A salgótarjáni körzet tiszás jelöltje: Minden egyes embernek el kell mondanunk, hogy nem akarunk háborút

2026-03-16 - 10:24

A körzet településeit járva azt tapasztaljuk, hogy néhány héttel a választás előtt az utca embere még nem igazán tudja, kit indított a Tisza a Fidesz jelöltje, Becsó Zsolt ellen. Folyamatosan járom a településeket, sok-sok emberrel beszélgetek, a Facebook-profilomat is több ezren követik, tehát azt hiszem, ez a helyzet napról napra változik, egészen a választásig. Talán a viszonylagos ismeretlenségnek az az oka, hogy a civil életből jövök, nincs politikai múltam. Amit rólam tudni érdemes: negyvenhét éves vagyok, négy gyermek édesapja. Az elmúlt két évtizedben a személyszállításban dolgoztam, az autóbuszközlekedésben egy több száz darabos flottánál voltam operatív irányító. Észak-Magyarország tartozott hozzám: Pest megye északi része, Nógrád, Heves és egy kicsit Borsod-Abaúj-Zemplén. Hogyan áll a turizmussal? Gyermekkorom óta teljesítménytúrázom, kirándulok, ezt a vidéket is többször végigjártam. De hogy jön ez ide? A helyi Fidesz a közösségi médiában rendszeresen turistaként, mégpedig veresegyházi turistaként emlegeti. Abba kötnek bele, hogy nem itt születtem, a munkám miatt korábban Veresegyházon laktam. Szerintük aki nem itt születik, az idegen. És aki idegen, az turista. A valóság ezzel szemben az, hogy a választókerületben élek. Több, mint tíz éve Bujákhoz kötődöm, a családommal a jövőnket is ott tervezzük, ez az egyik fő inspirációm. De a hozzátartozóimról többet nem mondok, szeretném megóvni őket. Ennyire veszélyes üzem a politika? Az egyik fő szlogenünk, hogy „ne féljetek”, s ennek azért van valóságalapja. Én nem félek, viszont óvatos és körültekintő vagyok, és ez nagy különbség. Minden irányból érezzük a megfélemlítés szándékát. Ez két éve kísér minket, amióta Magyar Péter megjelent, és azóta egyre durvábban jelentkezik. Adrián Zoltán / 24.hu Miben nyilvánul meg a megfélemlítés? Fenyegetéseket kapott? Leginkább az online térben folyik a zaklatás, mind engem, mind az önkénteseket, mind a Tiszához húzó személyeket durván támadják. Listáznak, mindenféle jelzőkkel illetnek, de nem egyszer volt példa rá, hogy a Tiszát bármilyen módon támogató vállalkozókat a NAV zaklatta. De vigyázunk egymásra. Összetartóak vagyunk, nem félünk. Azért a pásztói romkert kövein, mert azt kérte: ne menjünk be sehová, nem akar kitenni egy vendéglátóipari egységet sem annak, hogy utána a NAV a rendszeres látogatójuk legyen. Ez a hétköznapok valósága, bármilyen nehéz is alkalmazkodni hozzá. De reméljük, már nem tart sokáig. Miközben egyébként nagyon sokan támogatnak minket, akár olyan apróságokkal, hogy ha beülünk kávézni, ajándék süteményt kapunk, támogatásukról biztosítanak. Igazából kétféle ország van. Az egyik a valós, amiben élünk, és a másik pedig a hazug világ, amit a Fidesz folyamatosan kommunikál felénk. Felépített a kormány egy mesevilágot? Inkább úgy mondanám, egy rémtörténet-világot, ami riogatásra, félelemkeltésre épül. Ön mióta foglalkozik közéleti kérdésekkel? Gyerekkorom óta. Ezt nagypapámnak köszönhetem, ő volt az az ember, akivel együtt hallgattam a Szabad Európa Rádiót, akivel minden pénteken megnéztük a Panorámát és minden vasárnap megnéztük a Hét című műsort. Eleinte persze csak annyit érzékeltem az egészből, hogy a politika nem mellékes, hanem fontos dolog, hiszen minden szempontból átszövi az életünket. Aztán egyre tudatosabb lettem. Adrián Zoltán / 24.hu Korán kialakultak preferenciái? Az érdekel, hogy jobboldali-konzervatív, vagy