Csődbe vitte Egyiptomot Kleopátra apja

2026-03-07 - 15:04

Az egész ókortörténet egyik leghíresebb epizódjában Egyiptom félelmetes fáraónője, VII. Kleopátra véget vet életének – és legendát teremt. Szeretője, Marcus Antonius halála után, Octavianus seregeinek közeledtével arra a végkövetkeztetésre jut, hogy már nincs mit odaadnia, és a méreghez folyamodik. Kleopátra halála – az utolsó pillanatok drámája ellenére – valójában szégyenteljes volt. Amikor Kr. e. 30-ban megölte magát, Egyiptomra szorongató gazdasági helyzet nehezedett, vagyonát kifosztották, népe döbbent és zavarodott volt. Az egykor rendkívüli hatalommal bíró birodalomra a leigázás várt. Hogyan jutott idáig? Hogyan érkezett el Egyiptom – minden anyagi gazdagságával és még gazdagabb kulturális örökségével együtt – addig a pontig, hogy a Római Birodalom alárendeltje legyen? E kérdésekre az egyik válasz Kleopátra apja, XII. Ptolemaiosz örökségében rejlik, aki pozícióját azzal próbálta megerősíteni, hogy pénzzel árasztotta el a római politikusokat, ezzel azonban csődbe vitte országát és elidegenítette saját elitjét, Sztrabón görög földrajztudós, filozófus és történész Geógraphika című művében a legrosszabb egyiptomi uralkodók közé sorolta. Ptolemaiosz szerinte nemcsak, hogy egy „a fényűző élet által megrontott” uralkodói ágból származik, de „általánosságban féktelen” ember is. Cicero filozófus és jogász ugyanígy elítélte Ptolemaioszt, velősen kijelentve: hiányzik belőle minden királyi vonás. Aggasztó helyzet Akkor hát tiszta sor: XII. Ptolemaiosz borzalmas uralkodó volt, akinek lánya sohasem kapott esélyt. Az apa szerencsétlen uralma mégis felvet egy további kérdést: vajon – tudva, milyen szörnyű helyzetben volt országa, amikor hatalomra jutott – volt-e bármivel is több esélye uralkodásának megszilárdítására, mint híres leszármazottjának? Ahhoz, hogy teljesebb választ adjunk erre a kérdésre, előbb vissza kell ugranunk három évszázadot Nagy Sándor Kr. e. 323 júniusában bekövetkezett haláláig. Az azt megelőző évtizedben Sándor létrehozta a világ addigi legnagyobb birodalmát, amely Délkelet-Európa, Nyugat-Ázsia és Észak-Afrika hatalmas területeire terjedt ki. A nagy birodalomépítő hirtelen halála világrengető esemény volt, amely négy évtizedes háborút robbantott ki, ennek során hadvezérei egymás ellen harcoltak e hatalmas területek ellenőrzéséért. Egyiptomot, mint Sándor koronájának egyik ékkövét, beszippantotta a konfliktus spirálja – és amikor a füst végre eloszlott, egyetlen férfi maradt állva: a makedóniai görög Ptolemaiosz Lagosz. Ő ekkorra már kivívta helyét a történelemben azzal, hogy feltartóztatta Sándor temetési menetét, amikor az a szíriai sivatagon haladt át, és megparancsolta, hogy az uralkodót az ókori egyiptomi fővárosban, Memphiszben temessék el. Azután, Kr. e. 305–304-ben megint történelmet írt azzal, hogy Egyiptom fáraójává koronáztatta magát. Ptolemaiosz megkoronázása – I. Ptolemaiosz Szótér (Megváltó) néven – igazi fordulópont volt Egyiptom történetében, mivel ő lett az ókori királyság utolsó dinasztiájának alapítója, amely Kleopátra 275 évvel későbbi öngyilkosságáig tartott. A Ptolemaida dinasztia minden korábbi egyiptomi uralkodóháztól eltért. Uralkodói görögök voltak, akik ügyesen elegyítették saját hellenisztikus kulturális örökségüket egyiptomi elődeik hagyományaival és ikonográfiájával, miközben átvették a fáraók állítólagos szokását, hogy saját lánytestvéreiket veszik feleségül. Volt azonban még egy tényező, amely a Ptolemaida-korszakot megkülönböztette az előzőektől: vezetőinek meg kellett békélniük Róma kérlelhetetlen felemelkedésével. A Ptolemaioszok balszerencséje az volt, hogy abban a korszakban uralkodtak, amelyben a Római Köztársaság lassan, de biztosan megalapozta magát, mint a mediterrán világ jövendő erejét. Ez kezdetben nem volt több zavaró tényezőnél, ám az idő múlásával, különösen a Kr. e. 1. század hajnalán Róma kezdett kényelmetlen nyomást gyakorolni a Földközi-tengertől délre fekvő szomszédjára.Ez túlságosan is nyilvánvalóvá vált egy brutális polgárháború során, amely a dinasztia két sarja – IX. Ptolemaiosz és öccse, X. Ptolemaiosz – között tört ki a Kr. e. 80-as évek