra ugrunk, akinek nem kéne hagynia, hogy ennyit keressenek. – Kicsit odafigyelhetne ránk is, az 50 évesekre meg az 55–56 évesekre. Mert Orbán csak a nyugdíjasokra figyel, azoknak emel folyton. Azt gondolom, nekünk is járna plusz fizetés. Szokott szavazni? – Szoktam. De most az a baj, hogy nem segít. A nyugdíjasoknak adnak mindent. A lépcsőről üvölt ki a feleség, Erzsi: Másoknak adnak ide, nekünk meg semmit! Farkas Norbert / 24.hu Dezső és a felesége, Erzsi. – Hiába megyünk munkát keresni, ott van rajtunk a C betű. Menj haza, mert cigány vagy! Kár! – folytatja Dezső. Akkor szavaz? – De már nem Viktorra – így Dezső. Négy éve még a Fideszre szavazott? – Igen, de most váltok. Itt mindenki a Fideszre szavazott eddig. – Hát, azoknak megváltozott a véleményük. Többen vagyunk így. Nekem is megváltozott. Mi az, ami változott? – Figyeljen ide, én 8 órakor megyek, 4 órakor jövök haza. Van, amikor fél 7-kor este jövök haza, mert program van a gyerekekkel. Én dolgozok, leadózom, megkapok 100 ezer forintot vagy 96-ot. 60 évesen adót kell fizetnem. Másnak miért nem? Legalább egy évben egyszer azt mondanák, hogy nem kell fizetni. De kell. Mert mi meg voltunk elégedve a Fidesszel, de az is csak akkor jön ide, amikor szavazni kell. Nekem amúgy majd’ mindegy, hogy lesz ez. Oly mindegy, ki fog bejutni, ki nem, nem rajtunk fog múlni, nem ezen a tíz szavazaton dől el, hogy ki lesz. Ehhez egy ország kell, nem elég Fáj. Fáj is ez az ország. Farkas Norbert / 24.hu Dezső elgondolkozik, de nem azon, amit mondtam. – Amúgy sem magamat féltem, hanem a gyerekeket, az unokákat. Hogy azoknak így kell félni. Orbán Viktor pedig nem mai ember. Elég régóta van. És már idős, azért tud gondolkozni a gyerekekről is. De azért egy kicsit odafigyelhetne ránk is. Mert, ami most van, az már kevés. * Dezsőéktől pár házra laknak Zsarnaiék. Amint leszólítom a zakót és garbót viselő férfit, egyből behív a kis udvarába, mintha nem is tehetne másképp. Zsarnai Gyula és Zsarnai Gyuláné Aranka több mint ötven éve élnek együtt, de anyagi helyzetük miatt szó sem lehet aranylakodalomról. Egy rozoga házban laknak a fiúkkal meg az unokákkal. Ők élnek a betört tetejű ház közepén, az utódok pedig mellettük két oldalt: egyik jobbra, másik balra. Tulajdonképp egy hatalmas sötét lyuk Zsarnaiék otthona, két oldal két kis ágy, az asszony már nem akar együtt aludni, pedig a férje még összetolná. Kintről beszüremkedik némi fény. Alig két méter a belmagasság, baloldalt rezsó, szemben kredenc, előtte kis kajamaradék, megsütött kenyérvégek hevernek egy kis tányéron. Meleg van. Nagyon fűtenek Zsarnaiék. A középiskolában ismerkedtek meg? – Bálban. Hernádvécsén – mondja az asszony. Farkas Norbert / 24.hu Zsarnai Gyuláné Aranka – Felkértem táncolni. Aztán mentem a házhoz. Rájártam. Nem akarta. Az elején nem. Aztán engedett. – Csinos fiú volt – ismeri el Aranka. – Sokszor színésznek néztek. Olyan fejem van – mondja Gyula büszkén. – Nehéz világ volt. Szegénység volt – gondol vissza az asszony. – Gyerekként is dolgoztam. Volt, hogy nem volt cipőnk, és úgy mentünk iskolába. – Nekem csak pár osztályom van, de írni-olvasni tudok. És választani is fognak. – Biztosan nem Magyar Péterre szavazok. Háborút akar. A tévé