„De én attól még magyar vagyok, bazmeg!” – külföldön élő fiatalokkal beszélgettünk a hazaköltözésük esélyeiről

2026-03-16 - 20:14

Becslések szerint 2025-ben rekordot ért el a kivándorló magyarok létszáma: tavaly több mint 40 ezer ember döntött úgy, hogy elhagyja Magyarországot. A szakmai körökben lélektani határnak tekintett 40 ezres szintet először 2024-ben lépte át a kivándorlás. Bár a visszavándorlók száma is emelkedett az utóbbi években – 2024-ben megközelítette a 29 ezret –, ez nem elegendő a távozók pótlására. Az Ifjúságkutató Intézet által közölt legfrissebb adatok szerint összességében 550–600 ezer főre becsülhető a Magyarországon született, ám jelenleg más európai országban élők száma. Legtöbben Németországban (202 ezer fő), az Egyesült Királyságban (104 ezer fő) és Ausztriában (95 ezer fő) élnek. További jelentősebb (10 ezer fő feletti) magyar közösségek vannak Svájcban, Hollandiában, Svédországban, Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban és Szlovákiában. „A trend aggasztó, mert azt jelzi, hogy egyre többen nem találják a helyüket itthon, nem elégedettek a szociális beágyazottságukkal, lehetőségeikkel, munkahelyi pozícióikkal vagy jövedelmükkel. Ráadásul éppen a fiatalok, a munkaerőpiac számára egyik legfontosabb réteg körében nőtt meg az elvándorlási hajlandóság” – nyilatkozta februárban a hazai munkaerőpiaci folyamatokra rálátó, munkaerő-közvetítéssel, kölcsönzéssel foglalkozó Trenkwalder Magyarország stratégiai kapcsolatokért felelős igazgatója, Nógrádi József. Meglátásait a 24.hu-nak nyilatkozó hat fiatal is igazolta. Magyar fiatalok külföldön A statisztikák mögött valós életutak, személyes történetek állnak: a cikkben a húszas éveik végén, harmincas éveik elején járó, külföldön élő magyarokat kérdeztünk arról, miért hagyták el az országot, és milyen tapasztalatokat szereztek azóta. Alább röviden bemutatjuk őket. Egyik megszólalónk nevét kérésére megváltoztattuk. Katica először 2019-ben vándorolt ki Hollandiába, Rotterdamban végezte a szakmai gyakorlatát marketing területen. A várost nem véletlenszerűen választotta ki, évekkel korábban, a párizsi Erasmus tanulmányi féléve alatt egyszer már járt ott, és annyira megtetszett neki Rotterdam, hogy később célzottan ott keresett gyakornoki munkát. Első kint tartózkodása fél évig tartott, annak a Covid vetett véget. Hazaköltözött, ám fél évre rá már újra Rotterdamban volt, ugyanis korábbi munkáltatója felajánlotta, hogy teljes állásban alkalmaznák. Azóta is ott dolgozik. Martin svájci-magyar kettős állampolgár. Magyarországon nőtt fel, 2023 őszén a barátnőjével együtt költözött Svájcba az egyetemi alapképzés elvégzését követően. A Budapesti Corvinus Egyetemen tanult, ám nem volt megelégedve az oktatás színvonalával, így biztos volt benne, hogy a mesterképzést már külföldön szeretné megcsinálni. Állampolgársága révén Svájcra esett a választása, ahol az egyetem elvégzése után munkát is vállalt. Bernadett 2021 szeptemberében költözött ki Németországba, először Hamburgba a mesterszakos tanulmányai miatt. Mindenképpen a fenntarthatóság területén szeretett volna továbbtanulni, és úgy látta, erre nem Magyarországon van a legjobb esélye. A Hamburgi Egyetemen ingyenesen tudott tanulni, sőt, ösztöndíjat is kapott, így önerőből, szülei anyagi támogatása nélkül tudta elvégezni az egyetemet. Diplomaszerzés után Hamburgban gyakornokoskodott, 2024 őszén pedig Berlinben kapott