Francia nagykövet: A szuverenitás nem csúnya szó, de látnunk kell, hol alkalmazzuk, mert sok területen csak együtt lehetünk erősebbek

2026-02-25 - 14:14

Ön dolgozott Belgrádban is, ismeri az emlékművet a Kalemegdan, a nándorfehérvári vár közepén? Természetesen. És emlékszik a feliratra rajta? Volimo Francusku kao što je ona nas volela. „Úgy szeretjük Franciaországot, ahogy ő szeretett minket.” 1920-ból való. Vannak sztereotípiák a magyarokban a franciákról és a franciák szerepéről Magyarország jelenlegi méretét illetően. Tudom, hogy már az egyetemen is tanult magyarul, biztosan találkozott ezekkel a nézetekkel Magyarországon is. Hogyan kezeli? Valójában mi, franciák sokat foglalkozunk azzal, hogyan látnak minket mások. Ez Magyarországon különös kihívást jelent, mert Franciaország és Magyarország történelmi háttere nem pontosan olyan, mint a régió más országaival. Említette Szerbiát, ahol Franciaországnak emlékműve van a park közepén – bár voltak nehéz idők Szerbiával is –, és nem ugyanaz a kapcsolatunk, mint Romániával, Csehszlovákia utódállamaival vagy Lengyelországgal. Adrián Zoltán / 24.hu Akad tennivalónk, hogy a magyarok jobban megismerjék Franciaország valóságát az előítéleteken túl. Azt kell mondanom, sok sztereotípia kedvező; amikor ellátogatok egy franciaórára, és megkérdezem a diákokat, miért tanulnak franciául, számos pozitív magyarázat merül fel: Párizs, a divat, a művészetek, a kultúra, a sanzonok. Szóval dolgozunk ezeken a sztereotípiákon, és igyekszünk hozzátenni az új valóságot, hogy azoknak, akik franciául tanulnak vagy Franciaországgal dolgoznak, pontos képük legyen arról, mi Franciaország ma. Hogyan? Ez főként a Francia Intézet szerepe, például a filmekben is, amelyeket a magyar közönségnek vetítenek, mert minden filmünknek van magyar felirata. Némelyikük nem olyan pozitív képet mutat Franciaországról, de ez is a valóság része. Úgy gondolom, nem kellene túlzásba vinni a negatív dimenziót a kölcsönös megítélésben. Természetesen létezik Trianon árnyéka a kétoldalú kapcsolatokban, de Franciaország és Magyarország például nagyon dinamikus kapcsolatot ápolt a 19. században. Igyekszünk erre fókuszálni. Trianont követően pedig 1956 volt az, ami teljesen megváltoztatta Magyarország megítélését a franciák körében. Ezért az idén, a forradalom 70. évfordulója alkalmából kiállítást és találkozókat szervezünk, lesznek embereink Párizsban, akik az archívumokban dolgoznak, nemcsak a minisztériuméban, hanem például a Francia Kommunista Párt archívumában is, hogy közelebbről megvizsgálják, miként látták ezt Franciaországban. Szeretnénk megmutatni a magyar közönségnek, hogy Franciaország számára 1956 októbere egy nagyon bonyolult kontextusban zajlott. Lefoglalt minket a Szuezi-csatorna ügye, de annyi minden más is történt a világban, például a Kommunista Párt 20. kongresszusa. Érdekes lesz elmagyarázni a magyar közönségnek, miért nem volt annyira aktív a Nyugat, amikor ezek az események kibontakoztak Magyarországon. Adrián Zoltán / 24.hu És hogy áll most a francia soft power Magyarországon? Sok frankofón gócpont van, én is épp egy ilyen gimnáziumba jártam vidéken. Budapest általában véve egy nagyon frankofón városnak tűnik, még a város felépítése is hasonlít Párizséra. Nagyon pozitívan meglepett a francia nyelv és kultúra helyzete Magyarországon. Megvan a saját hálózatunk a Francia Intézettel, a francia gimnáziummal, de a frankofóniát Magyarországon főként magyar szereplők mozgatják. Van tíz, kétnyelvű tagozatunk Magyarországon – kettő Budapesten, nyolc a fővároson kívül. Figyelembe kell viszont vennünk, hogy ennek a nagy részét 30 évvel ezelőtt alapozták meg. Ekkor indult a legtöbb ilyen osztály. Ekkor érkeztek a francia