is mondja. – A beszéde is agresszív – teszi hozzá Aranka. – Agresszív az egész ember. Iszik, drogozik, a diszkóban is mit csinál. Nem törődik a gyerekeivel, láttuk, megmondta róla az apósa is most. Orbánon látni, hogy szereti az egész népet. Unokái vannak neki. – Védi az országot – így Aranka. Szokták nézni a beszédeit? – Mindig! Most is néztük március 15-én. Telefonon is. Tévén is. Mindenhol. Azt mondják, van esély rá, hogy Magyar Péter győzzön. – Isten mentsen! – kiáltják egyszerre. Mennyiből élnek? – 75 ezer forint a nyugdíjam. – Nekem 70. Farkas Norbert / 24.hu Zsarnai Gyula és Zsarnai Gyuláné Aranka – Sajnos felvettük a Providentet. – Kellett befizetni a csekket. – Azért vettük fel. Most meg fizethetjük ezt folyton. Minden hónapra marad csekk. – Tartozok összevissza. –Embereknek is. –Telefonnak, mindennek. – De Orbán küldött négy éve sonkát, kolbászt húsvétra. Most meg fát, amikor hideg volt. – Amúgy nem is kell semmi – vált irányt váratlanul Aranka. Nem kell, csak biztonságban legyen az ember. – Nem kell semmi. A biztonság mindennél többet ér. – Persze, mi is szeretjük a pénzt, de a biztonság nekünk fontosabb. A biztonság pedig az, ha nincs háború – mondja az asszony. – Mert amúgy én félek. Hiába, hogy idős vagyok, de vannak gyerekeim, unokáim, és féltem őket. Két gyerekem van, őket féltem, nem magam. Közben a tévében éppen egy háborús film megy. Második világháborús jelenet pereg, amerikai katonák osonnak egy európai városban, valahonnan lőnek rájuk, feltehetően a nácik. – Szeretem nézni, mert erről tudom, hogy nem lesz baj – mondja Aranka, aki fél a háborútól. – Lehet tanulmányozni, hogy milyen volna a háború. Mert ez volna. – Orbán nem akar háborút, ezért fenyegetik. Ezért zárják el az olajat. Le akarják lőni, mert védi a népét. – Érzi, milyen jó meleg van? – kérdezi boldogan Aranka. Nagyon is. A rezsó ropog, hiába van kinn már 15 fok, ők kitartóan fűtenek. – El kell fűteni a fát, nehogy megmaradjon. Ha már adta a kormány, elfűtjük. Lassan olyan meleg lesz, mint egy szaunában. * Igyekeztünk a 2024-ben megválasztott régi-új polgármestert, Dávid Józsefet is megszólaltatni a falu mindennapjairól. Igaz, az nem sok jóval kecsegtetett, amit a hivatalban mondtak róla, hogy nem szereti a sajtót, még azt sem, amelyik nem politikai témát feszeget. „A múltkor felkeresték, hogy olyan településekről írnak cikket, amelyeknek a neve érdekes vagy furcsa, és ugye Fáj ilyen. Akkor sem állt kötélnek” – mondják róla benn. Amikor felhívjuk Dávidot, egyből elhajt, pedig 2018-ben szóba állt lapunkkal. – Nem nyilatkozom – szögezi le. – A múltkori anyagban is minden ki lett fordítva. Mi minden? – Minden. Mindenki rajtunk röhögött. Lenézték a falut. Ennél nem jutunk többre. Az ugyanakkor szerencsés fejlemény, hogy a faluban másfél éve, 2024 októberében nyitotta meg a Jelenlét Pont nevű irodáját a Magyar Máltai Szeretetszolgálat egy önkormányzati ingatlanban. Miért épp itt? – érdeklődtünk a szervezet központjában. A válasz pedig az, hogy a Felzárkózó települések elnevezésű programba a KSH adatai alapján meghatározott 300 legszegényebb település került be, köztük Fáj. Az irodában „a helyiek bármikor fordulhatnak segítségért, tanácsért, vagy akár egy