munkát – azóta a német fővárosban él. Bernadett felvétele Berlin. Márk 2021 szeptembere óta él Ausztriában, ahová eredetileg a mesterképzése miatt költözött ki. Bécsi egyetemi évei alatt sikerült erős kapcsolati hálót kialakítania, és a jó közösség mellett az is külföldön tartotta a felsőoktatási tanulmányai befejezése után, hogy addigra magyarországi barátai többsége is kivándorolt. Három évvel ezelőtt sikerült elhelyezkednie egy osztrák cégnél, ahol teljes egészében németül végzi a munkáját. Kitti először az Erasmus tanulmányi féléve miatt érkezett Groningenbe, Hollandia legészakibb nagyvárosába, de a pandémia okán két hónap után kénytelen volt hazaköltözni. Néhány hetes ottléte alatt olyan mély benyomást tett rá a holland város, hogy egy évvel később, 2021 augusztusában újra kiköltözött. A Groningeni Egyetemen végezte el a mesterszakot fenntarthatósági területen. Eredetileg csak egy évet tervezett kint tölteni, de időközben egyre biztosabb lett abban, hogy nem szeretné elhagyni az országot, így Hollandiában keresett és talált munkát. Bendegúz 2022 végén költözött ki a barátnőjével Belgiumba, az új év kezdetével alkalmazta őt egy brüsszeli cég, ahol azóta is dolgozik. Kivándorlásukban a jobb anyagi lehetőségek ígérete és a hazai politikai helyzet egyaránt szerepet játszott. A magyarországi légkört párjával együtt nyomasztónak találták, ezért úgy határoztak, megnézik, milyen Nyugat-Európában élni. Tapasztalatai szerint ezen a téren azóta egyértelműen jobb lett a helyzetük. Bár hosszú távon nem terveznek Belgiumban maradni, nem tartják valószínűnek, hogy valaha is hazaköltöznének Magyarországra. A kivándorlás okai: vonzó és taszító tényezők Az Ifjúságkutató Intézet az Ifjúság’25 – jelentés az ifjúságügyről című kiadványában rámutat: a kivándorlást általában több tényező befolyásolja, és szerepet játszanak benne az úgynevezett taszító és vonzó tényezők – azok a dolgok, amik vonzzák az illetőt az új helyen, és azok, amelyek taszítják őt otthonról. Fiatalok esetében kiemelkedő a külföldi egyetemi oktatás vonzereje, míg például a gazdasági válság, a magas infláció, a kedvezőtlen munkakörülmények, a relatíve magas megélhetési és lakhatási költségek, valamint az életminőségi problémák kiemelkedő taszítóerővel bírnak. Visszagondolva saját döntéshozatalukra, az általunk megkérdezettek nagy része valóban az oktatás minőségét és a magasabb béreket említette vonzó tényezőként, valamint a kalandvágyat: szerettek volna élni az uniós polgárság egyik legfontosabb alapjogával, a szabad mozgás lehetőségével. Előtte nem éltem külföldön, úgyhogy gondoltam, nézzük meg, milyen ez, biztos van több az életben, minthogy Magyarországon élje le az ember az életét. Nem mintha azzal bármi baj lenne, de szerintem ki kell próbálni ezt is, azt is – magyarázza Bendegúz. Ami pedig a legtöbbjüknek taszító volt, az a hazai politikai helyzetet. Bendegúznak a 2022-es választás és annak eredménye adta meg az utolsó löketet a költözéshez, Kittinek pedig az operatív törzs és a pedofiltörvény „volt az utolsó csepp a pohárban, és ezek miatt köthetett egy szép masnit” a hollandiai egyetemi jelentkezésére. Bernadett azt mondja, hazalátogatásai során újra és újra megtapasztalja az „általános közhangulatot” Magyarországon, ami nem éppen dicséretes jelző. Nem is kell mondani semmit, csak felülök a villamosra, és érzem. Ez nem hiányzik annyira. Márkot és Martint korábbi, magyarországi