A szoftpornót és a szuperhősöket is bevállalta, most bűnbánó apaként nyerhet Oscart – bemutatjuk Stellan Skarsgårdot

2026-03-08 - 19:14

Még mindig nem tudom, mi leszek, ha felnövök. Ezt csak mókából csinálom – árulta el egy interjúban Stellan Skarsgård a szakmáját, a színészetet firtató kérdésre. Ő ugyanis rendre azt hangsúlyozza, hogy a színészet neki szórakozás, olyan, mintha még mindig gyerek lenne, és meg lenne engedve, hogy sose nőjjön fel. Ha eddig nem tette, nem is most, hetvennégy évesen fog felnőni, és ez így van jól: több mint öt, a szakmában eltöltött évtized után őt tartják az idei Oscar egyik legnagyobb esélyesének az Érzelmi értékben nyújtott alakítása miatt, ahol egy, a lányaihoz kapcsolódni képtelen apát játszik. Tehetségét jól mutatja, hogy ehhez nem tudott saját élményekhez nyúlni: nyolc gyereke van, akikkel szoros a kapcsolata. Ő is a lányok miatt lett színész Skarsgård maga is nagy családban nőtt fel Göteborgban: az öt testvér közül ő volt a legidősebb. Szülei ateisták voltak, ami némiképp ritkaság volt a katolikus többségű Svédországban, Skarsgård szintén ateistának vallja magát. Interjúiban rendre kiemeli, mennyire szerencsésnek érzi, hogy értelmiségi családban nőtt fel, ahol már egészen kicsi kora óta olyan témákról beszélgettek, mint a polgárjogi mozgalmak, a feketék helyzete vagy a holokauszt. Nem véletlen, hogy példaképei közt elsősorban politikusok vannak, ezek közül is a legnagyobb Dag Hammarskjöld Nobel-békedíjas svéd diplomata, az ENSZ második főtitkára. Bár már az iskolai darabokban is szerepelt, első karrierálma a diplomácia volt, csak aztán rájött, hogy a lányok szeretik a színészeket (ez a felismerés sok más színésznél is közrejátszott). Diplomata akartam lenni. Ez volt az álmom. Tizenhat éves koromig nem vettem komolyan a színészkedést, de akkor szerepet kaptam egy svéd sorozatban, ami azonnal híressé tett. A lányok sikoltoztak miattam. Azelőtt soha nem érdekeltem a lányokat. Hirtelen a diplomata pálya már nem tűnt annyira vonzónak, mint korábban – mesélte egy interjúban a kezdetekről. A szóban forgó sorozat a Bombi Bitt och jag volt, amelyben Skarsgård eljátszotta a svéd Huckleberry Finnt. Mivel Svédországban ekkor – 1968-at írunk – csak egy csatorna volt, mindenki ezt nézte, a vadóc fiú szerepében pedig az egész ország megismerte. Szülei támogatók voltak a színészettel kapcsolatban – apja is amatőr színész volt –, de ahhoz ragaszkodtak, hogy tanuljon is. A sorozat után nem annyira a tévézés, inkább a színház érdekelte, ám ezt egyre nehezebben tudta összeegyeztetni az iskolával. Mikor lehetőséget kapott, hogy egy másik város színházában játsszon, azonnal otthagyta a középiskolát – édesapja pedig végül támogatta ebben. Mindez jó döntésnek bizonyult: a húszas éveitől kezdve folyamatosan kapott színházi szerepeket a svéd Royal Dramatic Theatre-ben. Évekkel később a kamera elé is visszatért, ám némiképp meghökkentő műfajban: erotikus filmekben szerepelt. Első filmje a Raid in the Summer című szexkomédia volt, amelyet az Anita: Swedish Nymphe követett, ebben egy nőt próbált kigyógyítani nimfomániájából. A szoftpornó műfaja érdekes hatással volt a színészre: lámpalázas lett. Nem azért, mert elszokott volna a kamerától, hanem azért, mert úgy vélte, nagyon rossz filmekben játszott, emiatt szégyellte magát. Ez azzal járt, hogy utána öt évig nem mert kamera elé lépni. A filmszínészethez végül egy hallgatói film révén tért vissza, amelyet a barátaival csinált. Ezt követte az áttörés: 1982-ben mutatták be Az együgyű gyilkost, amelyben egy szellemileg visszamaradott férfit játszik. Alakításáért egyrészt Ezüst Medvét nyert a Berlinálén, másrészt ennek köszönhetően lett New York-i ügynöke, ami belépőt jelentett az amerikai filmiparba. Skarsgårdot elsősorban marcona külföldi – jellemzően szláv vagy skandináv – antagonistaként alkalmazták: a nagy amerikai áttörésében, a Vadászat a