2026-ban A Hail Mary-küldetés az első film, amin sír a fél mozi

2026-03-25 - 18:01

A Hail Mary-küldetés története úgy kezdődik, mint mindannyiunké: a születéssel. De nem csecsemő, hanem felnőtt ember kapkod lélegzetért a semmiben. Űrhajós, aki a nevét sem tudja – melyik újszülött szokta tudni? –, de Ryan Gosling arcvonásait viseli, ezért azonnal belé vetjük minden bizalmunkat. Igaz, másba nem is igen vethetnénk, mert A Hail Mary-küldetés jó ideig egyszereplős film marad, amelyben a goslingi öntudatra ébredést csak a fokozatosan bevillanó emlékképek egészítik ki más szereplőkkel. Gosling karakterét Ryland Grace-nek hívják, és nem asztronauta, hanem biológus. Mi egyik sem vagyunk, ezért nehezen értjük meg, pontosan mi is Grace szakterülete, de úgy tűnik, leginkább rá lehet számítani abban a globális válságban, amely a Nap lehűlésével veszi kezdetét. Mint kiderül, mikroszkopikus méretű, földönkívüli lények gyűltek a Nap köré, és fokozatosan elszívják az energiáját. Ha nem vetünk véget a lakmározásuknak, a Föld hőmérséklete átlagosan tíz-tizenöt fokkal is csökkenhet, ami pontosan oda vezet, ahova gondoljuk. Éghajlati katasztrófa, az élelmiszeripar összeomlása, éhínség, háborúskodás, kihalási esemény. Csak a szokásos, már ha disztópiában vagyunk. Andy Weir 2021-ben megjelent regénye, amelyből az idei film készült, ugyanakkor nem ábrázolja elkerülhetetlennek az apokalipszist. Optimista sci-fi: ha összefogunk és rábízzuk magunkat a tudósokra, meglesz a megoldás. Az már egy kicsit nehezebben hihető, hogy a legfőbb tudós miért a középiskolai tanári állásában lébecoló, egykor szép reményű molekuláris biológusnak mondott Grace lesz. De fogadjuk el, hogy a körülmények összjátéka folytán éppen ő ér el áttörést a napenergia-emésztő, asztrofágnak nevezett sejtecskék tanulmányozásában. Később pedig neki kell csatlakoznia a Hail Mary legénységéhez, hogy elutazzanak a Tau Cetire, abba a naprendszerbe, ahol valami oknál fogva az asztrofágok jelenléte nem okoz napkihűlést. Találják ki, miért működik ott máshogy a napzabálás, és küldjék haza az infót! InterCom Ryan Gosling A Hail Mary-küldetésben. Grace tehát nem egyedül utazik az ismeretlen messzeségbe, de egyedüliként éli túl a sok-sok fényévnyi utazáshoz szükséges, átmeneti amnéziával is járó mesterséges kómát. Kívülről jött megváltó, ennyiben emlékeztet A Hail Mary-küldetés szerzőjére. Andy Weir programozóból lett ünnepelt sci-fi író, aki első regényét még ingyen töltötte fel részletekben a saját honlapjára. A marsi váratlan sikert aratott, és Hollywood is lecsapott rá: Ridley Scott rendezett belőle népszerű, de felejthető adaptációt Mentőexpedíció címen, Matt Damon főszereplésével. A Hail Mary-küldetés, Weir legutóbbi regénye hasonló A marsihoz. Ebben is sokat kell irányvektorokat és gravitációs pályákat számolni, és minden felbukkanó epizodista fejből tudja a periódusos rendszert. Grace nem akcióhős, hanem matekagy, akinek az ellenfelei, a földönkívüli sejtecskék annyira picik, hogy látni sem lehet őket. Hogyan lesz ebből film? Mihez kezdjen Phil Lord és Christopher Miller, a 21 Jump Street és A Lego-kaland rendezőpárosa, kiegészülve a Mentőexpedíció átírását is elfogadhatóan megoldó Drew Goddard forgatókönyvíróval, hogy a képek nyelvére fordítsák le a sorsfordító jelentőségű, de nem kifejezetten látványos laboratóriumi teszteket? InterCom A Hail Mary-küldetés Ez itt a bökkenő, a fordítás. És ezért kapaszkodnak bele a film alkotói A Hail Mary-küldetés másik fontos szereplőjébe. A Tau Ceti csillagrendszerbe ugyanis nemcsak a Földről küldenek űrhajót a világvége elkerülésének reményében, hanem egy másik bolygóról is. A Grace által eridiainak elnevezett faj képviselője is egyedül éli túl a csillagközi felfedezőutat – Weir elbeszélői technikájára jellemző, hogy a mesei összecsengéseket és párhuzamokat sokkal kevésbé szereti megmagyarázni, mint a kémiai kölcsönhatásokat. Így aztán A Hail Mary-küldetés hamar a földönkívüli kapcsolatfelvétel és a fajok közötti párbeszéd történeteként folytatódik, hasonlóan az Amikor megállt