munkatapasztalataik is befolyásolták. „Bárhol dolgoztam otthon, azt vettem észre, hogy a külföldi kollégákhoz képest sokszor kisebb hozzáadott értéke volt annak, amit mi csináltunk. Nem feltétlenül azért, mert magyarok vagyunk, hanem, mert Magyarországra inkább azokat a folyamatokat és manuális feladatokat szervezték ki, amelyek kevesebbet tesznek hozzá egy-egy szervezet működéséhez. Ezzel szemben úgy láttam, Ausztriában kreatívabb munkafolyamatokba is van esélyem becsatlakozni, ahol nemcsak egy kézikönyvet kell követni, hanem értelmes gondolatokat is igényel a munka” – mondja lapunknak Márk, hozzátéve: Ezért is költöztem ki, mert nem akartam otthon bennragadni egy olyan mókuskerékben, ahol futsz valami után, amit sosem érhetsz el. Márk felvétele Ausztriai életképek. Martin kiköltözése előtt másfél évig dolgozott egy NER-közeli cégnél, ahonnan nem túl jó szájízzel és tapasztalatokkal távozott. Nagyon-nagyon kiábrándító élmény volt kicsit belátni a függöny mögé – ami amúgy baromi áttetsző –, hogy miként zajlanak bizonyos dolgok, illetve az ott tapasztalt általános inkompetencia is kiábrándított. Ez eléggé motivált arra, hogy megnézzem, hátha máshol zöldebb a fű. Nem terveznek hazajönni – de miért nem? Arra a kérdésre, kinek melyek a rövid és hosszú távú tervei, a megszólalók egyöntetűen úgy feleltek: egyelőre nem terveznek visszajönni Magyarországra. „Minél régebb óta vagyok kint, annál jobban látom, hogy nem vonz semmi különösebben abban, hogy hazamenjek. Legfeljebb az hiányzik, hogy a családomat gyakrabban lássam, de a távolság miatt a velük való együttlétek is megszépülnek. Amikor otthon vagyok, az egy különleges alkalom, aminek mindenki örül” – fogalmazott Katica, aki elmondása szerint öt és fél év kint tartózkodás után már jobban otthon érzi magát Hollandiában, mint Magyarországon. Nyugodtabbnak találja a légkört, és úgy látja, az emberek is kritikusabban gondolkodnak. Néha olvasok holland híreket, amikben kiakadnak azon, hogy valaki ellopott egymillió eurót. Mondom, hát az magyar viszonylatban semmi! Itt teljesen más dolgok miatt problémáznak az emberek, és nem fekete-fehér, hogy valaki konzervatív vagy sem. Sőt, a liberális sem szitokszó – jelenti ki, hozzátéve: bár Hollandiában „is eléggé jobbra megy a kormány”, úgy érzi, ott a politika nem központi része a mindennapi életnek. „Nem ez a fő téma ebédidőben, ami frissítő.” Nyugodtan megteheti, hogy egy pár napig nem olvas helyi híreket, de szerinte Magyarországon nem opció, hogy valaki nem követi a közéleti történéseket. Bernadett egyetért vele: bár Németországban is elkezdődött egyfajta jobbra tolódás, ez ott valahogy nem érinti őt olyan rosszul, mint itthon. „Itt lepereg rólam, Magyarországon jobban megüt.” Belgiumban nem az van, mint Magyarországon, hogy akárkire szavazol, megbélyegeznek: vagy »köcsög megvezetett fideszes« vagy, vagy »köcsög megvezetett tiszás«, vagy az »MKKP-s, aki meg mit keres itt?