vállalkozások az országba. Ekkor nyitottuk meg az új Francia Intézetünket, 1992-ben, amely akkoriban az egyik legnagyobb volt Európában. Azóta 35 év eltelt. Generációváltásra van szükség, hiszen azok, akik akkor részt vettek ebben, mostanra nyugdíjba mentek. De mit fogunk építeni a következő 30 évre? Mindez teljesen független a magyar politikai agendától, csak szembe kell néznünk a valósággal. Miközben egy generáció távozik a színről, meg kell szilárdítanunk a pozícióinkat az elkövetkező évekre. Ez igaz a kultúrára és az üzleti életre is. A legtöbb francia cég közvetlenül a rendszerváltás után jött – mára teljesen magyarrá váltak, a dolgozók több mint 95 százaléka magyar – sőt, a vezetés is gyakran magyar. Ideje előre kell tekintenünk. Azt, hogy az előző generáció miként látta Franciaországot, tudjuk. Most viszont másféle sztereotípiák erősödtek fel a francia valóságról, amelyek jellemzően arról szólnak, hogyan néznek ma ki a francia városok, milyen bőrszínűek az emberek – szembeállítva mindezt a magyar valósággal. A célunk az, hogy a magyarok valós képet kapjanak Franciaországról, legyen az pozitív vagy kevésbé pozitív. Vannak valóságok, amelyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül, de az a fontos, miként érzékeljük ezeket a valóságokat. Az emberek Magyarországon olyan környezetben élnek, ahol a bevándorlást különböző okokból nagyon negatívan mutatják be. Az érzékelés így nem ugyanaz, mint Franciaországban. Ugyanazzal a valósággal szembesülve egy magyar turista nem ugyanúgy reagál, mint egy francia állampolgár. Adrián Zoltán / 24.hu Akiket a magyar turisták migránsoknak tartanak, azok valójában a francia polgártársaink: nálunk születtek, és az őseik is már generációk óta franciák. Ráadásul a demográfiai helyzetünket figyelembe véve a legtöbb bevándorlóra szükségünk van a gazdaságban. Ha az emberek megfigyelik, hol látják ezeket a bevándorlókat: olyan helyeken, ahol valójában szükségünk van a munkájukra. Ez rögtön szembeötlő, amint megérkezik valaki a párizsi repülőtérre. Ez egy hatalmas munkaerőplatform, több tízezer ember dolgozik a Charles de Gaulle repülőtéren. Honnan jönnek a munkások? A környékről. És mi a környék? Egy banlieue (olyan külvárosi terület, ahol alacsonyabb státuszú és jövedelmű, gyakran bevándorló hátterű lakosság él koncentráltan – a szerk.). Szóval nagyon hálásak lehetünk ezeknek az embereknek, hogy reggel 6-kor felkelnek, hogy a repülőtéren dolgozzanak. Tapasztalt bármilyen felháborodást a 2024-es olimpia nyitóünnepsége kapcsán Magyarországon? Talán a legfranciább dolog volt, amit el tudok képzelni, de úgy tűnt, mintha valamilyen ideget talált volna el a jelenlegi sajátos magyarországi klímában. Franciaországban is nagyon vegyesek voltak az érzelmek, és, ahogy mondta, ez természeténél fogva nagyon francia volt, ami azt jelenti, hogy volt benne egy adag provokáció is. Az az érdekes, hogy mindenki talál benne valamit, amit szerethet, és mindenki talál olyat is, amit nem szeret, ami azt jelenti, hogy globálisan elért a közönséghez. Ha unalmas lett volna, és az emberek közömbösek maradtak volna, és már el is felejtették volna – az kudarcnak számítana. Szóval senki ne várjon olimpiai nyitóünnepséget Franciaországban egy kis provokáció nélkül. Adrián Zoltán / 24.hu Térjünk át a belpolitikára: egy interjú befolyásolhatja a magyar politikát? Úgy értem: most ön épp befolyásolja a magyar belpolitikát? Nem hiszem, hogy meglenne bennünk az ambíció vagy akár a képesség, hogy bármit is befolyásoljunk, és határozottan nem ez a célunk. A magyarok áprilisban szavazni fognak, de Franciaország nem választja meg más országok vezetőit. Nem vagyunk szereplői egyetlen ország választásának sem, de