elején. A dühöngő konfliktus idején X. Ptolemaiosz olyan mélyen megsértette Alexandria népét, hogy kiűzték őt az országból. Kísérletet téve trónja visszaszerzésére, X. Ptolemaiosz nagy kölcsönt vett fel a Római Köztársaságtól, és biztosítékként a római államra hagyta Egyiptomot, amennyiben örökös nélkül halna meg. Szerencsére született egy fia, így a birodalom megőrizte függetlenségét. A római beavatkozás az egyiptomi ügyekbe azonban már ténylegesen megtörtént. A dolgok mit sem javultak X. Ptolemaiosz fia és örököse, XI. Ptolemaiosz uralkodása alatt, ez utóbbi uralkodó III. Berenikét – unokatestvérét, mostohaanyját és talán féltestvérét – vette feleségül, akit mindössze 19 nap múlva meggyilkolt. XI. Ptolemaiosz balszerencséjére Bereniké igen népszerű volt Alexandria lakóinak körében, akik bűntettein feldühödve meglincselték az uralkodót. Így hát, amikor XII. Ptolemaiosz Kr. e. 80-ban elfoglalta a trónt, egy gyenge és zűrzavaros királyság került a birtokába, amely egyre inkább a római hatalmasságok lekötelezettjévé vált. E tekintetben azt mondhatjuk, hogy rossz lapokat kapott, pedig – Cicero, Sztrabón és a hasonlók szemében – valójában ő játszott nagyon rosszul a lapokkal. Heritage Art / Heritage Images / Getty Images Római beavatkozás XII. Ptolemaiosz uralkodásának első éveiben, úgy tűnik, Róma elégedett volt a Ptolemaida uralom fennmaradásával, a római senatus biztosan nem igyekezett érvényesíteni Egyiptom iránti igényét, amely X. Ptolemaiosz esztelen végrendeletére épült. A dolgok Kr. e. 65-ben kezdtek változni, amikor Marcus Licinius Crassus – Róma egyik legbefolyásosabb embere – Egyiptom annektálását és római provinciává tételét javasolta. XII. Ptolemaiosz szerencséjére a római senatus elvetette az ötletet, ám maga a tény, hogy az indítvány egyáltalán megszületett, azt mutatja, hogy mi fenyegette az egyiptomi függetlenséget. XII. Ptolemaiosz azonnali cselekvésre kényszerült, hogy trónját megtartsa és Egyiptom szuverenitását megvédje. Az erős Római Köztársasággal szó sem lehetett háborúról, ezért inkább vesztegetési hadjáratba kezdett. Ennek célja az volt, hogy Róma elismerje XII. Ptolemaioszt uralkodónak, aki e cél érdekében különféle politikai pártokhoz tartozó római hivatalnokokat vesztegetett meg. Különösen erős kapcsolatot igyekezett kialakítani Pompeiusszal, a kiemelkedő hadvezérrel és államférfival. Az egyiptomi fáraó odáig elment, hogy egy súlyos aranykoronát küldött Pompeiusnak. A római elit megvesztegetése nem volt olcsó, ezért XII. Ptolemaiosznak adókat kellett emelnie, ami ellenállást váltott ki Egyiptomban. A lakosság olyan ellenséges volt királyával, hogy Ptolemaiosz Kr. e. 63-ban kénytelen volt Pompeiushoz fordulni, és a segítségét kérni az egyiptomi lázadás leveréséhez. Az Egyiptomban fokozatosan romló helyzet ellenére XII. Ptolemaiosz folytatta a felszerelések küldését Pompeius seregének, bár a római hadvezér megtagadta a segítségnyújtást a lázadás leverésében. Ptolemaiosznak így nem volt más választása, mint hogy még több pénzt kölcsönözzön a római hitelezőktől. A politikai helyzet Egyiptomban egyre durvult, mivel a súlyos adókat munkabeszüntetéssel fogadták. Világos volt, hogy XII. Ptolemaiosznak tennie kell valamit – méghozzá gyorsan. Az egyiptomi uralkodó ezért csillagászati összeget, 6000 ezer talentumot (durván Egyiptom teljes évi bevételét) ígérte Pompeiusnak, továbbá egy másik férfiúnak is: Julius Caesarnak. Ez – rövid távon legalábbis – helyes lépésnek bizonyult, Kr. e. 59-ben, első consuli ideje alatt Caesar biztosította, hogy a római senatus elfogadja XII. Ptolemaioszt Egyiptom uralkodójaként. Vesztegetés és száműzetés Ptolemaiosz bajai azonban korántsem értek véget. Róma elismerése nemigen segítette az uralkodót abban, hogy megbirkózzon a saját birodalmában uralkodó feszült politikai helyzettel. A rómaiak nem annektálták Egyiptomot, viszont elfoglalták Ciprust, a sziget uralkodója, XII. Ptolemaiosz megszégyenített féltestvére (akit szintén Ptolemaiosznak hívtak) megmérgezte magát. Az alexandriai elit, amely a féltestvért a ciprusi trónra ültette, az annexiót XII. Ptolemaiosz óriási kudarcának tekintette. Mivel az ország a Rómának fizetett hatalmas