Vörös Októberre című filmben például gonosz szovjet tengeralattjáró-kapitányt alakított Sean Connery és Alec Baldwin mellett. Még ugyanebben az évben – 1990-ben – bemutatták azt a filmet, amely egyrészt alapjaiban változtatta meg a színművészetről vallott nézeteit, másrészt emiatt a rendszerváltást éppen Budapesten élte át – ez utóbbiról 2019-ben lapunknak is mesélt. Skarsgård 2025-ben azt nyilatkozta, hogy karrierje elején egészen máshogy látta azt, mi a művészet. „Fiatal koromban sokkal elbizakodottabb voltam. Úgy gondoltam, hogy a művészet valami elszigetelt dolog, amit nem szabad bemocskolni. Akkoriban úgy véltem, soha nem vállaltam volna a Mamma Mia!-t. De ahogy öregszem, egyre toleránsabbá válok azzal kapcsolatban, hogy milyen projekteket vállalhatok. Kevésbé követelem meg filmjeimtől az abszolút hasznosságot, mint amikor húszévesen radikális voltam. Korábban didaktikusabb voltam, állandóan azt kérdeztem: mi a célja?” MAFAB Az együgyű gyilkos (1982) A szemléletbeli váltáshoz az kellett, hogy Budapestre érkezzen, és eljátssza Raoul Wallenberget. „Pontosan meg tudom mondani, mikor változott meg, de persze az is lehet, hogy ez csak egy utólagos következtetés. A Jó estét, Wallenberg úr! című filmben Raoul Wallenberget játszottam, aki a második világháború alatt több tízezer magyar zsidót mentett meg. Később a Szovjetunió elfogta és kivégezte. Élete utolsó három szabad hetére koncentráltunk, amikor Budapest maga volt a földi pokol. A németek már elhagyták a várost, és a nyilasok vették át az irányítást.(...)” Nagyon sötét film volt. Az igazi budapesti gettóban forgattunk, olyan emberek is éltek ott, akik gyerekként a második világháború alatt is ugyanott éltek. Számukra én egy mitikus Wallenberg voltam, az éjszakai forgatások alatt odajöttek hozzám, megérintettek. Vodkás kávét adtak nekem, hogy melegen tartsanak. Éjszaka nem tudtam aludni, részegen kóboroltam a temetőkben. Már nem az számított, hogy jó filmet készítünk-e; az egyetlen fontos dolog az volt, hogy hűek legyünk azokhoz az emberekhez. Utána egy ideig nem csináltam új filmet – mesélte a drámáról. OUTNOW A Jó estét, Wallenberg úr! (1990) A kilencvenes évektől jöttek az egyre nagyobb felkérések, elsősorban mellékszerepek, többek közt az olyan alkotásokban, mint Good Will Hunting, A Karib-tenger kalózai, az Angyalok és démonok, a Mamma Mia!. Természetesen a nagy franchise-gépezet sem hagyta ki: bevették a Marvel-univerzumba (Thor-filmek, Bosszúállók-filmek) és a Star Warsba (Andor) is, az utóbbi években pedig a Dűne-filmekben is feltűnt Vlagyimir Harkonnen báróként. Sokan az HBO remek Csernobiljából ismerték meg a nevét, ahol a marcona, de becsületes Borisz Szcsrebinaként játszott nagyot, Golden Globe-ot is kapott érte. Skarsgård azonban azon európai színészek egyike, akik jó pénzért és némi mókáért vállalnak blockbuster szerepeket, mellette azonban ízig-vérig európai alkotók maradnak, legnagyobb kihívásaikat inkább a kontinens rendezőinek filmjeiben keresve. Kifejezetten szeret például olyan rendezőkkel dolgozni, akiket Triernek hívnak. HBO / Photo12 / AFP Csernobil (2019) Ha Lars von Trier azt kéri, pornózzon, Stellan Skarsgård pornózik Skarsgård nevét leggyakrabban a dán film fenegyerekével, Lars von Trierrel kötik össze, és ez nem véletlen: mindezidáig hatszor dolgoztak együtt. A svéd színésznek már a nyolcvanas években feltűnt a különc rendező: az első nagyjátékfilmes rendezését, az 1984-ben bemutatott A bűn lélektanát látva döntötte el, hogy „nagyon szeretnék ezzel a rendezővel dolgozni, ha elkezdik érdekelni az emberek.” Ez Trier később Aranyszív-trilógiájának első felvonásával jött el: a film producere a Hullámtörés forgatókönyvével kereste meg a színészt a kilencvenes évek derekán. Egy lebénult olajmunkást alakított, aki állapota miatt nem tudja kielégíteni az egyre nagyobb szexuális étvággyal rendelkező feleségét, így bizarr megoldához