«. Itt négyévente mindenki leszavaz arra, akit szimpatikusnak tart: az egyik párt nyer, ezt mindenki elfogadja, és megy tovább az élet – húzza alá Bendegúz. Szerinte Magyarországon ez a gondolkodás elképzelhetetlen, és a magyar néplélek nem fog egyhamar megváltozni. „Jobban érzem magam olyan környezetben, ahol nem az alapján ítélünk meg másokat, hogy kire szavazott. Mindenkinek megvan a véleménye, de nem ez határozza meg az embereket” – fogalmaz. Új élet, új munka, új kapcsolatok külföldön Katica úgy tapasztalta, a hollandok nyitottak más kultúrákra, és a külföldieket nem rekesztik ki, hanem kifejezetten kedvesek velük. Ugyanezt indiai származású párja – akivel öt éve van együtt – nem mondhatja el a magyarokról. Szerintem Magyarország nagyon nem az ő helye, mert nagyon kinézik. Ha családot alapítunk, nem hiszem, hogy otthon elfogadnának minket az emberek. Hollandiában sok vegyes családot látni, itt ez teljesen természetes. A két ország közötti különbséget akkor érzem igazán, amikor hazalátogatunk: Budapesten, de főleg Győrben – ahol a családom él – gyakran megbámulnak minket, amihez kint nem vagyok hozzászokva. Kitti hasonló tapasztalatokról számolt be, ő három éve van együtt holland párjával. Mint mondja, számára sokat jelent, hogyha már a saját szüleitől 1300 kilométer választja el, barátja családjától – akiktől egy húszperces bicikliút választja el őket – megkapja azt a támogatást, amire szüksége van. Ráadásul mostanra rengeteg munkát fektetett abba, hogy megtanuljon hollandul, így a jövőben nem csak olyan nemzetközi cégnél tud dolgozni, ahol a munka angolul folyik. A hollandokban megtaláltam azt, ami a magyarokból hiányzott. Ilyen a »dutch directness« (a hollandokra jellemző nyílt, udvariaskodás nélküli őszinteség – a szerk.), vagy például mindenki tudatosan kezeli a pénzügyeit. Ezek először furcsák voltak, de mostanra megszerettem. Ahogy szeretem az itteni kényelmet és jólétet is. Nem kell félnem attól, mi lesz, ha kórházba kerülök – magyarázza Kitti, aki néhány éve látogatóként jutott el egy holland kórházba, ahol „üdítő volt látni, hogy a recepciós mosolygott, a váró olyan volt, mint egy hotel lobbija, a kórterem pedig teljesen fel volt szerelve, voltak tisztálkodószerek és pizsama is.” Katica megerősítette: bár a holland egészségbiztosítás ára elég borsos, az egészségügy minősége miatt minden pénzt megér. Bendegúz és barátnője azt tervezik, a következő években valamikor Bécsbe költöznek, így kicsit közelebb kerülnek a Magyarországon élő szüleikhez. Ennek érdekében közép távú céljuk megtanulni németül. Bernadett úgy véli, a jelenlegi életfázisába tökéletesen belepasszol, hogy Berlinben él, de nem tartja kizártnak, hogy idővel visszaköltözzön a kissé természetközelibb Hamburgba. „Már jártam több olyan helyen, ami tetszett, úgyhogy azt is el tudom képzelni, hogy egy harmadik országba költözzek, akár Londonba, akár Lisszabonba, még Brüsszelbe is. Főleg európai nagyvárost választanék, ahol jó a tömegközlekedés és lehet biciklizni is” – árulja el Bernadett, aki persze Budapestet is imádja. Bernadett felvétele Németország. A magyar főváros Martinnak is hiányzik: Nagyon szerettem Budapesten élni, kedvelem a várost, a hangulatát, az embereket. Svájcban nincsenek olyan nagyvárosok, mint amilyen Brüsszel vagy Berlin. Szóval el tudnám képzelni, hogy hazamenjek, csak sok mindennek meg kéne változnia. Egy ideális világban, ha Budapest olyan hely lenne, ahol szeretnék élni, akkor hazamennék Magyarországra nagyon szívesen. Márk viszont egyáltalán nem tervezi a hazaköltözést, és ezt főként gazdasági okokkal magyarázza: úgy látja, a hazai gazdasági környezet bizonytalansága, a „magyar virtus” és a kiszámíthatatlan változások senkinek nem hozzák meg a kedvét ahhoz, hogy visszaköltözzön Magyarországra. Másrészt pedig – és ez nagyon csúnyán fog hangzani – miért adná fel valaki az európai uniós privilégiumait? Tőlem nagymamám többször megkérdezte, hogy »magyar vagyok vagy európai uniós állampolgár?