A talajvízfigyeléssel megbízott cég szerint „haváriaszerű” esemény történhetett a sóskúti Dongwhánál

2026-02-25 - 09:33

Nemrég számoltunk be arról, hogy a sóskúti Dongwha elektrolitgyár és NMP-hasznosító üzem területén súlyos környezetszennyezés történt több mint fél évvel a próbaüzem megkezdése előtt. Az egyik monitoring kútban a 2023. október 20-án végzett mérés a talajvízben akut mérgező NMP (N-metil-2-pirrolidon) vegyületet mutatott ki extrém magas, 2510 mg/l koncentrációban. Az akkumulátorgyártáshoz nagy mennyiségben használt szerves oldószer nem kerülhetne ki a környezetbe, ennek ellenére az akkumulátorgyárak környékén megjelenik. Bár veszélyes anyagról van szó, határérték nincs rá, ezért az oldószer abban az időben érvényes nemzetközi biztonsági adatlapját vettük alapul, mely szerint a vízben mért 5 mg/l koncentráció még tolerálható. A sóskúti üzem udvarán kimutatott mennyiség tehát az akkori nemzetközi normát határértéknek véve ötszázszoros túllépést jelent. A 2025-ös frissítés óta a „határérték” a jelenleg érvényes nemzetközi adatlap szerint 0,25 mg/l, tehát a túllépés mai mértékkel tízezerszeres. A jogszabály szerint műszaki meghibásodás, baleset vagy nem megfelelő működés miatt bekövetkező környezetszennyezés esetén 48 órán belül jelenteni kell a hatóságnak az eseményt, a megtett intézkedéseket és azok eredményességét. Előző cikkünk megjelenésekor úgy tudtuk, hogy az üzem a mérési eredményről nem értesítette a hatóságokat, és csak majdnem két évvel később, 2025 szeptemberében derült rá fény a dologra, amikor a Dongwha új egységes környezethasználati engedélyért folyamodott. Nemrég azonban tudomásunkra jutott, hogy valójában a vízügyi hatóság sokkal korábban, fél évvel az ominózus mérés után már bizonyíthatóan tudott a súlyos környezetmérgezésről, ám nem tett semmit a szennyezés kiterjedtségének felmérése és a kár elhárítása érdekében. Ha nincs rá határérték, kár is foglalkozni vele? Mint korábban megírtuk, a Sóskúti Civil Kör aktivitásának köszönhetően a Pest Vármegyei Kormányhivatal úgy módosította a Dongwha egységes környezethasználati engedélyét, hogy monitoring rendszer kiépítését írta elő a felszín alatti vizek tisztaságának ellenőrzésére. A három talajvízfigyelő kút létesítésével és a vízjogi engedélyezési eljárás lefolytatásával a Dongwha az Eurofins Analytical Services Hungary Kft.-t bízta meg, és ez a cég végezte a félévenkénti méréseket, illetve a laboreredmények kiértékelését is. A hatóság előírása szerint a mérési eredményeket a Dongwhának mindig a következő év január 31-éig kellett volna feltöltenie a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság (mint vízügyi hatóság) felületére. 2024. március 31-ig ráadásul két évre visszamenően részletes értékelő jelentést is kellett volna készítenie a mérési eredményekről. A koreai cég azonban mindkét határidőt elmulasztotta, amire a vízügyi hatóság 2024. májusi értesítésében fel is hívta a figyelmét. A hatóság azt is megírta, hogy az üzemnek lejárt a vízjogi engedélye a talajvízfigyelő kutak üzemeltetésére, és új tervdokumentáció benyújtását kérte, cég hanyagságát azonban nem szankcionálta, bírságot nem szabott ki. Az Eurofins AS. által készített teljes dokumentáció június közepén érkezhetett be, és tartalmazta a monitoring kutak korábbi és legfrissebb (2024. május 29-i) mérési eredményeit is. A hatóság embere számára tehát ekkor kiderülhetett a 2023. október 20-i mérés mellbevágó eredménye, amikor is több vizsgált komponens koncentrációja is meghaladta a felszín alatti vizekre vonatkozó rendelet B szennyezettségi határértékeit: az ammónium tartalom például 13-szorosan, arról nem beszélve, hogy az egyik kútban 2510 mg/liter NMP-t találtak. Az Eurofins összefoglalója hangsúlyozta, hogy bár az NMP-re nincs határérték, ez a koncentráció olyan kiugróan magas – ráadásul