Az iráni háború első óráinak öt tanulsága – Szalai Máté gyorselemzése

2026-02-28 - 12:04

Szombat reggel egy közös amerikai-izraeli támadással kirobbant az újabb iráni háború. Egy éven belül ez a második, két éven belül a negyedik alkalom, hogy Irán területét külső támadás éri. Legutóbb a tavaly júniusi tizenkét napos háborúban állt szembe az Egyesült Államok és Izrael Teheránnak: akkor a konfliktus viszonylag gyorsan lezárult, és a legrosszabb forgatókönyveket sikerült elkerülni. Ugyan első ránézésre a mostani akció hasonlónak tűnhet a tavalyihoz képest, már az első órák is alapvető különbségeket mutattak. A most kezdődő háború kiterjedtebb, ambiciózusabb, és rövid idő alatt magasabb szintre eszkalálódott, mint akkor a teljes konfliktus. Már most, pár óra alatt több regionális tabu dőlt le, ami miatt a politikai szereplők viselkedését nehéz, ha nem lehetetlen előre jelezni. Ennek ellenére már szombat délelőtti órákban is látható a háború öt fontos, stratégiai jellemzője, amelyekre támaszkodni tudunk a helyzet felmérésére. 1. A támadás célja az iráni rezsim bukásának előkészítése Ugyan az elmúlt hetekben az amerikai-iráni tárgyalások elsősorban az iráni nukleáris programról szóltak, a mostani akció célja ennél átfogóbb. Donald Trump amerikai elnök és Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök is rögtön a rezsim bukásáról beszélt. Mindketten arra szólították fel az iráni lakosságot, hogy lázadjanak fel a rezsimmel szemben, hiszen most lehetőségük van megbuktatni a kormányzatot. Nemcsak a retorika, de az amerikai-izraeli légikampány célpontjai is alátámasztják ezt a szándékot. Amíg tavaly a tizenkét napos háború során elsősorban nukleáris létesítményeket igyekeztek kiiktatni, most úgy tűnik, hogy katonai és politikai létesítményeket támadtak az ország számos nagyvárosában. A hírek szerint az első csapások két célt szolgáltak: az iráni vezetők kiiktatását és az iráni válaszadási képesség csökkentését. Ennek sikeressége még nem világos. A rezsim bukása mint politikai cél megválasztása elég ambiciózus, és egyelőre ettől nagyon messze vagyunk. Arra a térségben nem nagyon láttunk példát, hogy pusztán bombázásokkal sikerüljön egy kormányt megbuktatni. A beavatkozás politikai célját tehát vagy egy iráni felkeléssel, vagy egy szárazföldi invázióval lehetne elérni. Az utóbbit nem készítette elő az amerikai hadsereg, az előbbi pedig csak nagy áldozatok árán és nem azonnal valósulhat meg. atemeh Bahrami / Anadolu / AFP Füst Teherán város központja felett, miután az izraeli hadsereg csapást mért a fővárosra február 28-án. 2. Az USA nem követi Izraelt, hanem kezdeményezőként lépett fel Tavaly egy izraeli támadással indult a konfliktus. Végül a Trump-kormány is belépett, és az utolsó napokban nagy légicsapásokat hajtott végre, majd részleges, taktikai eredmények után lezárta a konfliktust. Most viszont az Egyesült Államok Izraellel együtt kezdte a légikampányt. Ez nem rögtönzött döntés volt, hanem tudatos, előkészített amerikai fellépés, amelyet hónapok óta tartó tervezés előzött meg. Ennek az apró különbségnek hatalmas jelentősége van. Egyrészt az amerikai kezdeményezés hatással van a térségbeli államok viselkedésére. Izraelt könnyű és politikailag hasznos elítélni, az Egyesült Államokkal viszont már óvatosabban bánnak az államok, főleg azok, amelyek biztonsága függ az amerikai hadseregtől. Nem véletlen, hogy az Öböl-monarchiák, amelyek tavaly gyorsan elítélték Izraelt, és politikailag kiálltak Irán mellett, most nagyrészt csendben maradtak. Másrészt az eszkalációs létra a tavalyihoz képest sokkal magasabbról indul. Fegyveres konfliktus esetén általában a politikai és katonai támadás nem maximális kapacitással indul, hanem hagy teret magának arra, hogy növelje vagy éppen csökkentse a nyomást. Most az amerikai részvétel és a támadás kiterjedése miatt sokkal magasabbról indulunk. 