«. Azt válaszoltam: mind a kettő, hiszen miért kéne különbséget tenni a kettő között? Az egyik nem zárja ki a másikat. A nagymamám nem érti, hogyha akarok, akkor akár holnap elköltözhetek Hollandiába, mert van rá lehetőségem, van hozzá kapcsolati hálóm, és szabadon tudok mozogni. Ez számára érthetetlen. Szerintem ez a gondolkodás nemcsak az idősebb generációra jellemző, hanem akár azokra a velünk egyidősekre is, akik nem Budapesten élnek – fogalmaz Márk. Az áprilisi országgyűlési választás eredménye befolyásolja a döntésüket? A fenti kérdést is feltettük nyilatkozóinknak, akik mind azt mondták, megkönnyebbülést okozna számukra, ha kormányváltás lenne, de nem kezdenék el rögtön pakolni a bőröndöt, hogy hazajöjjenek. Kitti azt meséli, ha az áprilisi választáson nyerne a Tisza Párt, az nem befolyásolná a döntéseit, ha viszont újabb négy év múlva is Magyar Péter pártja kapná a szavazatok többségét – illetve, ha „a következő 8–10 évben megjelenik egy erős baloldal”, és változások lesznek az ország működésében –, akkor lehet, elgondolkodna azon, hogy hazajöjjön. Martin egyetért Kittivel abban, hogy a status quo egy szavazástól nem változik meg. Hozzáteszi: ha az ember egyszer már elköltözött Magyarországról, akkor érthető, hogy inkább kivárja, mi történik hosszú távon egy esetleges kormányváltást követően. Ellenben, ha április 12-én a Fidesz kapja a szavazatok többségét, akkor akad, aki a magyar állampolgárságáról is hajlandó lenne lemondani. Amennyiben nem változik semmi, akkor én szeretném megszerezni a belga állampolgárságot, mert, ki tudja, hogy mi lesz a következő négy-nyolc-tizenkét évben Magyarország EU-s sorsa, és én szeretnék az unióban maradni – árulja el Bendegúz, hozzátéve: a belga állampolgársághoz öt év munkaviszony kell, amiből neki három már megvan. Megkérdeztük tőle, ha nem a Fidesz nyer a választáson, akkor is tervezi-e a belga állampolgárság felvételét. Akkor nem sürgős. De én arra számítok, ha így marad minden, akkor négy éven belül vagy Orbánék, vagy az EU azt mondja: köszönjük szépen, ennyi volt. És onnantól nehezebb lesz az általam is nagyra értékelt szabad mozgás, flexibilitás Európán belül. Márk arról számol be, náluk az országgyűlési választás eredményén múlik, hogy a családja többi tagja is átteszi-e a székhelyét Ausztriába. A szülei egyelőre kivárnak, és mindenféle befektetést, házfelújítást, vállalkozásindítást április végére időzítenek, a választási eredménytől tesznek függővé. Ilyenfajta elhatározást nem csak a saját családjában tapasztal. Mint mondja, az elmúlt egy évben sok ismerősétől hallotta, hogyha nem változik semmi Magyarországon, akkor „az utolsó kapcsolja majd le a villanyt alapon jönnének ki Ausztriába.” Hollandiában Katicának feltűnt, hogy az utóbbi időben jóval gyakrabban üti meg magyar szó a fülét. Mint mondja, korábban kifejezetten kerülte a kint élő magyarok társaságát, mert azt vette észre, hogy csak arról tudnak beszélni, „már megint mi a fenét csinált Orbán.” Ez azonban meglátása szerint az utóbbi időben megváltozott – Katica szerint talán azért, mert a kivándorlók már maguk mögött hagyták az otthoni politikai helyzetet, ami elől külföldre menekültek. Katica felvétele Hága tengerpartja. Ahogy fogalmaz, bár tervez élni a szavazati jogával – ahogy az összes többi interjúalany is –, úgy érzi, az ő életében nem változtat meg semmit az