a vízmintában az ammónium jelentős növekedése mellett megjelent az arzén és az antimon is –, hogy valamilyen „haváriaszerű” esemény történhetett. Ennek kivizsgálását haladéktalanul szükségesnek tartotta. A hatóság nem kért tényfeltárást, se kármentesítést A hatóság embere a csomagot áttanulmányozva június 21-én hiánypótlást kért, méghozzá „egy esetleges talaj/talajvízszennyezésre vonatkozó specifikus havária tervet, amely tartalmazza a felszín alatti közegeket ért szennyezés esetén az intézkedéseket (pl. mintavételezés), a kárelhárításhoz szükséges eszközöket, illetve az utómonitoring vizsgálatok rendjét (amennyiben szükséges).” Ebből kiderül egyrészt, hogy az üzemnek nem volt havária terve vízszennyezés esetére, másrészt a megfogalmazásból kiolvasható, hogy nem a konkrét haváriát észlelve, arra vonatkozóan kért intézkedési tervet, hanem ha majd egyszer a jövőben szükség lenne rá. A szakértő cég által kiugrónak nevezett NMP-szennyezés viszont hidegen hagyta a hatóság emberét: nem kért azonnali tényfeltáró vizsgálatot, a szennyezés lehatárolását, az NMP-vel elöntött terület kármentesítését. Bár az akkor legfrissebb (2024. május 29-i) mérés szerint a monitoring kútban már 1 mg/l alatt maradt az NMP koncentráció, három további vizsgált komponens mértéke is meghaladta a rendeletben meghatározott B szennyezettségi határértékeket: az ammónium és az arzén koncentrációja ismét jelentősen növekedett, a nikkelé – ami korábban nem volt B határérték felett – 2,5-szeresen haladta meg a határértéket. Ennek feltárását sem kérte. Arra vonatkozóan sem kért további kivizsgálást, amit a dokumentáció alapján megtudhatott a Dongwha ügyvezető igazgatója, Cho Wookhwan 2024. június 11-én kelt nyilatkozatából az NMP „haváriaszerű” megjelenésének vélhető okáról. „A DTV-1 jelű kútban kimutatott NMP-t, illetve a határértéket meghaladó antimon tartalmat a próbaüzem során az NMP bepárló torony (ennek feladata a beérkező hulladék NMP víztartalmának eltávolítása – a szerk.) és tartályok kármentő rendszerének (a veszélyes anyagok tárolására szolgáló biztonsági zóna) csapadékvíz elvezető rendszerében történt meghibásodás (pl. helytelen szelepműködtetés, korrózió, vagy a csapadékvíz-elválasztó rendszer tömítetlensége) és a vállalat területén dolgozó külsős szolgáltató munkavállalóinak szabályszegő cselekedete eredményezhette.” Az indoklás első felét azért húzzuk alá, mert a későbbi hivatalos dokumentációból ez a rész eltűnt, a balhét a „külsős szolgáltatóra” tolták át. Ami természetesen szépségtapasz, hiszen ez nem szüntette (volna) meg a Dongwha felelősségét. „Nem köthető a Dongwha működéséhez” A Sóskúti Civil Kör – amely az NMP-elöntésről ugyan csak két évvel később értesült, a többi eredményt azonban sikerült kikérnie – rákérdezett a kiemelkedően magas ammónium-, arzén- és antimon-szintre. A cég vezetése erre nekik azt felelte, hogy ezek egyike sem köthető a Dongwha működéséhez. „Az ammónia a szomszédban folyó mezőgazdasági tevékenység eredménye, az arzén a rétegvizekben előforduló feldúsulás következménye, az antimon eredete ismeretlen.” Bár a vízügyi hatóság teendője ekkor a szennyezettség mértékének, kiterjedtségének teljes körű feltárása lett volna, a hivatalos dokumentumokban nincs nyoma annak, hogy ez megtörtént volna. Ha súlyos szennyezettségre derül fény, fel kellett volna függesztenie – vagy korlátoznia – a Dongwha tevékenységét, sőt akár vissza is vonhatta volna az üzem egységes környezethasználati engedélyét. Az ilyen esetekben kiszabható bírság napi 100 ezertől 1 millió forintig terjedhet. Ettől azonban a hatóság megkímélte a szennyezőt. Ahogyan attól is, hogy az ilyenkor kötelezően elvégzendő fúrásokkal, mérésekkel, az eredmények kiértékelésével lehatárolja a szennyezett területet, és megkezdje a kármentesítést. Ez pedig különösen fontos lett volna, mert