kávé melletti beszélgetésre is betérhetnek. Ez a Jelenlét Pont, ahol a máltai kollégák elérhetők, a rászoruló emberek számára mindig van egy nyitott ajtó és egy bármikor hívható telefonszám.” Az egyik munkatárssal tudunk is röviden beszélni. Megtudjuk tőle, hogy reggel nyolctól délután fél ötig tartanak nyitva, az ügyintézés folyamatos, a házban például mosási lehetőség is adott, ezt a helyiek ki is használják. Farkas Norbert / 24.hu „A lakosság felét elértük már, és bevontuk valamilyen programunkba az elmúlt másfél évben” – meséli Kissné Szabó Judit. A szociális munkás elmondása szerint komplex programokkal várják a helyieket. Hároméves korig tartanak például mozgásfejlesztést, baba-mama klubbot, és népszerűsítik az egészséges táplálkozást is. Óvodásoknak és iskolásoknak kreatív, illetve tanulássegítő foglalkozást tartanak, a helyi gyerekeknek adnak iskolai motivációs csomagokat és fejlesztő játékokat. Fájon sok a gyerek: 520 lakosból mintegy 230–240, ők csaknem mind hátrányos helyzetűek. A felnőtteknek varróklubot tartanak, de van munkaerőpiaci mentoruk is, aki segít önéletrajzot írni, és adósságrendező szakember is látogatja a falut. Utóbbira nagy szükség van. Sokaknak van ugyanis ilyen-olyan tartozása, ezek kezeléséhez pedig nincs meg a kellő tudásuk a lakosoknak. Két nagy sikert is elértünk a közelmúltban, az egyik épp az adósságrendezéssel kapcsolatban történt. Egy többmilliós adósságról derült ki a szakember segítségével, hogy elévült, ezért a családnak nem kell kifizetnie, ami hatalmas könnyebbséget jelent nekik. A másik nagy sikerünk, hogy a fáji diákok megnyerték az országos táncversenyt a közelmúltban – mondja Kissné Szabó Judit. Fáj egyik nagy problémája, hogy a helyiek többsége közmunkából vagy szerény nyugdíjból él, esetleg gyesből, gyedből, illetve családi pótlékból, miközben csak néhányan járnak el dolgozni a közelbe – akkor is jellemzően saját gépkocsival, mert a buszközlekedés nem olyan sűrű, hogy ez rendszeres megoldás legyen. „Amikor még a Bosch-busz bejárt, akkor volt, hogy 20-an, 30-an mentek vele, de ez ma már nincs.” A falubusz ugyanakkor sok mindenben segít: hétfő-szerdán orvoshoz viszi a helyieket, csütörtökön pedig bevásárolni Encsre. „A nehézségek ellenére azt mondom, hogy a falu jó közösségi élettel rendelkezik” – mondja Kissné. „Noha hátrányos helyzetű településről beszélünk, szerencsére itt mégsem jellemzőek a drog-, illetve az uzsoraügyeletek, sőt, a lopás sem, rendőrségi ügy nemigen van a faluban, vagy ha akad is, csekély mennyiségű. A felnőttek, ha tudják, kisegítik egymást. A diákokra egyre jellemzőbb, hogy kijárják az iskolát.” Farkas Norbert / 24.hu Azt is mondja a szociális szakember, hogy ők hosszú távon azt szeretnék elérni a közösség megerősítésével, hogy a fájiak egyre aktívabbak legyenek a munkaerőpiacon, egyre több mindenbe kapcsolódjanak be, és ne külső segítségre kelljen támaszkodniuk, hanem képesek legyenek saját erejükből előrelépni. „A helyzet nem könnyű, ám közel sem reménytelen” – mondja zárásképp. * Márk nem akar fotót, de elárulja, hogy a közeli erdészetnél dolgozik. Az emelkedő üzemanyagárra panaszkodik meg az általános inflációra, amikor a mindennapokról kérdezzük. – Pár éve fából