3. Az iráni válaszlépés gyors és kiterjedt volt Szemben a tavaly júniusi háborúval, Irán ma azonnal és sosem látott mértékben intézett válaszcsapást. Izrael mellett az iráni rakéták célba vették Jordániát, Bahreint, az Egyesült Arab Emírségeket, Kuvaitot és Katart – olyan államokat, amelyek területén komoly amerikai katonai jelenlét található. Ráadásul a Perzsa-öböl két oldala között ilyen kiterjedt konfliktusra még nem volt példa. Ezekre a támadásokra az Öböl-államok fel voltak készülve, a rakéták jelentős részét, úgy tűnik, sikerült még a levegőben kiiktatni. Ugyanakkor ezen támadások jelentőségét nem szabad alábecsülni. Egyrészt máris vannak hírek becsapódásról Bahreinben és az Emírségekben (ott legalább egy ember meghalt). Másrészt ha az akció során amerikai katonák haltak meg, az tovább fűtheti a konfliktust. Harmadrészt annak ellenére, hogy amerikai katonai célpontokat vett célba az iráni hadsereg, ettől még ez hat az Öböl-államokkal való kapcsolatokra is. Ez azért is fontos, mert ezek a monarchiák (Bahreint leszámítva) normalizálták a kapcsolataikat Iránnal az elmúlt években, és közvetítőként tudtak fellépni Irán és az Egyesült Államok között. A fő célja a kiterjedt válaszlépésnek, hogy megváltoztassa az amerikai kalkulációt, és növelje az Iránnal szembeni akció politikai és biztonsági árát. Kérdéses azonban, hogy Irán mennyire tudja fenntartani ezeket a támadásokat. Az Öböl-államokkal szemben Teherán fel tudja használni a rövidtávolságú rakétáit is, amelyeket tavaly nem pazarolt el az Izraellel való hadakozásban, és amelyeket Izrael nem vett célba (hiszen nem voltak rá nézve veszélyesek). Ettől függetlenül a csapások olyan biztonságpolitikai tabukat döntöttek le, ami hatással lesz a világgazdaság számára igen fontos régióra. Ahmad Gharabli / AFP Egy izraeli lakos keres menedéket légiriadó közben Jeruzsálemben 2026. február 28-án, miután bejelentették, hogy Izrael „megelőző csapást” mért Iránra. 4. Irán stratégiai magányossága egyértelműbb, mint valaha A megnövekedett tétek ellenére senki nem rohan Irán segítségére. A regionális szövetségesek, így a libanoni Hezbollah és a jemeni húszik egyelőre nem rohannak megtámadni Izraelt vagy az Egyesült Államokat, bár utóbbiak adtak ki elítélő közleményt és fenyegetéseket a Vörös-tenger térségére vonatkozóan. Teherán nagyhatalmi partnerei, Oroszország és Kína is csak retorikai szinten lépnek fel. Az Öböl-monarchiák szerepe pedig megváltozott: tavaly kulcsszerepük volt a konfliktus kezelésében, most viszont szinte azonnal támadás alá kerültek. A stratégiai magányosság tovább gyengíti Irán pozícióját. A kormány feltehetően túl tudja élni a következő napokat, de még ha ez sikerül is, a mozgástere egyre jobban szűkül. Ebből kifolyólag nehezen látható, hogy Teherán hogyan tud kijönni abból a negatív spirálból, amiben 2023 óta benne van. 5. A diplomácia és a nemzetközi jog súlya tovább csökken Sajnos ez az a szempont, amiben a mostani háború a leginkább hasonlít a tavalyira. Megfordítva a régi bölcsességet, ma már inkább a politika jelenti a háború folytatását más eszközökkel. Nem a katonai nyomás szolgálta a tárgyalások sikerességét, hanem a tárgyalások szolgálták a kényszerítést és a háborús készülődést. Nemzetközi jogi szempontból az amerikai-izraeli támadásnak nem volt semmi alapja: Venezuelát, Gázát és a tavalyi iráni háborút követően most ismét azt láthatjuk, ahogy az Egyesült Államok maga tesz aktívan a nemzetközi jog leépítéséért. Ez Európa biztonságára is hatni fog – bár közvetlenül a háború nem fenyeget minket, leszámítva a térségben tartózkodó európai állampolgárokat. Ám a sokadik alkalom ez, amikor egy, a tágabb szomszédságunkban kitörő konfliktus kapcsán az európai országok befolyása minimális. Ahogy a diplomáciai módszerek háttérbe szorulnak, ez a befolyás is tovább fog csökkenni. Ilia Yefimovich / AFP Zsidók imádkoznak, miután menedéket találtak Tel-Avivban 2026. február 28-án.