inkább baloldali értékrend szerint gondolkozik. Én is azt vallom, hogy nincs jobb, nincs bal, csak magyar... Ez a MIÉP szlogenje volt egykor. Nem ez volt pontosan a szlogenjük. Ettől függetlenül komolyan így gondoltam gyermekkoromban, kamaszkoromban is, és ma is ezt gondolom. Sokan vannak a Tiszában és körülötte, akik arról számolnak be, hogy korábban szimpatizáltak a Fidesszel, aztán történt valamilyen fordulat, egyfajta feleszmélés vagy megtérés... A Tisza elnökének, Magyar Péternek is ez a története. És önnek? Azok közé tartozom, akik sosem szimpatizáltak a Fidesszel. Először 1990-ben jártam a parlamentben, az első választás után, 12 évesen. Volt egy nagyon jó osztályfőnököm, aki fideszes volt. Akkor még a Fidesz liberális párt volt, Deutsch Tamás fogadott minket farmeringben, farmerdzsekiben; nagy élmény volt, de nem lettem fideszes. Egyébként az osztályfőnököm pár évvel később már szintén nem a Fidesz táborát erősítette. Talán mert a Fidesznek is volt egy konzervatív-néppárti fordulata a kilencvenes évek közepén. Önnek a mindenkori kínálatból melyik párt volt a legrokonszenvesebb? Sosem tartoztam semelyik politikai párt szimpatizánsai közé sem. Akkor jó nagy fordulatot hozott a gondolkodásában az elmúlt két év. Ezt mi előzte meg, hogyan zajlott le, milyen hatások nyomán? Nagyon nehéz megmagyarázni, én sem gondoltam volna. Ha valaki korábban azt mondja, hogy 2024-ben bekapcsolódom egy ilyen mozgalomba, finoman szólva csodálkozással tekintek rá. Egy hívó szó volt, ami megérintett. De nem akarom túlmisztifikálni: tudom, milyen volt a 2000-es években a gyerekeknek megadni mindent. És tudom azt, hogy milyen lett rá tíz évre, a 2010-es években született gyerekeknek megadni bármit is. Igazából tíz év különbségről beszélünk, de egy iszonyatosan nagy szakadékról. Adrián Zoltán / 24.hu Korábban azt gondoltam, hogy az életünk előre halad, egyre könnyebb lesz, gyarapszunk, egyre több mindenünk lesz, és ehhez képest az elmúlt évtized éppen ellentmondott az ember normális vágyának az előre jutásra. Ahhoz, hogy ezt megfordítsuk, elsősorban a gyerekeim miatt, hoztam egy döntést, és beálltam az akkor még Talpra Magyarok! nevű mozgalomba. Aktivistaként. Önkéntesként, igen. Pest megyében dolgoztam az önkormányzati illetve EP-választás előtt, és láttam, hogy az aláíró pultoknál kígyózó sorok állnak. Itthon, Nógrád megyében nemhogy kígyózó sorok, de még pultok sem voltak. Akkor eldöntöttem, hogy lesznek. Az elsők egyike voltam, akik itt elkezdtek pultozni és aláírásokat gyűjteni. A salgótarjáni rendezvényükön azt mondta, eddig csak építette a színpadot, most meg fölmegy rá. Láthatóan izgult. Ugyanúgy, mint az első pultozásom előtt. Az új dolgok előtt izgalom van bennem, de inspiráció is, hogy belevágjak. Azóta is pultozok. Visszatérve a fizikai munkához: sokan nem hiszik el, de a Tiszánál mindent az önkéntesek csinálnak a háttérben. Amikor a közönség lát egy nagy eseményt, sokszor nem is tudatosul, hogy önkéntesek rakják össze, onnantól, hogy lepakoljuk a teherautót, egész odáig, hogy az utolsó szemeteszsákot berakjuk a kukába. Ma már látszik a mozgalomban a professzionalizálódás, a rendezvényeken minden takkra történik, de ennek a háttere is civil munka. Önkéntesek azok is, akik a koordinációt végzik, az arculatot tervezik, a szervezést bonyolítják. A legelső országjárás még picikét más volt, jött a Ricsi nevű teherautó, Péter fölállt a platójára; pont ez a tér volt 2024 májusában a helyszín. Ott állt Péter, és abból a toronyból fényképeztek az itteni fideszesek, nagy teleobjektívekkel. Előtte héten a központból hívtak minket, hogy Péter jön, jelöljünk ki helyszíneket, rakjuk össze a menetrendet, csináljuk meg a napot. Adrián Zoltán / 24.hu A fizikai meg a szervező munkától eljutott odáig, hogy most politikus, a legerősebb helyi fideszes potentát kihívója. Hívó szót említett. Emlékszik olyan pontra, mikor eldöntötte, hogy beleáll? 