folyamodnak. Skarsgård azonnal igent mondott. Első találkozásuk is ennek kapcsán történt, Skarsgård koppenhágai otthonában kereste fel Triert Helena Bonham Carterrel (aki eredetileg a női főszerepet játszotta volna, ám a sok szexjelenet és meztelenkedés miatt végül nem vállalta.) Helena szintén ott volt, vele elmentünk a házához, ajtót nyitott, és láttam, hogy a testbeszédemet olvassa. Azt mondta: »meg ne ölelj, utálom a fizikai kontaktust,« szóval természetesen megöleltem. Vonaglott a karjaimban, próbált kiszabadulni. Aztán megnyugodott, én pedig elengedtem. Azóta ölelkezünk – mesélte első találkozásukról. Az ölelés nem rettentette el Triert, sorozatában, a Birodalomban is feltűnt, és következő filmjei, a Táncos a sötétben, a Dogville és A melankólia szintén Skarsgårddal készültek el. Ahogy a rákövetkező is, amelyhez a dán rendező nem mindennapi módon kérte fel a svéd színészt, aki így idézte fel a beszélgetést: »Stellan, a következő filmem egy pornófilm lesz, és szeretném, ha te lennél a főszereplő.« Igen, Lars, ott leszek, semmi gond. »De nem fogsz dugni!« Semmi baj, Lars, akkor is jövök. »De a végén megmutatod a farkad, és az nagyon lanyha lesz.« Semmi baj, Lars, ott leszek. Így történt, hogy A nimfomániás sem készülhetett el nélküle. Skarsgård egyébként időről időre megvédi Triert, aki meglehetősen gyakran kerül a kritikák kereszttüzébe – hol provokatívnak bélyegzett filmjei, hol kijelentései miatt. Gyakran kérdezik arról, hogy milyen a pletykák szerint rendkívül nehéz természetű rendezővel együtt dolgozni, ezt mindig azonnal cáfolja, sőt, egy interjúban kijelentette, Triert igazságtalanul démonizálják, és karrierje során az összes rendező közül vele volt a legkönnyebb együtt dolgozni. Elfogadjuk egymás különbözőségeit, ami a szeretet előfeltétele. Nagyon okos, vicces és sebezhető. A forgatásain biztonságban érzed magad. (...) Bizonyos szempontból szabadabb, mint a legtöbb ember, és szabadabb a gondolkodásában is. (...) Az emberek, különösen Amerikában, azt hiszik, hogy ő egy démon, egy szörnyeteg, aki fájdalmas dolgokat csikar ki a színészeiből. Furcsa elképzeléseik vannak a folyamatról: a filmkészítésnek fájdalmasnak kell lennie; két évig gyilkosként kell létezned, hogy gyilkos legyél. De ő nem ilyen, ő kedves. Most Parkinson-kórban szenved. Nem tudom, mi fog történni – nyilatkozta Trierről. A dán rendező 2022-ben jelentette be, hogy Parkinson-kórral diagnosztizálták, tavaly gondozóközpontba került. CHRISTIAN LILIENDAHL / SCANPIX DENMARK / AFP Charlotte Gainsbourg, Stellan Skarsgård, Stacy Martin és Lars von Trier A nimfomániás című film megjelenése előtt 2013. december 4-én Koppenhágában. A másik Trier És bár kétségkívül összeforrt a neve a dán Trierrel, szakmailag a legzajosabb sikerét egy másik, egy dán-norvég Trierrel éri éppen el: Joachim Trier rá osztotta az Érzelmi érték főszerepét, amellyel épp végignyeri a díjszezont. Ebben egy elérhetetlen apát játszik, aki ugyan ünnepelt rendező, ám rettentően nehéz természet, és ezzel lányai szembesülnek leginkább. Ezt a filmet két színésznek írtam. Renate Reinsve-nek és Skarsgårdnak. Az utóbbival korábban még soha nem dolgoztam, nem is ismertem. Az írás során felvettem vele a kapcsolatot, és elrepültem Svédországba. Soha nem könyörögtem még színésznek, de minél több időt töltöttem vele, annál inkább rájöttem, hogy nem tudom nélküle megcsinálni a filmet. Ő az egyik legnagyszerűbb színész a skandináv országokban és az egész világon is. „Nagyon büszke vagyok rá, hogy elfogadta az ajánlatot. Gyengéd és kedves, de tudja, hogyan ne idealizálja a karaktereket. A képernyőn igazi seggfej tud lenni, el tud játszani egy nárcisztikus karaktert is. Tudja, ki ő. Pszichológiailag, intim és bonyolult módon érti az embereket. Nagyon kifinomult. Mr. Cinemának hívom, mert nemzetközi szinten mindenkivel dolgozott már együtt” – nyilatkozta egy interjúban Trier