eredmény. Nem hiszem, hogy akkora kulturális váltás következne be Magyarországon, hogy onnantól kezdve mindenki elfogadja a magyar-külföldi vegyes párokat, főleg, ha az egyik fél nem európai. Nagyon sok dolognak kéne változnia, hogy kényelmesen otthon tudjak élni, szóval igazából a családom érdekében megyek el szavazni: jobb legyen azoknak, akik otthon vannak. Katicához hasonlóan Bernadett is hazalátogat a szavazás napjára. „Szerintem ebből is látszik, hogy még mindig mennyire érdekel, hogy mi van otthon. Szeretnék ott lenni és megélni, hogy mi lesz, akkor is, ha jó lesz, akkor is, ha nem lesz jó. Még mindig nagyon kötődöm az országhoz” – ecseteli. Rövid és közép távon nem változtatja meg a terveimet a választás eredménye, de hosszú távon azt tudom mondani, ha nem a Tisza Párt nyer, akkor biztos vagyok benne, hogy nem fogok hazaköltözni. „Én magyar vagyok, bazmeg!” Márk a beszélgetés egy korábbi pontján említette, hogy egyszerre tartja magát magyarnak és európainak. A többiektől is megkérdeztük, nekik milyen mértékben képezi az identitásuk részét a magyarság. A legtöbben Márkkal egyetemben azt mondták, a kettő kényelmesen megfér egymás mellett, és nincs értelme szétválasztani a két dolgot: fontosnak tartják az európaiságukat, de legalább annyira a magyar gyökereiket is. Sőt, büszkék arra, hogy magyarok, és egy olyan különleges nyelvet beszélnek, amihez nincsen hasonló a világon. „Egy kicsit különlegesnek érzem magam ettől” – mondta Katica, miközben azt is megemlítette: hátrányokkal is együtt jár az, honnan származik. Ha valaki megtudja, hogy magyar vagyok, akkor azonnal Orbán Viktor jut az eszébe. Már mindenki vele azonosítja a magyarokat, és néha én is, pedig nem kéne. Mára ez akkora méreteket öltött, hogy nehéz azt mondani, a magyarság nem egyenlő a Fidesszel, pedig nem így kéne lennie. Emiatt én elsősorban európainak mondanám magam, de jó különlegesnek érezni magam magyarként. Attól függ, éppen milyen kedvemben vagyok. Martin úgy fogalmaz: szereti a magyarságát, de úgy érzi, ha valaki büszke a származására, és ezt szóvá teszi, az ma már politikai állásfoglalásnak minősül Magyarországon. Gyakorlatilag a Fidesz kisajátította magának, és újradefiniálta azt, mit jelent magyarnak lenni. Emiatt már nem tudom büszkén mondani, hogy magyar vagyok, mert vannak bizonyos konnotációi, amik rám nem igazak. De én attól még magyar vagyok, bazmeg! Bendegúz is hasonló véleményen van, illetve úgy fogalmaz: európai szemléletű magyarnak vallja magát. Nem attól lesz magyar valaki, hogy felállva énekli a Nélküledet, amikor gólt szerez a csapat. Nagyon ki lett sajátítva az, hogy mit jelent magyarnak lenni olyan aktorok által, akikkel nem tudok azonosulni. Amikor kiáll a »kedves« vezető, és azt mondja, hogy, aki magyar, velünk van, olyankor mindig elgondolkodom picit, hogy akkor talán én mégsem vagyok magyar – mondja, hozzátéve: bár nem tervez visszatérni Magyarországra, ha valaha lesznek gyerekei, továbbadja majd nekik a magyar kulturális értékeket, és szeretné, hogy beszéljenek magyarul is. Márk felveti, többször felmerült már a kérdés az ő esetében, hogy szeretné-e megszerezni az osztrák állampolgárságot. Ennek viszont feltétele, hogy a magyarról lemondjon, amit nem szeretne megtenni. Nagyon fontos és meghatározó része a személyiségemnek, hogy magyar vagyok. Talán nevetségesen hangzik, de az osztrák barátaim sosem fogják megtapasztalni, milyen vicces vagyok