2024. március 15-én volt ez a pont. A két nagyfiammal elmentem az Andrássy útra. Annyira sokszínű volt a tömeg, mindenféle ember volt, és másképpen szólt a Himnusz, másképpen szólt a Szózat, ami egészen fantasztikus érzés volt. Könnyeztem a két fiammal. Utána tárcsáztam azt a számot, ahol önkéntesnek lehetett jelentkezni. Hadd tegyem hozzá: szerintem az a 7-8 ember, akivel itt Nógrádban kezdtük az egészet, nagyon bátor volt. Szinte az ismeretlenbe vágtunk bele. Nógrád el van könyvelve olyan megyének, ahol úgyis a Fideszé minden, de már az első pultozásnál éreztük, hogy igenis van igény a változásra. És az, hogy nem önkéntesként, hanem főállású politikusként is odaszánja magát, hogyan jött? Hiszen ez életre szóló döntés. Sokkal nagyobb, mint aktivistaként plakátozni meg pultozni, hiszen az arcát kell adnia, visszavonhatatlanul. Ez hirtelen jött döntés volt. Az előválasztáson meg kellett méretni mindannyiunkat. Rám esett a választás, úgyhogy onnantól kezdve nincs megállás. Akkor ez kényszerpálya? Nem, dehogy, ebben nincs semmi kényszer. Viszont ha a mostani rendszerváltásban az a szerepem, hogy politikusnak kell lenni, mert a történelmi helyzet ezt kívánja, akkor büszkén vállalom. Mennyire lepte meg a Tisza áradása? A Medián-mérés húsz százalékpontos előnyt mutat, de minden független intézet szerint biztosan vezetnek a Fidesz előtt. Ezzel nem foglalkozom. Nem akarok kampánybuborékban leledzeni. Nekünk még nagyon sok gyakorlati dolgunk van a választásig. Minden egyes embernek személyesen el kell mondanunk – és nagyon szomorú, hogy itt tartunk –, hogy nem akarunk háborút, nem lesz sorkötelezettség. Elmenni az emberekhez és beszélni velük, ez a feladatunk, nem az, hogy közvélemény-kutatásokat nézegessünk. De érezzük, hogy ez az ország már nem az, mint két évvel ezelőtt. Nőttünk, ez tény. Nem kicsit. Adrián Zoltán / 24.hu A környéken jó néhány emberrel beszélgettünk már, és többségük azt mondja, elégedetlen ugyan a sorsával, látja a problémákat, amiket a kormány okozott, de inkább mégis rájuk szavaz, mert nem akar háborút. Ez nagyon szomorú, és azért van, mert a Fidesz a legmélyebb félelmeinkre játszik, azokat használja ki. Mi erre azt mondjuk, hogy „ne féljetek”. De szerintem nem véletlen, hogy egy ilyen ellenzéki mozgalom, mint a Tisza, ennyire ismert és sikeres lett. Az emberek az elmúlt időszakban bezárkóztak, elkezdtek az online világban élni vagy a négy fal közt tévét nézni, s így elmaradoztak az igazi közösségi élmények. Ugyanakkor a közösség hiányzik az embereknek. Szerintem a Tisza ereje abban van, hogy mi valódi közösség vagyunk, akik szuperjó programokat csinálnak együtt. Csodálatos barátságok szövődtek az elmúlt években, akár Pásztó környékén, Kelet-Nógrádban, de az egész országban, ami a Tisza előtt nem volt. Mi a specialitása a nógrádi 1-es választókerületnek? Először is, hogy mesterséges, a politika hozta létre, elég természetellenes módon. Úgyhogy nekem kicsit furcsa, hogy csak az egyik feléről beszélünk, miközben Nógrád egyébként egy. A járáshatárok és a körzet határai sem fedik egymást. A Salgótarjánhoz tartozó karancsi rész, az agglomeráció már a 2-es választókerülethez tartozik, miközben