a talaj minősége miatt a felszín alatti víz errefelé szennyeződésre érzékeny területnek minősül. A hivatalos dokumentációban megnyugtatónak szánt megjegyzés, miszerint a kútban fél évvel később már 1 mg/l alatt maradt az NMP-koncentráció, nem oszlatja el az aggodalmat. Az NMP vízben jól oldódó vegyület, amellyel azóta, hogy a kormány telerakta akkuipari létesítményekkel az országot, kénytelenek vagyunk együtt élni. Úgy, hogy a vonatkozó rendeletben a mai napig nincs rá B szennyezettségi határérték, holott szakemberek sürgetik. Vajon merre jár most a kiömlött oldószer? A Sóskút határában kiszabadult oldószert az akkor vélhetően északi–észak-nyugati áramlási irány Pusztazámor, Etyek irányában sodorhatta tovább. Ennek a mezőgazdasági művelés alatt álló területek gazdái aligha örültek volna, ha tudják. Ráadásul elméletileg juthatott belőle a légvonalban mindössze 500 méterre folydogáló Zámori-patakba is, amellyel viszont akár Tárnok felé is változtathatott irányt, és csordogálhatott el egészen a Benta-patakig, hogy az Elvira-major kísérleti ültetvényei mellett a Benta-horgásztó érintésével elérje a Dunát. Ebben az időszakban zajlott a vízügyi hatósági feladatok átpakolása a katasztrófavédelmi igazgatóságoktól a kormányhivatalokhoz, amelyek 2024 októberétől vették át a vízügyi hatósági feladatellátást. Ez is szerepet játszhatott abban, hogy a Dongwha csak egy évvel később, 2025 májusában kapta az első vízügyi hatósági ellenőrzést – akkor már a kormányhivataltól. Éppen a környezetvédelmi hatósági ellenőrzés másnapján (utóbbi hatóság ekkor egy hét különbséggel kétszer is kivonult). Mint megírtuk, a környezetvédelmi hatóság számos hulladékkezelési hiányosságot tárt föl, és ezek megszüntetésére két pontban intézkedési kötelezettséget írt elő, és eljárást indított, melynek végén 750 ezer forintra bírságolta a Dongwhát. A felszín alatti vizeket elszennyező NMP-ről azonban – a mérési eredmény közlésén túl – érdemben nem esett többé szó. A Dongwha 2025. augusztus 22-én tett hivatalos nyilatkozata szerint környezet- illetve természetkárosítás, valamint a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése miatt a hatóságok büntetőjogi felelősséget, illetve kármentesítési kötelezettséget nem állapítottak meg. Az üzem részére 2025. december 23-án kiadott új környezethasználati engedélyben a cég patyolattiszta: a vizeket érintő „rendkívüli káresemény, illetve a földtani közeg állapotát veszélyeztető havária esemény nem történt”. „A telephely a Környezetvédelmi Hatóság nyilvántartása szerint kármentesítéssel nem érintett.” Így aztán nem tudjuk, hogy az NMP-vel sokezerszeresen szennyezett víz merre terjedt szét, hol, milyen élővizet, talajt mérgezett, milyen növényzetet itatott, kifejtette-e valahol a térségben akut toxikus magzatkárosító hatását. Egy halvány reménysugár azért pislákol még. Február első napjaiban ugyanis Tarnai Richárd, Pest vármegye főispánja arról értesítette Sóskút polgármesteri hivatalát, hogy a környezetvédelmi hatóság december 23-ai határozata, melyben a Dongwha egységes környezethasználati engedélyét 2035 végéig ismét kiadta, az önkormányzat észrevételei nyomán „benyújtott fellebbezések miatt nem vált véglegessé”. A napokban pedig az önkormányzat arról tájékoztatta a lakosságot, hogy a kormányhivatal felfüggesztette a Dongwha Electrolyte Hungary Kft. veszélyesanyag‐kezelési tevékenységét. Egyben előírta az üzemnek, hogy igazolja a beépített vízalapú oltóberendezés megfelelő működését, és azt, hogy a telephelyen egyidejűleg jelen lévő veszélyes anyagok mennyisége nem haladhatja meg a jogszabály által előírt alsó küszöbérték egynegyedét. Talán még arra is sor kerülhet, hogy a hivatal pótolja az elmaradt tényfeltárást. Most már jóval nagyobb körben kellene vizsgálódnia, mint két évvel ezelőtt kellett volna, de még mindig nem késő.