természetesen egy diplomatának szinte mindig lehetőség, ha éppen akkor állomásozik egy országban, amikor ott parlamenti választás van. Nagyon közelről követjük az eseményeket, nem hagyhat minket hidegen, mert Magyarország az Európai Unió tagja, és a választás eredménye hatással lesz az unió működésére. Ami pedig a kétoldalú kapcsolatokat illeti, természetesen együtt fogunk dolgozni azzal, aki megnyeri a választást – ahogy mindig is tettük. Természetesen értem az aggodalmat a beavatkozás, a külső kritika miatt. A diplomaták tökéletesen ismerik a bécsi egyezményt, és általánosságban szólva mi, franciák, szintén nagyon aggódunk a saját politikai folyamatainkba való beavatkozás miatt. Tudjuk, hogy volt külföldi beavatkozás a korábbi választásainkon, és természetesen előre tekintünk az idei önkormányzati választásainkra, illetve a jövő évi elnökválasztásra. A külső beavatkozás világszerte a választási folyamatok egyik fő dimenziójává vált. Nemrég találkozott a diplomáciai testületben szolgáló kollégáival. Beszámolt bárki olyan tapasztalatról, amikor a helyi ország külügyminisztere összehívta az EU-nagyköveteket, és azt mondta nekik, ne avatkozzanak bele a politikába, vagy ez egy magyar sajátosság? Csak hogy a dolgokat kontextusba helyezzük: valójában a ciprusi kollégánk hívott meg minket a Gundelbe. Ez egy hagyományos találkozó volt az EU-misszióvezetők és a magyar külügyminiszter között, ami minden soros elnökség elején megtörténik. Tehát senkit sem „rendeltek be” – olvastam ezt a kifejezést használó tudósításokat –, és a Gundel nem a legrosszabb hely a külügyminiszterrel való találkozásra. Általánosságban elmondható, hogyha ebben az országban aggódnak a külső beavatkozás miatt, akkor ezt az üzenetet jóval az Európai Unió nagykövetein túlra is el kellene juttatni. Adrián Zoltán / 24.hu Például hova? Voltak már megjegyzések külföldi vezetőktől, akik egyik vagy másik jelöltet támogatták, ami szerintem az Európai Unió tagjai részéről nem fordult elő. Az önök jelenlegi kormánya különleges helyzetben van a magyar ellenzékkel és a kormánnyal való kapcsolatában. Úgy tűnik, Macron elnök az egyetlen vezető az EU-ban, akinek jó munkakapcsolata van a magyar kormány és az ellenzék vezetőivel is. Ez személyes dolog? Még a mi miniszterelnökünk is, aki nem szeret elismerően nyilatkozni uniós állam- vagy kormányfőkről, néhányszor nagyon elismerően beszélt Emmanuel Macronról, akiről azt is tudjuk, hogy Magyar Péterrel is találkozott. Macron elnök valóban jó munkakapcsolatot ápol Orbán Viktorral. Volt egy találkozója Magyar Péterrel is az Európai Politikai Közösség tavalyi budapesti csúcstalálkozójának margóján. Azt hiszem, ez azt is tükrözi, hogy Franciaországnak – és különösen Macron elnöknek – ambíciója van az Európai Unióval kapcsolatban, és ez magában foglalja a párbeszédet minden egyes tagállammal. Szerintem Franciaország történetében egyetlen más elnöknek sem volt ilyen sűrű kapcsolata az Európai Unió minden egyes tagállamával, beleértve természetesen Magyarországot is. Azt hiszem, ő az első elnök, aki elment Grönlandra. Mindenkivel beszél, különösen azokkal, akikkel beszélni kell. Adrián Zoltán / 24.hu Valóban, amikor szembesültünk a magyar tiltakozással egyes európai javaslatokkal kapcsolatban, Macron elnök természetesnek érezte, hogy hasznos találkozni a magyar miniszterelnökkel az Európai Tanács előtt. Ezt többször is megtette az elmúlt évben. Szóval ez egyrészt a jó kétoldalú kapcsolatot tükrözi, másrészt tágabb értelemben az Európai Unió iránti ambíciót. Az elmúlt hetek eseményeiből úgy tűnik, a mi kormányunk és a francia kormány máshogy értette az új idők üzenetét. Hogyan látja a francia kormány reakcióját arra az üzenetre, amit a kanadai