magyarul. Elszomorító, mert sokszor előfordul, hogy eszembe jut egy poén, amit a magyarok rögtön vennének, de azok, akikkel jelen pillanatban napi kapcsolatban vagyok, nem. Meg lehet próbálni elmagyarázni a különböző szólásokat, de az nem az igazi. Hollandiában hasonlóak a honosítás szabályai, és Kitti sem biztos abban, hogy képes lenne feladni a magyar állampolgárságát. Sokat gondolkodom azon is, hogy mi tesz valakit magyarrá, és szerintem nem feltétlenül az, hogy milyen útlevél van a kezedben, hanem inkább az, hogy milyen nyelvet beszélsz, milyen kultúrád van, kikkel érzed otthon magad. Erősen gondolkodik azon, hogy hivatalosan is hollanddá váljon – és a döntésére a hazai választás eredményei is hatással lesznek. Minek kéne történnie, hogy visszatérjenek Magyarországra? A megszólalóktól azt kértük, fogalmazzák meg, minek kéne történnie ahhoz, hogy hazajöjjenek Magyarországra. Katica elsőként a kulturális nyitottságot említette, illetve jó lenne, ha a magyar kevésbé ítélkező nemzet lenne. „Nekem ez a legfontosabb, mert ha lenne egy gyerekem, aki félvér, akkor nem tudom elképzelni, hogy otthon befogadnák őt.” Bendegúz szerint Magyarországon a mentalitásnak kell változnia: szerinte itthon még mindig az a szemlélet uralkodik, hogy „győzni kell”, miközben a nyugati országokban inkább a kompromisszumra, a döntetlenre építenek. Azt mondja, ha ez a hozzáállás meghonosodna nálunk is, szívesebben élne az országban. Ugyanígy a magyarok gondolkodásmódjának változásában látja a megoldást Márk. Véleménye szerint a magyar emberek individualisták olyan tekintetben, hogy gyakran csak az érdekli őket, nekik jó legyen, de a többiekkel nem foglalkoznak. Bendegúz felvétele Gazdatüntetés és a Mini Európa makettpark Brüsszelben. Ezen felül úgy érzi, mások sikerének sem tudunk örülni – legfeljebb akkor vagyunk büszkék, amikor egy magyar Nobel-díjat kap. Márk úgy gondolja, könnyebben tudnánk együtt élni, ha a hétköznapi sikereket is megünnepelnénk (például azt, mikor valaki bejut egy külföldi egyetemre), és nem rögtön rávágnánk, hogy „biztos azért, mert van protekciója”. Martinnak a pozitív perspektíva hiányzik a jövőre nézve; hogy úgy érezze, ha otthon van, akkor jól fog alakulni az élete. „Ez egy sok összetevős dolog, nyilván egy része politikai, de sok minden mástól is függ” – fogalmazott. Bernadett a szociális ellátás javulását hozza fel. Nem a saját vagy a környezete megélhetéséért aggódik, hanem azok miatt, akik nála rosszabbul élnek. Engem nagyon zavar, mennyire magukra vannak hagyva azok, akiknek nincsen jó kapcsolati hálójuk. Egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy ekkora különbségek vannak az emberek között, és ezt sokan normálisnak tartják. A saját magyarországi környezetemben is ezt látom, amikor hazamegyek vidékre: az az emberek hozzáállása, hogy, aki kiszolgáltatott helyzetbe kerül, annak biztos megvan az oka. Ha ez megváltozna, talán szívesen hazaköltöznék. Kitti számára egy ideális Magyarországon nem lenne korrupció. Európa legkorruptabb országa vagyunk. Ha egyszer azt olvasnám az újságban, hogy Magyarország a világ legkevésbé korrupt országa lett, a pénz végre eljut a kórházakba, az iskolákba és a rászorulókhoz, és ebben az országban senkinek nem engedik el a kezét, az oktatás is rendben van, és mindenkinek egy kicsit jobb az élete, akkor azt mondanám: »ez így tök jó«, és visszaköltöznék. Kitti felvétele Groningen, Hollandia.