erőteljesen Tarjánhoz van kötődése. A szécsényi járásból egy település valahogy ide keveredett: Hollókő. A pásztói járás itt a déli részen elég kiterjedt, de valószínűleg a népességszám miatt ketté van vágva. Ez egy tagolt körzet, elég a térképre ránézni: a természeti, domborzati viszonyok miatt a déli rész sokkalta inkább Hatvanhoz vagy Aszódhoz kötődik, mint Salgótarjánhoz. De nincs mit tenni, ilyen szabályok szerint játszunk. A választókerület kétharmadban urbánus, tehát városi közösség lakja, egyharmadban pedig falvakról van szó. 47 településünk van, ebből három nagy, Salgótarján, Bátonytarján és Pásztó. Úgy szoktam mondani, hogy ez az a három város, ami úgy kötődik egymáshoz, mint néhány évtizeddel ezelőtt az erdészek, bányászok és kohászok: más problémákkal küzdenek, más a karakterük. Ugyanakkor az erdészek, bányászok és kohászok is Jó szerencsét!-tel köszöntek egymásnak, és csak együttműködésben tudták élni az életüket, egymásra voltak utalva. Melyik város melyik ebben a felosztásban? Pásztó az erdész, Bátonyterenye a bányász, és Salgótarján nyilván bányász is, de azért elsősorban kohász. Adrián Zoltán / 24.hu Egész Nógrád megyéről el lehet mondani, hogy a munkanélküliségi ráta irgalmatlanul magas. Akinek pedig van munkája, az országban sereghajtó béreket kap érte. De helyben jellemzően nincsenek munkahelyek, sok esetben folyamatos ingázással lehet csak munkába járni. Az ingázás napi 3-4 óra is lehet. A gyárak munkarendje nem egy helyen 12 órás műszakot jelent, és megkövetelik a hétvégi túlórát is. Sokan hetente ingáznak, ez azt jelenti, hogy akár egy héten keresztül távolról biztosítják a családi bevételeket, és nagyon sokan vannak külföldön, akik havonta, kéthavonta jönnek csak haza. Borzasztó nehéz megoldani, hogyha van otthon gyerek, akkor mind a két szülő tudjon dolgozni. Vannak olyan falvak, ahol egy órakor haza kell vinni a gyerekeket, mert nincs napközis tanár. Úgyhogy kemény kihívás itt dolgozni és mellette családot alapítani. Ezért mennek el a fiatalok elsősorban. Beszéltem Becsó Zsolttal, aki azt mondta, ha egyáltalán igazak ezek a számok és adatok, akkor a térség elmaradott helyzetéről az előző szocialista kormány tehet. Na, ebből volt most már elég, de végképp! Miért a politikai oldalak csatározását kell az embereknek a bőrükön érezni? Nem egy a cél? Önnek mindegy, milyen zászló alatt működik a helyi vezetés? Nekem tökmindegy, hogy melyik polgármestert melyik párt adja. A települések lakói választják meg őket. Az a célom, hogy a települések előre jussanak. Ez másfajta gondolkodásmód. A régi politikában mindenki pártoknak akart megfelelni. Önnek is meg kell felelnie a pártja vezetésének. Az itt lakóknak, a gyermekeimnek, a szomszédomnak, szüleimnek, a nagyszüleimnek kell megfeleljek. És tudom, hogy a pártomnak is ez az álláspontja. Borzasztó gondolkodásmód, hogyha a város MSZP-s, én meg fideszes vagyok, akkor nem adok neki pénzt, nehogy négy év múlva megválasszák. Ez abszurd, a józan észnek és a tisztességnek is ellentmond. Nekem a képviselőségről is más az elképzelésem. Most azt érzem, hogy a mai képviselők döntő többsége a hatalmat képviseli itt helyben. Én ezt meg akarom fordítani, és a helyet képviselni a kormányzat felé. Nem helytartó és nem úr szeretnék lenni, hanem közszolga. Adrián Zoltán / 24.hu Mit lehet csinálni az egészségüggyel, a foglalkoztatási helyzettel, a tömegközlekedéssel? Aki ma az egészségügyben dolgozik, és mindent megtesz az embereknek a gyógyulásáért, annak jár a hatalmas tisztelet. Sokan vannak, és a tényleg hiányos