miniszterelnök beszédéből hallani lehetett, vagy ami Grönland esetében történt az amerikai elnökkel, és milyen tanulságokat vonhatunk le ebből? Az uniónak és az európai országoknak figyelembe kell venniük a világban zajló változásokat. Olyan világba lépünk, ahol az erő, a brutalitás mindennapi valósággá válik. Tapasztalhattuk ezt Oroszországtól, miközben egy egyre magabiztosabb Kínát látunk. És most már az Egyesült Államok felől is látunk ilyen viselkedést. Tehát Franciaország válasza egy erősebb, egységesebb és szuverénebb Európa. Ezért volt nagyon erős reakciónk az amerikai ambíciókra Grönland kapcsán, mondván: a területi integritás és a szuverenitás nem alku tárgya, és úgy tűnik, Amerika némileg változtatott a Grönlanddal kapcsolatos tervein. Ami a Magyarországgal való kapcsolatunkat illeti, halljuk Magyarországot, amint azt mondja, hogy a saját és az Európai Unió szuverenitásának erősítésén dolgozik. A szuverenitás nem csúnya szó a mai világban, és Franciaország biztosan nem tagadná meg a használatát. De látnunk kell, hol alkalmazzuk, mert sok területen csak együtt lehetünk erősebbek. Ezért vagyunk az európai szuverenitás megerősítése mellett. Vannak témák, amiken ezen a téren dolgozunk Magyarországgal. Az önök országa volt az Európai Unió egyik első tagállama, amely megértette és elfogadta az európai szuverenitás koncepcióját a védelem terén. Ami az energiát illeti, Magyarországnak erős nukleáris komponense van a villamosenergia-termelésében, ami végső soron korlátozza a függőséget más forrásoktól és potenciálisan más szereplőktől. Szóval vannak témák, amikről tárgyalhatunk Magyarországgal. Tökéletesen egyetértettünk az EU és a Mercosur közötti megállapodás ellenzésében is. Ami most a világban történik, az az önök elnökének stratégiai autonómiáról szóló elképzelésének vagy általában a gaulle-izmusnak a rehabilitációja? Kicsit más megközelítések, amit most a francia kormánytól látunk az USA felől érkező fenyegetésekre vagy kihívásokra adott válaszok, másrészt a Mercosur ellenzése kapcsán. Összeillik ez a kettő? Szembeszállhatunk az Egyesült Államok új kihívásaival, miközben ezzel egy időben ellenzünk egyfajta partnerséget a dél-amerikaiakkal? Tisztában kell lennünk az erőnkkel. 450 milliós kontinens vagyunk. Mi vagyunk a világ első számú piaca, mi vagyunk az első számú kereskedelmi hatalom a bolygón. Tehát vannak lapok a kezünkben, hogy válaszoljunk azoknak, akik rámenősebb pozíciót foglalnak el. Azt hiszem, ez működött Grönland ügyében, amikor felmerült a kényszerítésellenes eszköz, és elkezdtünk dolgozni rajta: Amerika mintha egy kicsit visszavett volna az Európai Unióval szembeni fenyegetéseiből. Két dolgot tisztáznunk kell. Az első az, hogy nem fogadhatjuk el a zsarolást. Ezzel szembesültünk Washington részéről, de közvetlenebb módon Moszkva részéről is az elmúlt hetekben vagy években. Ha engedünk a zsarolásnak, akkor nincs többé határ. A második, hogy szuverénebbnek kell lennünk, hogy válaszolni tudjunk ezekre a fenyegetésekre. Egy ponton meg kell mutatnunk az erőnket. Meg kell mutatnunk az eszközeinket, meg kell erősítenünk azokat, és nemcsak szuverenitást, hanem autonómiát is kell fejlesztenünk a többi szereplővel szembeni fellépéskor. Adrián Zoltán / 24.hu Az első terület, ahol ezt konkrétan alkalmaztuk: a védelem. Az Európai Unió és a NATO sok országa fedezte fel az Egyesült Államoktól való függőségének mértékét, miután katonai felszereléseket vásároltak az Egyesült Államoktól, és rájöttek, hogy azokat csak az USA hallgatólagos beleegyezésével használhatják. De Gaulle óta Franciaország más utat választott: ne függjünk egyetlen másik szereplőtől sem. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek függőségeink, de nem egy helyen koncentráljuk azokat. Az autonóm képességek széles spektrumával rendelkezünk a biztonságunk garantálására. De hogy illeszkedik a stratégiai autonómiához az, hogy Franciaország ellenzi a Mercosur-megállapodást? Nem az lenne a logikus megoldás a szuverenitás kihívására, hogy más partnereket keresünk? Abszolút. A Mercosur jó példa, mert általánosságban véve nekünk és az Európai Uniónak nem szabadna beleragadnunk az USA, valamint a Moszkva és Kína közötti versenybe, bármennyire is különböző pólusok, mert valójában most ők a zavarforrások a nemzetközi színtéren. A Mercosur esete azért volt érdekes, mert a megállapodás tárgyalási mandátumát 1999-ben fogadták el. Az egy másik világ volt. És, mint kiderült, ez a mandátum már nem volt releváns vagy megfelelő az európai piac elvárásaihoz. Amit mi – és Magyarország is –, hangsúlyoztunk a tárgyalások során, hogy bizonyos árukategóriák esetében nem akarjuk, hogy bejussanak az európai piacra, mert nem felelnek meg az európai piac élelmiszerbiztonsági, minőségi elvárásainak. Általánosságban a Mercosurral való szabadkereskedelem hívei vagyunk, de voltak olyan fejezetek a mezőgazdaság terén, amelyek elfogadhatatlanok voltak számunkra. Az aktualizált megállapodásoknál tartva, az amerikai elnök létrehozta a Béketanács nevű szervezetet, amelyhez Magyarország is csatlakozott. Franciaország nem csatlakozott. Hogyan látja a Béketanács szerepét? Néhány ország úgy döntött, hogy csatlakozik, néhány pedig úgy, hogy nem. Franciaország távol maradt. Olyan világban élünk, ahol a multilateralizmus egyre gyengül, beleértve az ENSZ-t is: amikor a Biztonsági Tanács állandó tagjai arcátlanul megsértik a nemzetközi jogot, a Biztonsági Tanács természetesen meggyengül. Franciaországnak, mint a Biztonsági Tanács állandó tagjának, mindig is erős ambíciója volt a Biztonsági Tanács reformja, a tagság összetétele és a vétójog használata tekintetében. Nem gondoljuk, hogy ebben a kontextusban a jó megoldás valami ENSZ-en kívüli dolog létrehozása. Különösen egy olyan struktúráé, amelynek nagyon laza szabályai vannak, és láthatóan az egyik szereplő – ha nem éppen egyetlen személy – kiterjesztett jogokat élvez a Béketanács összetételét és működését illetően. Bármennyire is támogattuk Trumpnak a Közel-Kelettel kapcsolatos tervét, amelynek részesei is voltunk, nem gondoljuk, hogy a Béketanács a megfelelő válasz akár a közel-keleti helyzetre, akár a globális biztonsági helyzetre. 2026-ban Franciaország bemutat majd egy részletes tervet a Biztonsági Tanács reformjára, mert úgy ítéljük meg, hogy a Biztonsági Tanács már nem alkalmas a jelenlegi világra. Adrián Zoltán / 24.hu A vétók kapcsán: nemrég szóba került egyfajta többsebességes Európai Unió az önök miniszterelnöke részéről is. Ez a természetes következő lépés, hogy legyen egy koherensebb mag, és mindenki más, akiket nem igazán érdekel a szorosabb együttműködés, azon kívül maradjon? Két dimenzió van. Az első, hogy lehetővé tegyük azoknak a tagállamoknak, amelyek előre akarnak lépni, hogy ezt megtehessék. Bizonyos lehetőségek már most is léteznek a szerződésekben, például a védelem területén. Ez a helyzet, ha olyan entitásokra nézünk, mint az Eurocsoport vagy a Schengeni övezet. Ez nem foglalja magában az Európai Unió összes tagját, mégis Európa legsikeresebb projektjei közé tartoznak. A másik dimenzió az, hogy tágabb keretekben gondolkodjunk, mint az Európai Unió. Azt hiszem, ez az Európai Politikai Közösség ambíciója, amelyet bizonyos értelemben Macron elnök 2022-es beszéde hívott életre. Ki kell tekintenünk az Európai Unió határain túlra, és be kell vonnunk a közvetlen szomszédságunkat: Ukrajnát, Moldovát, a kaukázusi országokat is, valamint