Skarsgårdról. Nordisk Film Érzelmi érték (2025) A színész természetesen igent mondott, és az első gondolata az volt, hogy a bosszú vezérli majd a karakter megformálásában: „kit kéne lemásolnom hozzá, kin kéne bosszút állnom?” – humorizált egy interjúban. Már kevésbé viccelődve tette hozzá egy másikban, hogy saját gyengeségeit is igyekezett meglátni a karakterben: Rájöttem, hogy talán nem voltam teljesen jelen, amikor a gyerekeim felnőttek, de nyolc gyerekem van, ez kibaszottul lehetetlen. Nagyon toleráns voltam a gyerekeimmel, de nekik is toleránsnak kell lenniük velem. Hagytam őket, hogy azt csináljanak, amit akarnak, és ők is hagyják, hogy én is ugyanezt tegyem. A Skarsgård-klán Nem véletlen, hogy a svéd színész esetében szinte állandóan előkerülnek a gyerekei: van belőlük nyolc, hat az első házasságából, kettő a másodikból. A nyolcból hatan színészek, Sam orvos, Eija casting director, a többiek színészek, páran világsztárok: Alexander (True Blood, Az Északi, Tarzan) és Bill (Az, Nosferatu, A holló) kétségkívül a legismertebb, de Gustav, Valter, Ossian és a legkisebb, a tizenhárom éves Kolbjörn is színészkedik. Skarsgård maga elutasítja azt, hogy nepobébinek nevezzék a gyerekeit, inkább magát nevezi nepo daddynek – természetesen viccből, azt állítja ugyanis, hogy sosem ajánlotta be a gyerekeit sehová. Sőt, van akinek nehezebb az ismert névvel: nemrég arról vallott, hogy a legkisebb fiát, Kolbjörnt az iskolában nepobébinek nevezve közösítik ki, és nincsenek barátai, amitől apjának megszakad a szíve. Mégis előfordult már, hogy gyerekeivel játszott: a legidősebb, a 49 éves Alexander apja Åke and His World című filmjében játszott hétévesen. Apa és fia nemrég a Variety kamerái előtt beszélgetett egészen szórakoztató módon annak kapcsán, hogy a Gotham Award gálán mindketten ugyanabban a kategóriában voltak jelöltek: Alexander a Pillionért, Stellan az Érzelmi értékért – egyikük sem nyert. Alexander azt is kifejtette, hogy gyerekként nehéz volt művészcsaládban felnőni, főleg azért, mert apja rendszeresen lehetetlen ruházatban vagy épp pucéran táncolt otthon, amikor áthívta a barátait. Miért nem lehet normális munkád? Miért nem dolgozol adatokkal és vezetsz Saabot, mint mindenki más? – idézte vissza a színész apjának, mit gondolt róla gyerekként. Gyorsan hozzátette azonban, hogy az, amikor az Érzelmi értéket apja mellett ülve nézhette végig, az olyan pillanat volt, amit sosem feled. Egymás szórakoztató froclizásán túl azonban már ebből a beszélgetésből is érződik, hogy a színész számára milyen fontos a családja – egy másik interjúból kiderült, hogy hetente-havonta minden gyerekével összeül, a forgatásokra pedig az egész családját és ismerőseit is viszi. Mikor Az ördögűző: A kezdetet forgatta Rómában, 43 svéddel ment ki, végig kint voltak vele, és bár rengeteg pénzt keresett, alig maradt belőle emiatt. „Teljesen megérte” – összegezte. Jeff Vespa / wireimage / getty images Alexander Skarsgård, Stellan Skarsgård és Bill Skarsgård 2011. február 7-én Los Angelesben. Bár a pajkosság és a vidámság a legtöbb megnyilvánulásából látszik, van téma, amiről komorabban beszél: 2022-ben kis híján meghalt, amikor sztrókot kapott. Ez épp a Dűne második része és az Andor második évada előtt volt, ahol a szövegek megjegyzésére képtelen volt, ezért meg kellett tanulnia úgy játszani, hogy a fülében egy fülhallgatón mondták fel a szövegét. Azóta az is nehézséget okoz neki, hogy egy vitában érveljen, a Variety-interjúban erről is vallott, és kifejtette, mitől félt igazán a svédek egyik legnagyobb nemzeti kincse: Nem félek a haláltól, de attól félek, hogy nem leszek képes élni. Ez a félelmem. És attól, hogy unalmas leszek. Nyolc gyermekem van, és minden alkalommal, amikor új gyermekem született, egy dologtól féltem. Nem attól, hogy Down-szindrómával vagy autizmussal születnek... hanem attól, hogy unalmasak lesznek. Szerencsére egyikük sem az.