infrastruktúra mellett mindent megtesznek azért, hogy az emberek gyógyultan kerüljenek ki az intézményekből. A háziorvosi szolgálat fő problémája az, hogy nagyon idősek a háziorvosaink. Utánpótlás nem nagyon van, ezért sok a betöltetlen praxis. Mi jellemzi jobban Nógrád megye egészségügyi állapotát, mint azt, hogy most sajnálatosan több polgármesterünk is beteg, de nem itt gyógyulnak, hanem Budapestre kellett menniük egészségügyi szolgáltatásért? Felújíthatunk orvosi rendelőket mindenféle program keretében, ha abba az orvosi rendelőbe egyébként az orvos nem megy be, vagy nincs orvos. Voltak kórházfelújítások is, tehát valamelyest javult az infrastruktúra. Persze, történtek fejlesztések az utóbbi évtizedekben, de azok annyira túlárazottak, hogy egyébként egy fejlesztésből másik kettőt meg lehetett volna csinálni. Ez a fő probléma. A másik, hogy nincsenek koordinálva. Újíthatnak fel utakat, és bocsánat, hogy most átmegyek egy másik témakörre, de ha megyehatárokig, meg körzethatárokig gondolkodnak, és ott befejezték a felújítást, mert addig tartozott hozzá, a másikkal meg nem egyeztetett. Ennek mi értelme van? A dél-nógrádi területet Pest megyéből járhatatlan utakon lehet megközelíteni. Köszönjük szépen, hogy a nógrádi rész fel van újítva, csak mire odáig elérünk, az autóinknak nincs futóműve. Viszont a belterületi utak nagy számban kimaradnak az útfelújításokból. Tehát a kátyúból kimegyünk egy picit sima útra, utána vissza a kátyúba. Ha politikai változás történik április 12-én, mi lesz az első komoly változás? Szerintem a hangulat megváltozása lesz az első. Nagyon várom a pillanatot, amikor itt fel fog lélegezni mindenki: fellélegeznek a vállalkozók, a polgármesterek, az emberek. Adrián Zoltán / 24.hu Kivéve azokat, akik mélységesen csalódottak lesznek. Velük majd azt szeretném megértetni, hogy én nem csak a tiszásokat képviselem a parlamentben, hanem az itt élő embereket, mindenféle pártállástól függetlenül. Mindenesetre győzelem esetén rettenetesen nagy feladat vár ránk, de az első dolgom lesz, hogy olyan szakértői csapatot hozzak itt össze, amivel végig vesszük, hogy egyáltalán hogy állunk, és mit kell tennünk majd először. Akik itt élnek, arra kíváncsiak, mikorra fogják a bőrükön érezni, hogy tényleg változott valami. Milyen időtávon belül lehet majd elmondani, hogy javult a tömegközlekedés, a foglalkoztatási helyzet, az egészségügyi mutatók? Nagyon sok intézkedéshez nem kellenek csodák, és nem kell hosszú idő. Egyeztetés kell, szakértők kellenek, le kell ülni egy asztalhoz, és például egy autóbusz- vagy vasúti menetrendet nem tart sokáig összehozni. Sokszor azt látom, hogy csak a politikai akarat és leginkább a koordinált munka hiányzik. Meg a pénz. Nyilván kell pénz, nem is kevés, de már attól jobban éreznék magukat az emberek, hogy mondjuk Budapesten az első buszra föl tudnak szállni, ami eljön Salgótarjánba, és nem kellene fél órát várni, mert álló utast nem visz a busz, már megteltek az ülőhelyek, és meg kell várni a következőt. Ez nem pénzkérdés. De arra, hogy a felsorolt területeken tapasztalható életminőség-javulás történjen, mennyi ideig kell várni egy esetleges kormányváltás után, ha éppen ön lesz a körzet országgyűlési képviselőjét? Azon fogunk dolgozni, hogy az első ciklus első felében már érezhető változások legyenek. Adrián Zoltán / 24.hu Kapcsolódó Nógrádi csatatér: a fideszes Becsó Zsoltnak nincs B terve – a tiszás fiatalok várják a börtönösítést Magyar Péter fóruma előtt a körzet fideszes képviselőjével is beszélgettünk Salgótarjánban. Riport.