az európai kontinens azon országait, amelyeknek nem áll szándékukban csatlakozni az Európai Unióhoz, vagy kiléptek belőle: Svájc, Norvégia, Egyesült Királyság, de amelyeknek természetesen hatalmas szerepük van a kontinens biztonságában. Az Európai Politikai Közösség francia ötlet volt, és alapvetően a franciák teszik a legtöbbet egy többlépcsős vagy többsebességes Európáért az alapító és fontosabb országok között. De mi ennek a természetes végállapota? És mik a következményei Magyarország számára, amely a jelenlegi formájában – úgy tűnik – nem érdekelt a szorosabb együttműködésben? Hol lenne Magyarország ebben a többsebességes Európában? Az európai építkezés kezdete óta nem tudjuk, mi a folyamat végpontja, ez egy nagyon iteratív folyamat. Lépésről lépésre haladunk, különösen a kilencvenes évek eleje óta, amikor több, egymást követő szerződésünk volt: némelyik jól sikerült, némelyik nem. Emlékszünk az uniós alkotmányra, amelyet pont a francia szavazatok akadályoztak meg. Szóval vannak megtorpanások és nekifutások az európai folyamatban. Fontos, hogy az európai építkezésre mindig egy jelenleg is zajló dologként tekintsünk. Lehet, hogy valaki nem elégedett az Európai Unió jelenlegi állapotával, és mindenkinek vannak kritikái a működésével kapcsolatban, de akkor ötleteket kell letenni az asztalra. És valóban, Franciaország most az egyik olyan ország, amely a legtöbb ötletet veti fel. Akárhogy is, a bővítés miatt mindenképpen kénytelenek leszünk befelé vizsgálni az Európai Uniót. A balkáni bővítés azt jelenti, hogy nagyszámú új tag lép be az Európai Unióba, ami magával vonja a reform szükségességét. És mivel Ukrajna csatlakozásán is dolgozunk, ez önmagában hatalmas reformot jelent az Európai Unió számára, mert, ha ez megtörténik, az már egy másik Európai Unió lesz, ha egy 600 ezer négyzetkilométeres országot kell integrálnunk, annyi millió lakossal, amennyi akkor éppen lesz – az összes biztonsági kérdéssel együtt. Ukrajna nem holnap lesz az Európai Unió tagja, és mire készen áll a csatlakozásra, az már egy másik Ukrajna lesz és egy másik Európai Unió. De támogatná Franciaország Ukrajna gyorsított felvételét az Európai Unióba? Mindig is úgy gondoltuk, hogy egy jelölt akkor válhat taggá, ha ő is készen áll, és mi is készen állunk. Nem gondoljuk, hogy Ukrajna csatlakozását bele kellene foglalni bármilyen, Ukrajnával kapcsolatos béketervbe. Ami fontos, hogy elindítottuk a folyamatot, és ez az ukrajnai konfliktus egyik figyelemre méltó fejleménye, mert valójában 2022 előtt senkinek, legalábbis Franciaországnak nem állt szándékában Ukrajna uniós csatlakozását mérlegelni. Szóval ez egy jelentős geopolitikai elmozdulás. Azt mondanám, ez egyfajta stratégiai vereség Oroszország számára: egy ország, amelyet nem láttak potenciális uniós tagnak, most hivatalosan elismert tagjelölt Moldova és Grúzia mellett. Úgy tűnik, hogy Ukrajna uniós tagsága része az USA által közvetített békemegállapodásnak. Ha ez megtörténik, és, ha az USA, Ukrajna és Oroszország elfogadja, akkor az EU-t csak külső félként vonják be. Mi történik akkor, ha olyan békemegállapodást kötnek, amiben benne van Ukrajna uniós tagsága? Franciaország élne a vétójával, hogy megakadályozza ezt a megállapodást? A tény az, hogy az USA, Oroszország és Ukrajna – akár jó szándékkal is – nem irányozhatja elő Ukrajna csatlakozását az Európai Unióhoz. Szóval ez a megállapodásnak egy semmis rendelkezése lenne. Nincs más folyamat, mint, ami az európai szerződésekben és mindannyiunk belső alkotmányos szabályaiban létezik a csatlakozási szerződés ratifikálására. Ha Ukrajna európai perspektívájának megerősítéséről van szó, az EU már elvégezte a munkát, hiszen 2022 júniusa óta már elismertük