a Föld ötvenes évekbeli klasszikusához, az újabb filmek közül pedig az Érkezéshez. Vagy éppen a Harmadik típusú találkozásokhoz, amelynek híres dallamát, az idegen űrhajóval folytatott kommunikáció eszközét Gosling asztronautája el is dúdolja a felbukkanó űrlénynek. Illik is ez a vicces, harmadik típusú közjáték Miller és Lord rendezői alkatához. Rajongói szívek megmelengetését célzó, popkulturális utalásoktól hemzsegő vígjátékokkal szereztek nevet maguknak Hollywoodban, és A Hail Mary-küldetést sem veszik túl komolyan. A tétek nem is lehetnének súlyosabbak, ennek ellenére a hangsúly a sejtminták elmélyült elemzéséről áthelyeződik Grace és az általa Rockynak elnevezett, páncélozott óriáspókra hasonlító, de kutyaszerűen lelkes földönkívüli szárba szökkenő barátságára. Közös bolondozásukat olykor megszakítja egy-egy tudományos áttörés vagy a Grace földi felkészüléséről szóló emlékmorzsa, de a lényeg mégiscsak az, hogyan szereti meg egymást ember és űrpók. InterCom Ryan Gosling A Hail Mary-küldetésben. Bohókás epizódok és megható felismerések követik egymást. Az így megtalált hangvételt, hiába szerepelnek csekély számban emberek a történetben, nyugodtan nevezhetjük humanistának, sőt a hollywoodi bennfentesek az ilyesmit „spielbergiánusnak” hívják. Steven Spielberg neve nem szerepel a producerek között, de tiszteletbeli produceri kreditet nyugodtan kaphatna, tekintve, hogy Rocky kíváncsisága, bumfordi természete és csillagrendszereken átívelő elszántsága, hogy hazataláljon, mindenestől E. T.-t idézi. E. T.-vel ellentétben ennek az űrlénynek nincsen szeme, de a mai digitális technológia képes legyőzni ezt a nehézséget, és Rockyt éppen eléggé aranyosnak találjuk könnyáztatta szempár nélkül is. Ami azt illeti, így sem maradunk könnyek nélkül. 2026-ban A Hail Mary-küldetés az első olyan film – ha a magyar premier időpontját vesszük figyelembe, akkor a Hamnet után a második –, amelynek mozivetítéseit össznépi hüppögés kíséri. Félreértés ne essék, nem ellenszenves fajunkat, az embereket sajnáljuk. Sokkal inkább Ryan Goslingon és kemény páncélú társán hatódunk meg, akik fényéveket utaztak, hogy megtalálják egymást. Amikor Gosling legutóbb az űrben járt, Oscarra hajtott, és bár Az első emberért végül még csak nem is jelölték, most újra bebizonyítja, hogy régi vágású filmsztárkarizmája messzemenőkig alkalmassá teszi az utolsó ember szerepére is. Gosling főhőse körül Miller és Lord a kapcsolatteremtés és az ámulat jeleneteit váltakoztatják egymással, amelyeket Daniel Pemberton magas hangfekvésben csengő-bongó, helyenként kórusműveket idéző kísérőzenéje jóformán videóklipek sorává fűz össze. InterCom Ryan Gosling és Sandra Hüller A Hail Mary-küldetésben. Mintha igazi, mély érzéseket csak odafent, a kozmoszban élhetnénk meg, miközben a hűlő Földön mindössze praktikus tennivalók katalógusát vezeti elő a múltban játszódó jelenetek kulcsszereplője, a világ összes kormányának felhatalmazását élvező bolygómentési különmegbízott. (Hogy a lenyűgöző Sandra Hüller által alakított főnökasszonynak is vannak érzelmei, azt a filmre jellemző módon egy éneklős magánszámban mutathatja meg.) A Hail Mary, azaz Üdvözlégy Mária nevű űrhajó központi helyisége egy hatalmas vetítőterem, amely a földi élet bármilyen képét és az ember által valaha megalkotott, összes műalkotást képes Grace elé tárni. Talán ez a legárulkodóbb jele annak, hogy Miller és Lord megközelítésében Ryan Goslingnak nem pusztán az emberiséget kell megmentenie A Hail Mary-küldetésben, hanem valamit, ami a rendezőknek kicsivel fontosabb: magát a mozit. Hova forduljunk sehol máshol nem megtapasztalható látványosságért? Melyik az a hely, ahol szorgos kis pixelecskék még nem gyengítették meg ama legfőbb vetítőgépből, a Napból kicsapó fénysugarakat? A Hail Mary-küldetés legrokonszenvesebb tulajdonsága, hogy láthatóan olyan emberek készítették, akik, ha az emberiségért nem is, a mozi megmenekülése érdekében bármikor őszintén elmormolnának egy-két üdvözlégyet. A Hail Mary-küldetés (Project Hail Mary), 2026, 156 perc. 24.hu: 7/10.