húztunk az erdőn 18 köbmétert egy nap. Most kell 24-et is, hogy a pénzünknél legyünk. Többet kell kinn lenni az erdőn, hogy kijöjjön a matek. Politizál? – Nem foglalkozok hülyeségekkel. A falu legutóbb száz százalékban a Fideszre szavazott. – Hát, mert nem visz háborúba. Orbán tartja azért Magyarországot. Jó, kicsit kéne a bérre löknie, mert gyenge ez a pénz, az enyém is nagyon karcsú. De ha más lenne, akkor sem lenne több. Magyar Pétert hallotta már? – Nem nagyon tudok semmit róla, amúgy nem nagyon zavar. Nem tudom én, mi fordul meg a fejében. Az ember oda nem lát be. Lehet, ő is ugyanezt csinálná, sőt, lehet, hogy rosszabbul. Merthogy Ukrajnával ilyen jóban van. Mert március 15-én neki ukrán zászló is ott volt. Azt mondja, fideszesek vitték oda. – Persze! Voltak azok ukrán pólóban a parlamentben is. Zelenszkijnek is ki volt rakva a fényképe nagy plakáton. Hagyjuk már! Arrébb fiatal férfi önti az olajat a kocsijába. Miskolcon dolgozik, csak most épp itthon van. Farkas Norbert / 24.hu – Fáj még mindig fideszes. Tudok párat, aki megváltoztatta az előadását, de azért ez itt a Fideszé. Amúgy sem fogunk nagy vizet zavarni. Itt egyszerű az élet. Ha van munkahely, dolgozunk, ha nincs, akkor nem dolgozunk. Ennyi. Régen a hivatalnál is dolgoztam. Jártam Németországban is. Úgyhogy én nem tudom, mit akar ez az ország, ez a világ. Állítólag Németország is megfenyegette Magyarországot. Odajön Márk is, aki Magyar Péterről akar beszélni. – Azért csak megnézem a híradót, az a Magyar meg olyanokat állít, olyanokat beszólogat... Hagyjuk már, hát egy drogos izét?! Ha én indulok miniszterelnöknek, nem is csak képviselőnek vagy polgármesternek, de miniszterelnöknek, és bemegyek egy házba, és ott kábítószert látok vagy italt, és miniszterelnöknek indulok, akkor máris nyomom fel őket, nincs cécó, mert vagy valamit csinálok, vagy nem megyek be, de az, hogy még ő ott marad, és még az ágyon ott izélget azzal a nővel... Jaj, hagyjuk már, na!” Közben összeérnek a szálak, megjön Laci és a barátja is. Elmúlt dél, kicsit sétálnak a faluban, mert munka jelenleg nincs. – Háború lesz – állapítja meg Laci sztoikus bölcsességgel, miközben rákönyököl a kocsi tetejére. Háború? – Vagy így, vagy úgy. Mert azért a Zelenszkij sem kicsi ember. Tartja magát. Ha kicsi lett volna, csak abbahagyja, de nem hagyta. Talán sok pénze van ebben neki, de nem hagyta. Ha Orbán győz, idecsap. Mivel? Rakétával, mivel!? Elenged egy rakétát, kitelik. Elenged napjába’ többet is. Odaállnak mindannyian az autóhoz. – Szerintem nem lenne gond evvel a Magyar Péterrel sem. Csak az a baj, hogy ezek a tiszások már annyira betegek, hogy folyton balhét csinálnak. Az a Ruszin-Szendi is minek hord pisztolyt, de minek? Hát elmebeteg?” * Délután kicsit kisüt a nap. Két asszony áll kinn a ház előtt gyerekekkel. Ez a falu másik vége. Nekik azért nem szimpatikus Magyar Péter, mert másfél éve itt járt a szomszédos Csenyétén, és adományt vitt oda. „Minden Csenyétére megy, mi nem kapunk semmit” – panaszolják. Csenyétére mások is emiatt panaszkodtak: igazi mumus a dombon túli szomszéd. Mindent ők kapnak – jelentsen ez bármit. Legendák keringenek arról, hogyan osztotta zsebből a húszezreseket Magyar Péter Csenyétén – és ezt nem egy ember mondja Fájon, és nem is kettő. A központban egy férfi és egy nő baktat az iskola felé. Melléjük szegődöm, a romos kastély mellett sétálunk. Nem akarnak fotót ők sem. Farkas Norbert / 24.hu Farkas Norbert / 24.hu Amikor megkérdem őket, azt mondják, az idén már nem szavaznak. – A Fideszre szavaztunk eddig, de most már nem. Régen jobb volt. De a másik se tetszik. El se megyünk. Minek? Így is, úgyis háború lesz. Ha Orbán nyer, azért lesz háború, mert Zelenszkij rakétázza Magyarországot. Ha meg Magyar nyer, akkor azért megyünk a háborúba. Elegem van ebből! Menjünk, legyen vége, menjünk a háborúba! – kiabálja az elkeseredett férfi. – Menjünk együtt! Milyen az, amikor felhívnak, hogy meghalt a gyerek? Én a feleségem miatt kaptam ilyen telefont. Amikor meghalt, hívtak. Akkor azt hittem, megbolondulok. Három hónapig úgy néztem ki, mint az ősember. Menni nem tudtam. Lementem harminc kilóra. Azt mondom, olyan ne legyen még egyszer. Inkább legyen háború egyből. Menjünk bele együtt. Legyen vége! Azzal bemennek az iskolába, éppen csak intenek búcsúzásképp. * A legerősebb élményünk végül Horváth Kálmánnal volt Fájon. A kertje előtti munkában szólítom meg. Talicskájában moslék van, a malacnak tolta haza, az iskolában adják neki. Kálmán szívesen beszél. Mondanivalóját szaggatott monológként adja elő. Farkas Norbert / 24.hu Horváth Kálmán „Magyar Péter azt mondja, hogy aki nem rá szavaz, azt megvereti. Ilyeneket csinál, pedig Orbán megad mindent. Mondja a boltosunk is, hogy ő a jó, és a boltosunk nem hülye. Orbán támogatja a vállalkozókat, Magyar meg elvenne a vállalkozóktól meg a mezőgazdaságból is, pedig azok etetik az embereket! Ha azok nincsenek, akkor mi van a néppel? Ez meg támogat, tényleg, mindenkit támogat. Meg szép beszédje van. A Magyar Péter fenyegeti az újságírókat. Börtönbe akarja küldeni őket, meg felakasztani?! Mindenkit oda akar küldeni, aki nem őt támogatja, rosszabb, mint Hitler! Az Orbán meg a migránsokat sem engedi be, azt mondta, amíg én vagyok, azok a lábukat nem tehetik be Magyarországra! Ott a kerítés, nem? Különben az asszonynak Kanadában lakik a testvére, így aztán tudja, mi van ott. Szoktak beszélni telefonon, és mondják, ha eljön a nyolc óra, akkor este már nem mernek kimenni az utcára, de még a boltba se! Kanadában! Azt mondja az asszonynak a testvére, ne higgyétek azt, hogy nekünk itt jó, drága minden! Csak nem bírnak már moccanni, az a baj. Hogyha Magyar lenne a miniszterelnök, az tragédia lenne. Elmennénk, én is, ha lenne hova! Mert itt dolgoztam egész életemben. Annyit dolgoztunk, azt nem kívánom vissza, pedig most is dolgozom, látja, meg sem állok most sem. Dolgoztam Miskolcon, dolgoztam az erdészetben, télen, térdig érő hóban mentünk 10 kilométert, hajnalban indultunk Szalaszendre, ide át, a dombon túl, de megcsináltuk, vissza is, hóban, fagyban. Ha nem csináltuk volna meg, nem lett volna pénz. Amikor jöttünk haza, mintha fejbe vágtak volna karóval. Úgy küszködtünk! Egész nap. Volt, hogy keréknyomból ittunk! Nem kívánom senkinek, amit ott szenvedtünk. Rég volt, a maiaknak fogalmuk sincs semmiről. Ez a portám, szép, nem? Mindennap dolgozom vele. Volt itt egyszer nemrég Magyar Péter embere, itt