Ukrajna tagjelölti státuszát, és megnyitottuk a tárgyalási folyamatot. Szóval már elvégeztük a munka ránk eső részét, és nincs szükségünk senki másra, hogy ezt megerősítse. Tehát Ukrajna uniós csatlakozása az Európai Unió és minden egyes tagállamának kizárólagos szuverén ügye. A bővítéssel kapcsolatban nagy problémának tűnik más országok részéről az az elképzelés, hogyha az EU nem tudja megoldani a problémáit egyetlen Orbán Viktorral, akkor a bővítés után több másik Orbán Viktorral még nehezebb lehet. És – amennyire értem – még a minősített többségi szavazás nagyobb szerepének francia ötlete is erről szól: a magyar vétó bizonyos esetekben történő túlzott használatáról. Meg kellene oldani ezt a helyzetet Magyarországgal a bővítés előtt, vagy csak haladjunk tovább így? Minden tagállam él a vétójával, amikor egyhangúságra van szükség. Úgy értem, nincs szükség arra, hogy kifejezetten Magyarországra mutogassunk ebben a tekintetben. Emlékezzzünk arra, hogy már 20 szankciós csomagot fogadtunk el Oroszország ellen, amelyek mindegyike egyhangúságot igényelt. Ami azt jelenti, hogy mind a 27 tagállam ténylegesen elfogadta ezeket a csomagokat, kivétel nélkül mindegyiket. Szükségünk lesz az Európai Unió reformjára, hogy működőképes maradjon, amikor már több mint 27 tagállamunk lesz. A minősített többség kiterjesztése az egyik lehetőség. Egy másik opció a megerősített együttműködések könnyebbé tétele korlátozott számú tagállam között. Ez már most is történik. Úgy tűnik, a jelenlegi amerikai kormány egyik célja, hogy ideológiailag hasonló pártokat támogasson Európában, valószínűleg a francia, a német vagy a brit ellenzéket, de a gyakorlatban ez mintha inkább egyesítené őket Amerikával szemben. Az önök elnökének népszerűsége nem volt túl jó állapotban az elmúlt hónapokban, de most mintha lehetőséget kapott volna, ahogy kiállt a dán miniszterelnök mellett. Úgy tűnik, Donald Trump egyik hatása más nemzetekre, hogy megerősíti a centrista vezetőket. Emellett mintha megijesztené éppen azokat a pártokat, amelyeket népszerűsíteni akar. Hogyan látják Trump rámenősebb megközelítésének hosszú távú hatását, és hol van ebben Magyarország? Van egyfajta ellentmondás abban, amikor a szuverenitást védelmező mozgalmak, mint a MAGA, próbálnak strómanokat vagy más pártokat támogatni más országokban, ami a szuverenitásuk nyilvánvaló megsértése. Ekkor válnak a választók nagyon óvatossá: hogyan tehet úgy egy párt a saját országában, mintha szuverenista lenne, miközben kívülről kap segítséget vagy akár anyagi eszközöket? Látom is, hogy jó néhány ilyen párt most távolságot tart, először Oroszországtól, most pedig az Egyesült Államoktól. Pontosan azért, mert ez nem vág egybe a belső narratívájukkal a potenciális választóik felé. Ez egy érdekes fejlemény, figyelembe véve a választásokat az Európai Unió különböző országaiban, különösen egy olyan időszakban, amikor az Egyesült Államok nagyon rámenős, sőt, agresszív magatartást tanúsít az Európai Unióval szemben. Egy ponton nagyon bonyolulttá válik Európában szuverenistának mutatkozni úgy, hogy közben olyasvalaki támogatja, aki nyilvánvalóan nem az európai érdekek, de még csak nem is az Európai Unión belüli nemzeti érdekek mellett áll. Azt hiszem, most értük el ezt a fordulópontot. Érdekes látni, hogy az elmúlt évben bizonyos politikai szereplők hogyan távolodtak el Oroszországtól. Azt is érdekes látni, hogy ugyanez a folyamat zajlik most az Egyesült Államok kapcsán is. Adrián Zoltán / 24.hu Magyarország látszólag korlátlan támogatása az amerikai elképzelések mellett fenyegetést jelent a francia vagy az európai szuverenitásra? A szuverenitás nem csúnya szó, főleg, ha az Európai Unióra alkalmazzák. Amikor az Európai