kenőpénzek miatt teljesen elszegényedett, az egyiptomi udvar Kr. e. 58-ban arra kényszerítette uralkodóját, hogy hagyja el Egyiptomot. XII. Ptolemaiosz Róma felé vette útját. A megalázott egyiptomi király 11 éves lánya, VII. Kleopátra társaságában kezdte meg száműzetését. ullstein bild / ullstein bild / Getty Images Ptolemaiosz ábrándjai, hogy egy dinamikus, független Egyiptom hatalmas vezére lehet, széthullottak. A dolgok még rosszabbra fordultak, amikor távollétében másik lánya, IV. Bereniké szerezte meg a trónt anyjával, VI. Kleopátrával. Ez a közös uralom nem tartott sokáig, mivel VI. Kleopátra Kr. e. 57 vége előtt meghalt. Attól félve, hogy a rómaiak beszállnak a versenybe, IV. Berenikét arra biztatták, hogy kössön házasságot. Kr. e. 56 tavaszán hozzá is ment egy Arkhelaosz nevű nemeshez. Bár XII. Ptolemaiosz szövetségesre talált vendéglátójában, Pompeiusban, eközben Rómában az egyiptomi uralkodó visszahelyezése a trónra bonyolult politikai üggyé vált, amit az döntött el, hogy a római senatus elhiszi-e, hogy Ptolemaiosz ki tudja fizetni adósságait a római hitelezőknek. IV. Bereniké és Arkhelaosz sem akart ölbe tett kézzel ülni e vita alatt, inkább egy száz férfiból álló delegációt küldtek az alexandriai Dión filozófus vezetésével. E küldöttségnek azzal kellett érvelnie a római senatus előtt, hogy Egyiptom jogos uralkodói Bereniké és Arkhelaosz, mi több, XII. Ptolemaiosz nem képes visszafizetni a kölcsönöket. Ptolemaiosz ekkor mutatta ki valódi természetét, és bérgyilkosokat küldött, hogy a Rómába vezető úton megöljék a küldötteket. Legtöbbjük Puteoli (ma Pozzuoli) római kikötővárosban halt meg, míg azokat, akiknek sikerült elérniük a birodalom fővárosát, ott ölték meg. A filozófus Diónt vendéglátója otthonában mérgezték meg. A gyilkosságok senatusi kivizsgálását tervbe vették, de mivel XII. Ptolemaiosz Kr. e. 57-ben pénzt kapott a római bankároktól, és egy nyomozás nagy kockázatot jelentett e kölcsönök visszafizetését illetően, soha nem került rá sor. A dolgot, amennyire lehetett, eltussolták. A végső csata Az „egyiptomi kérdés” végső megoldása Kr. e. 55-ben jött el, amikor Ptolemaiosz újabb vesztegetési pénzeket küldött római támogatóinak. Ennek eredményeként Aulus Gabinius szíriai proconsul teljes súlyával Ptolemaiosz kampánya mögé állt, hogy az visszanyerje Egyiptom trónját. Miután Palesztinán átvonult, Ptolemaiosz római támogatású hadserege Alexandria felé indult. A város előtt IV. Bereniké és Arkhelaosz erőit szétverték. Marcus Antonius, aki a római lovasságot felügyelte, megmentette a csatában megölt Arkhelaosz holttestét, így biztosítva neki a tisztességes királyi temetést. Az ekkor 14 éves Kleopátra a római sereggel érkezett Egyiptomba, és Marcus Antonius később elmondta, hogy ekkor szeretett bele. Az egyiptomi trónra visszakerülő XII. Ptolemaiosz nem vesztegette az időt, hogy hatalmát megerősítse: IV. Berenikét és annak sok hívét megölette. Ki tudja, legközelebb hova fordult volna XII. Ptolemaiosz pénzügyi segítségért, de élete végéhez közeledett, és – legalábbis úgy tűnik – megpróbálta felkészíteni országát a jövőre. Kr. e. 52 egy bizonyos pontján lányát és egyben legidősebb életben maradt gyermekét, VII. Kleopátrát társuralkodóvá tette. Végrendeletet is készített, amelyben kikötötte, hogy a hagyomány szerint a lánynak legidősebb fivérével, XIII. Ptolemaiosszal együtt kell uralkodnia. Az egyiptomi fáraó Rómát bízta meg, hogy ügyeljen végakaratának teljesítésére. XII. Ptolemaiosz Kr. e. 51 elején meghalt. Vesztegetéseivel sikerült biztosítania Egyiptom függetlenségét, de az ország gazdasága romokban hevert, Ciprus szigete elveszett és Róma most már hatalmas befolyást gyakorolt Egyiptomra. Lánya csődbe ment országot örökölt, amely erősen függött a római hadvezérek és politikusok szeszélyeitől. És Kleopátra vesztét végül az erős római hadvezérekkel való további viszonyai okozták. A cikket Boross Anna fordította. A History Magazin 24.hu-n megjelent legizgalmasabb cikkei a közelmúltból: Munkásokat és tengerészeket öltek halomra a szovjetek Saját felesége ölhette meg a római császárt Ő terjesztette el a sötét zsaruk konteót Ezért végezték ki Béri Balogh Ádámot