sétált, osztott valami papírt, szórta, azt mondja, szavazzunk rá. Mondom, akkor mennénk harcolni, nem?! Mondom neki, menj harcolni te, én nem akarok! Menj te! Bevinnél a háborúba, te rohadék! Üvöltöm neki így. Eredj te, de ne mi! Harcolj csak! Lőjenek fejbe téged, ne engem! Mert hát anyám átélte a háborút. Jöttek a katonák, kihúzták az ólból a disznókat meg az asszonyokat is. Odabújtak a nők, mégis kihúzták őket. Bekenték magukat korommal az asszonyok, és mégis megtalálták őket. Két katona fogta le őket, úgy mentek rá. Az embereket meg fejbe verték puskával. Ilyen a háború. Azt mondja anyu, olyan betyárok voltak, de igazán csak az ukránok, azok voltak a rosszak, az oroszok azért nem csinálták ezt, csak az ukránok, azok. Hát, ugye, az a szegény is, akit elfogtak az oroszok, az a magyart, kárpátaljai, aki szólt Orbánnak, be volt kötve a keze, láttam, azt mondja, Orbán úr, segítsen már, kérem, vigyen minket haza. És el is mentek érte, elhozták Szijjártó Péterék repülőgépen, az meg úgy átölelte, nagyon szépen megköszönte, pedig a keze be volt kötve! Azt is mondta, hogy az oroszok jók voltak. Bekötöztek minket, elláttak. Gyógyszert adtak! Az oroszok előtt le a kalappal! Az anyu is mondta meg a fater is, hogy az oroszok, azok rendesek voltak. Én azt mondom, hogy ezek az ukránok betyárok. Én azt mondom mindig, legyen inkább Orbán. Különben nekünk végünk. Mennünk kell harcolni! Én csak azt mondom, hogy maradjunk ki a háborúból, merthogy végighallgattam ezt a magyar asszonykát meg a fateréket meg az anyut, hogy milyen a háború, és nem szabad visszamenni egy olyan nagy háborúba, mert annyi is volna nekünk. Ezek annyira szeretik a háborút, mert ebből sok pénz van, annyi pénz van benne, hogy aranyból van a fürdőszoba, láttam, az ukránoké, vitték az aranyrudakat is, ugye, a kocsi, amit itt a benzinkútnál elfogtak a magyarok. Ott még aranytömbök is voltak. Hát szabad ilyet csinálni, mondja? Hová vitték a rudakat? Nem gyanús ez magának? A Magyar Péter meg velük van. Elzárják a gázcsapot, pedig az országnak az kell. Hát ilyet szabad csinálni, hogy elzárták? Ez az ukrán csak harcoskodik, Orbán pedig nem engedi a pénzt nekik, de jól is teszi, azt csak a magyaroknak küldi, senki másnak. Máris megy? Hova? Farkas Norbert / 24.hu Hűvösödik, múlik már a délután is. Az udvarokon az iskolából hazatérő gyerekek játszanak. Sok háznak nincs hátul kerítése, ott kezdődik az erdő, néhány kislány és fiú ott tekereg a fák közt. Ezt látjuk utoljára, amikor beülünk kocsiba, hogy visszainduljunk. Erős az elemzői vélemény, hogy a kormánypártok sikere az ilyen települések szavazói hajlandóságán múlik majd áprilisban. Ők azok, akiket periférikus helyzetük miatt nemigen érnek el a közvélemény-kutatók, ezért a preferenciájuk aztán nem is kerül be a mérésekbe. Ők a Fidesz aranytartaléka. A beszélgetéseink után valóban nehéz elképzelni azt, hogy Fájon ne a Fidesz nyerjen áprilisban, ráadásul a kazincbarcikai körzet igazi narancsvidéknek számít. Miközben az is látszik, hogy a megélhetési válság erősebb, mint négy éve, és a legnagyobb ellenzéki párt valahogy utat talált egyesekhez Fájon. „Úgyse rajtunk múlik” – mondták többen. „Akár így lesz, akár úgy.” Farkas Norbert / 24.hu