Egyre gyakrabban temethet falvakat a föld alá a klímaváltozás

2026-03-05 - 06:14

A klímaváltozás ma már nemcsak környezeti kihívás, hanem sürgető biztonsági kérdés is. A szélsőséges időjárási események, a tengerszint emelkedése és az ökoszisztéma-zavarok új típusú sebezhetőségeket teremtenek, amelyek geopolitikai feszültségekké és biztonsági dilemmákká eszkalálódhatnak. Ebben az összefüggésben a klímaváltozás már nem háttértényező, hanem a kockázatok központi mozgatórugója, amelyekre az államoknak és a nemzetközi szervezeteknek fel kell készülniük – írja Szabó Péter klímapolitikai tanácsadó a Másfélfokon megjelent cikkében. Az Energiaügyi Minisztérium korábbi tisztviselője szerint az éghajlattal kapcsolatos veszélyek között az utóbbi időben egyre inkább előtérbe kerülnek a földcsuszamlások és a földcsuszamlások által okozott szökőárak. A földcsuszamlásokat gyakran helyi természeti katasztrófáknak tekintik, de biztonságpolitikai hatásuk jelentős, ugyanis közvetlenül károsítják a kritikus infrastruktúrát (pl. kikötőket, energetikai és közlekedési hálózatokat). Ez pedig jelentős zavarokat okoz a kereskedelemben, az energiaellátási láncokban és a tengeri útvonalak biztonságos működésében is. Különösen sérülékenyek a sarkvidéki és magashegységi régiók, ahol a permafroszt olvadása és a gleccserek visszahúzódása instabillá teszi a lejtőket. Ijesztő precedensek Erre figyelmeztetett a 2017-es grönlandi katasztrófa is. 2017. június 17-én a Karrat-fjordba omló hatalmas kőzettömeg szökőárat idézett elő, amely perceken belül elérte a nagyjából 100 fős lakosságú Nuugaatsiaq települést. A hullám tizenegy házat pusztított el, négy ember életét vesztette, a falut pedig végleg ki kellett üríteni. Ez a földcsuszamlás volt az egyik legnagyobb, amit valaha dokumentáltak Grönlandon. A becslések szerint összesen 40-50 millió köbméternyi kőzet vált le a hegyoldalról, a lejtő instabilitásához pedig nagyban hozzájárult a permafroszt olvadása. Hasonló mechanizmus állt a 2023-as Dickson-fjord-i esemény mögött is, melynek során mintegy 25 millió köbméternyi kőzet és jég zúdult a vízbe, közel 200 méteres hullámot kialakítva. A jelenség különlegessége az volt, hogy az így létrejött állóhullám kilenc napon át kimutatható szeizmikus jelet generált a Földöm. Bár lakott területet nem ért közvetlen csapás, így halálos áldozat sem volt, az infrastruktúrában és kulturális örökségi helyszínekben jelentős kár keletkezett. 2025 májusában aztán az Alpokban található svájci Blatten került a figyelem középpontjába, amikor a visszahúzódó Birch-gleccserhez kapcsolódó kő- és jéglavina szinte teljesen eltemette a települést. A hatóságok korábbi geológiai megfigyelések alapján időben evakuálták a lakosságot, így a tragédia emberáldozatok nélkül zajlott le, ám a károk meghaladták a 320 millió svájci frankot. 5 fotó Ezek az esetek jól mutatják, hogy az előrejelző rendszerek és megelőző intézkedések képesek csökkenteni a veszteségeket, de a kockázatot nem szüntetik meg. A gleccserek visszahúzódásának és az örökké fagyott talaj olvadásának üteme a magashegységi és sarkvidéki régiókban példátlan a modern történelemben. Megfigyelési adatok azt mutatják, hogy 1976 óta a világ gleccserei összesen több mint 9000 gigatonna tömeget veszítettek, és ennek a veszteségnek több mint 40%-a az elmúlt évtizedre tehető. Még ha a Párizsi Megállapodás 1,5 Celsius-fokos felmelegedési célkitűzése teljesül is, a bolygó gleccsereinek körülbelül fele várhatóan eltűnik 2100-ra. Az előrejelzések szerint a század közepe fordulópontot jelent számos alpesi és sarkvidéki régióban. A 2050-es évekre a mai kis gleccserek akár egyharmada is teljesen eltűnhet, hatalmas, meredek, újonnan gleccsermentesített területeket szabadítva fel. Ezen új, jégmentes felületek mindegyike potenciális törési zónát jelent, különösen ott, ahol az olvadékvíz, a csapadék vagy a szeizmikus rengés kölcsönhatásba lép a meggyengült lejtőkkel. Következésképpen a kőzet-jég lavinák – és a hozzájuk kapcsolódó elmozdulási hullámok – gyakorisága és nagysága várhatóan jelentősen megnő az elkövetkező évtizedekben.