Unió francia elnöksége alatt előterjesztettük az úgynevezett versailles-i menetrendet az Európai Unió szuverenitásának megerősítésére, különösen védelmi és katonai területen, Magyarország nagyon támogató volt. Ez az egyik olyan téma, amin a legtöbbet dolgozunk Magyarországgal. Érdekes módon Magyarország az Európai Unió és a NATO azon országainak egyike, ahol a legmagasabb az európai gyártású fegyverek beszerzésének aránya. Említette, hogy az egyetemen tanult magyarul. Ön szerint miben hasonlít leginkább a magyar és a francia nép? Valójában sok a közös vonás. Ugyanúgy élvezik az életet, és az élet élvezete önmagában is cél mind a franciák, mind a magyarok számára. Az étel fontossága, az étel minősége, és ez nem csak az evésről szól. Ennek nagyon konkrét következményei is vannak, ahogy a Mercosur-megállapodásnál láttuk. Nagyon erős identitással és erős történelmi tudattal rendelkező nemzetek. Ez magyarázza azt is, hogy azok a franciák, akik Magyarországra jönnek, vagy, akik magyar irodalmat olvasnak, a nyelvi akadályokon túl is azonnal érzik a hasonlóságot. Ez magyarázza azt is, hogy a 20. századi történelmi viharok ellenére mindig is erős intellektuális kapcsolat volt Magyarország és Franciaország között. Nagyon meglepő volt látni azoknak a művészeknek, íróknak, festőknek a számát, akik a 20. század folyamán Franciaországban éltek, és hozzájárultak a francia kultúrához. Visszatérve a beszélgetésünk elejére: nem szabad Trianon árnyékában maradnunk, ami nyilvánvaló okokból elrontotta a kétoldalú kapcsolatokat a 20. század nagy részében. Franciaországnak és Magyarországnak korábban is volt kapcsolata, méghozzá nagyon régi: a francia és a magyar diplomáciai kapcsolatok legkorábbi tanúbizonysága a 16. századra nyúlik vissza, amikor I. Ferenc egyik velencei küldötte erdélyi képviselőkkel tárgyalt, természetesen a Habsburgok ellen. Szóval nagyon régi kapcsolat ez, gazdag 19. századdal a művészet és a politika terén: Kossuth nyilvánvaló okokból nagyon népszerű volt Franciaországban, nem is beszélve Liszt Ferencről, akinek fontos francia magánéleti kötődései is voltak. Mindig szívesen hívom fel a figyelmet közös történelmünk pozitív epizódjaira. Például a hadifoglyokéra, akik a második világháború alatt megszöktek a birodalomból, és Magyarországon, Balatonbogláron találtak menedéket. Gyönyörű történet: ezerkétszáz francia katona, akik újrakezdhették az életüket, némelyikük megházasodott, és gyermekeik születtek. Balatonbogláron egészen 1944-ig, de még a németek 1944-es érkezése után is védelmezte őket a magyar lakosság. És az előző kérdés ellentéte: ön szerint miben különböznek leginkább a magyarok és a franciák? Amiben korábban különbözünk, de egyre kevésbé, az a külvilág észlelése volt. Nagyon szembetűnő, hogy 30 évvel ezelőtt a magyar diplomácia egyrészt az EU- és NATO-csatlakozásra fókuszált, másrészt Magyarország közvetlen szomszédságára, főként a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek miatt. Ami most érdekes, hogy Magyarország nyit a világ többi része felé. Ez hozzájárul az Európai Unió globális víziójához. Emlékszem, diplomataként, amikor 20–30 évvel ezelőtt az Európai Unió első biztonsági stratégiájáról vitáztunk: voltak országok, amelyek globális vízióval rendelkeztek, és voltak, amelyek csak egy szűk szögből közelítették meg a kérdéseket. Most ez megváltozott. Érdekes látni, hogy Magyarországot érdekli Afrika. Érdekes látni, hogy Magyarországnak jó kapcsolatai vannak az Öböl-menti országokkal, és valójában mindenkivel vannak kapcsolatai. Erre van most szükségünk az Európai Unióban: hogy minden tagállam érezze az igényt arra, hogy az Európai Unió elköteleződjön a világ többi része felé. Adrián Zoltán / 24.hu